A Borkai-ügy kézzelfoghatóvá tette a korrupciót az emberek számára
– Kövér László házelnök szerint a fékek és ellensúlyok rendszere hülyeség, nincs rá szükség, csak akadályozza a hatalmat, hogy tegye, amit tenni szeretne. Mit mutat ez a kijelentés?
– A kijelentés elfogadhatatlan. A világ összes valódi demokráciája a fékek és ellensúlyok – és nem egyensúlyok, ahogyan azt Kövér László mondta – alapján működik. Függetlenül attól, hogy egy demokrácia inkább többségi alapú, mint Nagy-Britanniában, vagy inkább konszenzusos, mint Németországban, abban egyáltalán nincs vita, hogy szükség van rájuk. Állítom, hogy a populizmus térnyerésének dacára ezek a fékek és ellensúlyok a nyugati országokban továbbra is megvannak, az ellenőrző intézmények működnek és a kormányzatoknak nincs korlátlan hatalmuk.
– Ugyancsak Kövér László mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, hogy Magyarországon igenis létezik sajtószabadság, sőt nagyobb is, mint kellene. Ehhez képest egy EBRD-s kutatás szerint a magyar lakosság 55 százaléka szerint nincs megfelelő szintű sajtószabadság. Az ön nemrégiben, a Médiakutató folyóiratban megjelent tanulmánya pedig arra világított rá, hogy ha együttesen nézzük a sajtószabadságot és a korrupció mértékét, akkor Magyarország az egyik legrosszabbul teljesítő a közösség államai között. Eléggé nagy az ellentmondás a házelnök kijelentése és a valóság között.
– Az mindig gyanús, ha egy politikus azt mondja