Még egyszer Kiss Józsefről
Örültem Láng Róbert Kiss Józsefről szóló írásának, amely jogosan emeli ki irodalomszervezői, szerkesztői tevékenységét.
A napjainkban kevéssé ismert költőről létező számos anekdota néhányának felelevenítésénél azonban fontosabbnak tartom megemlíteni antiszemitizmus-ellenes verseit, amelyek ma is aktuálisak.
„Meg-megújul a régi vád: / Azt mondják, vért iszik apád, / S ha felnősz, akkor ott, ahol, / Majd te is, te is vért iszol! / Felhőgomoly az ég felett – / Virraszt-e isten odafenn? / Tagadnom: kín – elhinnem: vád, / Ó, mindenképpen súly nekem! / – Eredj aludni, gyermekem! / Mi nem szeretjük e hazát, / Ránk olvassák könnyedén, / Madár fészkét, odvát a vad / Szeretheti – nem te, nem én!” – olvashatjuk Az ár ellen című versében.
Az Odessza című, az ukrajnai városban rendezett pogrom kapcsán teszi fel kérdéseit: „S te újkor titánja, Olymp-rengető / Hol jártál, amidőn kigyúladt a tető? / Názáreti Jézus! szíved hova bágyadt, / Hogy a szörnyűt láttad? Vagy üres szóbeszéd volt csak tanításod, / Világmegváltásról költő-álmodásod?...”
Kiss József magyar hazafiúi érzéseiről vall A naphoz és az Ajánlás című versekben, a Tüzek pedig egész világát és költészetét helyezi el a történelem folyamatában.
Epikus művei társadalmi érzékenységről vallanak, közülük legértékesebb a zsidók belső világát bemutató két költemény, a Jehova (amelyet szintén Jászai Mari szavalt) és a Legendák a nagyapámról. Azt hiszem azonban, a fent idézett két műve a legfontosabb, ma is érvényes és időszerű. Sajnos.
Fábri Ferenc
(szintén 252-es, Kiss József-cserkész)
