Média-szemét: Magyar újságíró szemtelenkedése egy EP képviselőnővel
Kell, hogy az ízléstelenségnek is legyen határa, még az újságírásban is, sőt éppen ott. Ha az ember ezekben a napokban Magyarországon megvizsgál bizonyos, kormányhoz közeli médiumokat, akkor csak azt tudja mondani, hogy aligha mehetne ennél rosszabbul, és mindez Európa közepén. – írja blogjában Rubina Möhring újságírónő.
Mind ellenszenvességében, mind a trágárságban felülmúlhatatlan és csak a csőcselékhez illő az a stílus, amit egy bizonyos Bayer Zsolt, a miniszterelnök, Orbán Viktor egyik közeli személyes bizalmasa megenged magának a nyomtatott közmédiában és a TV-ben az osztrák európai parlamenti zöld képviselőnővel, Ulrike Lunacek-kel szemben. Az elhangzottakhoz hasonló publicisztikai kifejezések színvonalát egyszerűen csak útszéli csatornából származó médiabeli szennynek nevezhetné az ember.
Adódik a kérdés, hogy mi hozhatta ki annyira a sodrából ezt az írócskát és TV-moderátort, hogy azonnal a különleges szavak szótárához nyúlt. Az Európai Parlamentben Ulrike Lunacek kifogásolta, hogy a január 21-ei Orbán melletti budapesti szimpátiatüntetésen antiszemita és EU-ellenes jelszavak is elhangzottak. Bayer Zsolt „egyik társszervezője volt ennek a béketüntetésnek”. A szervezők között volt mások mellett Széles Gábor sajtómogul, a „Magyar Hírlap” nevű újság és a szélsőjobboldali Echo-TV tulajdonosa, amely orgánumok Bayer-t is foglalkoztatják, valamint az antiszemita heti magazin, a „Magyar Demokrata” főszerkesztője, Benedik (helyesen: Bencsik) András is.
Nem szeretném itt megismételni, hogy milyen durván szidalmazta a magyar újságíró az európai parlamenti képviselőnőt. Azt a különleges képzett szót sem ismételném meg, amellyel az elektronikus médiáért felelő EU-biztost Neelie Kroes asszonyt illette. Fórumnak egyébként azt a TV-műsort választotta ki Bayer Zsolt, amelyet ő vezet „Korrektúra” néven.
Hogy mi is történt a fentiekkel kapcsolatban eddig a hivatalos magyar oldalon? Semmi sem! Pedig pontosan ez az eset lenne alkalmas arra, hogy alkalmazzák az új médiatörvényt, és bevessék az Orbán keze nyomát viselő, megkérdőjelezett médiatanács bíráló szellemét. Ennek a szervezetnek kellene jelentős pénzbírsággal sújtania a nyomtatott és elektronikus médiát, ha azok nem „politikailag kiegyensúlyozott módon” tudósítanak. B. Zs. úr kirohanásai messze túl voltak azon a határon, amit még kiegyensúlyozottsághoz közelinek lehetne nevezni. Az európai parlamenti képviselőnő most azt mérlegeli, hogy maga is panasszal fordul a médiahatósághoz.
Ennyit erről az ügyről, amely, miként ez látható, csupán egyik kórtünete annak a hangulatváltozásnak, amely folyamatban van Orbán Viktor új Magyarországán. Aki feltétel nélkül barátja a kormánynak, az nyilvánvalóan gátlástalanul és a legundorítóbb módon illethet szitokszóval másokat. Viszont, ezzel szemben ellenségként azonosítják azokat, akik hideg fejjel értékelik a jelenlegi helyzetet, ezek ellen tehát küzdeni kell.
Ez történt a”Riporterek Határok Nélkül” (Reporter ohne Grenzen/ROG) nevű nemzetközi szervezet osztrák tagozatánál is az elmúlt év decemberében, amikor
a sajtószabadságért-díj(Press Freedom Award) került kiosztásra. A zsűri indoklása következőképpen hangzott: „2011-ben Rényi Pál Dániel és Vásárhelyi Mária kapják a sajtószabadságért-díjat. Ebben az évben a „Magyar Narancs” nevű hetilapban, illetve az „Élet és Irodalom”-ban megjelent egy-egy írás kapja a sajtószabadsággal kapcsolatban Magyarország részére kiírt díjat”.Még alig vitte haza a díját a két boldog kitüntetett, amikor már beröppent a bécsi ROG-irodába a magyar nagykövet tiltakozó levele. A nagykövet kérte, hogy a levelet továbbítsák a díjat odaítélő zsűri szóvivőjéhez, a bécsi külügyminisztérium korábbi főtitkárához, Albert Rohan-hoz. Szalay-Bobrovniczky Vince azt feltételezte, hogy félrevezették a zsűrit: Rohan egyértelmű érveléssel helyre tette ezt az eklatáns félreértelmezést.
Mindez azt jelentené talán, hogy kettős mércét alkalmaznak Magyarországon? Vagy, hogy a médiajog ellenére mindent szabad megtennie a kormány egyik barátjának? Vagy inkább azt jelentené, hogy ezzel ellentétben nem méltó az elismerésre a független újságíró vagy újságírónő publicisztikai teljesítménye?
Ulrike Lunacek az Európai Parlamentben azt követelte, hogy a 7. cikkely értelmében induljon eljárás Magyarország ellen. Vagyis az EU-értékrendjének a megsértése miatt. „Óriási csalódás, hogy ismét be akarják zárni a vasfüggöny mögé azt az országot, amely mindenkit befogadott, függetlenül attól, hogy német, görög vagy zsidó volt-e” – panaszkodik a Magyar Hírlapban Csizmadia László, a tömegtűntetés egy további szervezője és egy Fidesz-közeli NGO csúcsszervezetének az elnöke.
Figyelem, lehetséges talán, hogy ez egy újabb eset lenne az áldozat és a tettes szerepének a felcseréléséhez, vagy a történelmi tények helytelen interpretálásához? A nacionalista jobboldal láthatóan Magyarországon is áldozatnak tűnteti fel magát. Úgy tűnik, hogy Budapesten és Bécsben néhány csoport a hasonló jelentésű szavakban és képekben leli az örömét.
Fordította: dr. Gonda László
Der Standard, 2012.02.14.http://derstandard.at/1328507760366/Pressefreiheits-Watchdog-Medialer-Abschaum-Ungarischer-Journalist-beflegelt-EU-Parlamentarierin
