MASNI

A fejmosótálat gyönyörű, hosszú, fekete haj teríti be. Radics Róza Laura nem is enged belőle vágni. Csak megmossák és beszárítják neki. A tizenkilenc éves lány, mintha mi sem lenne természetesebb, samponozás közben meséli, hogy a MASNI-ban segítettek neki önéletrajzot és motivációs levelet írni, már el is küldték több helyre. Róza tisztában van vele, várhatóan takarítói állás jut majd neki. Tíz osztályt végzett szakközépiskolában. Fodrászatot szeretne tanulni, de ahhoz már érettségi kell, ő meg azt mondja, nehezen tanul, diszlexiás és diszkalkuliás. A hobbija a sminkelés, ha teheti, ő festi ki a nővérét, az unokatestvéreit.

– Nem szeretem a túl erős sminket, inkább a szememet hangsúlyozom. Az az álmom, hogy legyen egy saját szépségszalonom, ahol dolgozhatok – mondja hajszárítás közben.

– Nem húzom? – kérdezi tőle Kriszti, a MASNI fodrásza. Neki már teljesült az álma. Saját szalonját vezeti, jelképes honoráriumért dolgozik itt.

– Három gyermekem van, szeretek segíteni másoknak. Márpedig itt mindenki kiéhezett a jó szóra. A mozdulataikon látszik, hogy szégyellik a kezüket, a hajukat. Önmagukat. Nemrég itt volt egy ötvenéves asszony, azt mondta, utoljára ’84-ben járt fodrásznál.
Kriszti vegyszeres beavatkozást (festést, melírozást, dauerolást) nem végez, de a mosás, vágás, szárítás után vendégeit mintha kicserélték volna.

– Egy kis figyelem, és máris boldogan állnak fel a székből. Akad, akiről utóbb kiderül, talált munkát, nőtt az önbizalma, és kilépett a rossz házasságából.

Kerületi lehetőség

A MASNI ötlete 2010-ben született meg, amikor a Marie Claire-ben megjelent egy párizsi szociális szépségszalonról szóló cikk. A riportot olvasva Mikulás Franciska, Gazsi Judit és dr. Makár Orsolya arra gondoltak: hasonlóra itthon is szükség lenne. Két év múlva, 2012-ben Mikulás Franciska lett az erzsébetvárosi szociális és gyermekjóléti ellátásokat nyújtó intézmény vezetője. A Bischitz Johanna Integrált Humán Szolgáltató Központ igazgatójaként kollégáival leporolták a tervet, a városvezetés pedig rábólintott. Így 2014 szeptemberében megnyílt a MASNI. Amely ugyanúgy komplex, személyközpontú segítséget nyújt, mint a mögötte álló gyermekjóléti, szociális és egészségügyi szolgáltatásokat adó központ.

Ezért sem szeretik, ha egyszerűen „leszociálisszépségszalonozzák”. Az induláskor még házon belül is kérdezgették a kollégák: elmehetnek majd ők is fodrászhoz?
– Idehaza szépségszalonba járni sokak számára luxus, ráadásul a MASNI-t a kerületi lakosok adóforintjaiból tartjuk fenn. Ezért el kellett magyaráznunk: nálunk a szépészet nem önmagáért való, hanem az álláskeresést segíti – magyarázza Gazsi Judit igazgatóhelyettes.

Merthogy a szalonba senki nem sétálhat be csak úgy, egy kis szociális manikűrért. A megszépítéshez együttműködési megállapodást kell kötni az önkormányzattal, s részt kell venni a programokon. A lehetőség a VII. kerületben élő, nem foglalkoztatott nők számára nyitott, őket akarják felkészíteni az önálló álláskeresésre, másképpen „a professzionális álláskeresési magatartásra”. Merthogy ilyen is van. Elvégre állást találni önmagában is napi több órás munka. Hirdetéseket böngészni, önéletrajzot küldeni, telefonálni, motivációs levelet gépelni.

De kezdjük az elején. A MASNI-ba jelentkező először a foglalkoztatási tanácsadóval találkozik, aki felméri, kinek milyen segítség kell. Ezután következik az erzsébetvárosi álláskeresési klub, ahol a résztvevőket internettanfolyam várja, megtanulnak önéletrajzot írni, e-mail fiókot létrehozni. Az álláskeresési felkészítő tréning 1-2 napos, 5-6 főnek tartják egyszerre. Ilyenkor szituációs játékokat és próbainterjúkat is tartanak, mindenki személyre szabott tippeket kap az iskolázottságától és attól függően, milyen készségeit kell erősíteni. Emellett mentálhigiénés és pszichológiai tanácsadás is elérhető. És csak mindezek után – általában akkor, ha már konkrét állásinterjú-időpont is van – jöhet a fodrászolás, a smink.

– Az eredményeket nyomon követjük, a szolgáltatás után a 90., 120., 150. és 180. napon is megnézzük, sikerült-e állást találnia az ügyfélnek, illetve még mindig van-e munkahelye – mondja Gazsi Judit.

A 2014. szeptember 23-i nyitás óta 85 álláskereső nő fordult meg a MASNI-ban, s közülük 28-an elhelyezkedtek. A kerület igyekszik felvenni a kapcsolatot a helyi vállalkozásokkal, hiszen nekik is jó, hogy „szűrt” pályázóval kerülnek kapcsolatba, akit az önkormányzat már ismer. Emellett a szépészeti szolgáltatásokhoz szeretnének szponzorokat megnyerni, hiszen egyelőre csak az önkéntesek munkájára és ruhaadományokra számíthatnak.

De hisz ez a cél!

A szalon emeletén élére vasalva várakoznak a blúzok, blézerek és nadrágok. Állásinterjúhoz kölcsönözhetők, akinek kell, cipőt is talál. Most épp nem válogat senki, de a földszinten nagy a forgalom. Róza haja mindjárt kész, megy a sminkbe, a manikűröshöz pedig vékony, halk szavú nő ül le. Kéri, nevét ne írjuk meg, fotó ne készüljön, sokan ismerik a szakmában. Negyvenkét éves, Zeneakadémiát végzett, tanított, szimfonikus zenekarban játszott, aztán váltott és könyvkiadóknál dolgozott szerkesztőként. Amikor elmondjuk, honnan jöttünk, sóhajt.

– Régebben én is megvettem minden napilapot és a Narancsot, a 168 Órát is. De ma már nem fér bele. Társadalomtudományi könyveket szerkesztettem, többek közt Kende Péter, Gerő András írásait. Őskori lelet vagyok, szeretem a könyveket, a magyar nyelvet, a kultúrát.

Épp finom, pasztellszínű lakk kerül a körmére, amikor alig hallhatóan meséli: 2011-ben nagyobb műtétje volt. Akkor kikerült a körforgásból, s azóta sincs visszaút. Leszázalékolták, most felülvizsgálatra hívták. Elveszítheti azt a havi hatvanezret is, amiből jelenleg él.

– Nincs pénz, a kiadók vállalkozót bíznak meg, aki egy személyben szerkesztő, tördelő, korrektor is. Velem is megesett, hogy két hét alatt 450 oldalas kéziratot kellett nyomdába küldenem.

A MASNI-ban aktualizálták az önéletrajzát, felturbózták a motivációs levelét. Kellett, mert „nem szeretek magamról ömlengeni”.

– Elmondtak néhány trükköt, kiderült, ha megjelenik egy álláslehetőség, azonnal jelentkezni kell, nem éri meg kivárni a határidő végét, mert a jókra lecsapnak. Úgyhogy máris elküldtem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár adminisztrátori állására az önéletrajzomat. Mindegy, mit kell csinálnom, csak könyvek között lehessek. Ez az életem. Korábban boldog ember voltam, most semminek nem látom értelmét. Büfésnek, takarítónőnek túlképzett vagyok, a közigazgatási állásokat meg ugyan kötelezően meghirdetik, de már megvan rájuk az ember. Ilyen ez az ország, maradt a mikszáthi urambátyám világ. Pedig precíz, pontos vagyok, legalábbis a kiadóim mindig ezt mondták rólam. Bocsánat, máris elkezdtem eladni önmagam.

De hisz ez a cél!

A nőt Mária váltja a körmös szekcióban. A manikűrös szabadkozik, lakkozni nem tud, csak olajat ken fel. Mária bólint, persze, rágja a körmét, alig maradt belőlük valami. Harminchét éves, nyolc általánost végzett, a lánya tizenhárom. Konyhai kisegítő állást keres, ahogy az elmúlt évtizedekben is ebből élt. Mosogatás, zöldségpucolás délelőtt tíztől éjfélig, harminc perc ebédszünettel, 500 forint per óráért.

– Innen az álláskereső klubba megyek, ahol tudok telefonálni, hirdetést feladni. Próbanapokra már többször behívtak, de olyankor csak fél napot fizetnek ki, aztán keresnek mást.
A MASNI-ban dolgozók tapasztalatai szerint a két-három évvel nyugdíj előtt állók és a gyesről, gyedről visszatérő édesanyák helyzete a legnehezebb.

– Van egy ügyfelem, akinek két éve van a nyugdíjig, de elveszítette az állását, korábban irodavezető volt. Most egyedül él, nincs számítógépe. Számára nem magától értetődő egy önéletrajzot, motivációs levelet megírni és e-mailen elküldeni. Itt leülünk vele, meghallgatjuk. Ő is a bizalmába fogad, mi pedig egyre jobban megismerjük, személyre szabott álláslehetőségeket találunk neki. Úgy tűnik, fel is fogják venni iskolatitkárnak – számol be egy sikertörténetről Martzy Fruzsina, aki az egyetem elvégzése után rögvest Erzsébetvárosban kezdett dolgozni.

Társa, Panák Fanni szerint mindenkinek azt tanácsolják, először a végzettségének megfelelő állást keressen.

– A diplomás ne takarítói munka után nézzen, de legyen nagyon aktív. Figyelje a hirdetéseket, adjon fel önhirdetést is, keresse meg a Facebookon a fejvadászoldalakat. Ha semmi nem jön össze, akkor adja kicsit lejjebb, keressen irodai, adminisztratív munkát. Csak legvégső esetben javasoljuk a takarítói, konyhai kisegítői állásokat: a hirdetést, amit reggel nyolckor feltesznek, sokszor már fél kilencre betöltik, és a következő hétre vissza sem hívják őket: hiszen tíz másik, gyorsabb, olcsóbb áll sorba.

Fruzsina hozzáteszi, persze ők hiába adnak jó tanácsokat, ha valakinek nincs mit ennie, bármit elvállal. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy válogassanak. Nem egy olyan nővel találkoznak, akit 10-20 év alatt egyszer sem jelentettek be.

Szandrán trendi csíkos ing, körmén UV-rózsaszín lakk, tökéletes make up alól mosolyog. Nem kicsit lóg ki. Másutt is sminkesként dolgozik, a MASNI munkájában a kezdetektől részt vesz.

– Sokan úgy jönnek be, hogy nem tudják, mit jelent a kozmetika, a smink. Nincsenek nagy elvárásaik, és jó látni, hogy mosolyogva állnak fel. Pedig általában csak szemöldökigazítást csinálok, kapnak egy frissítő arcmasszást, ha kérik, natúr sminket. Itt nincs füstös szem meg vörös rúzs, de nem is szeretik a műhatást.
Róza is csak szempillaspirált kér, Mária azt sem. Miközben beszélgetünk, az egykori könyvszerkesztő fújkálja a körmeit.

– Mikor szárad meg a lakk?
Még pár perc. Nyugtalan, felénk fordul. Elővenné az önéletrajzát, mielőtt indulunk.

– Ne haragudjon, hogy így nyomulok, nem lenne baj, ha odaadnám?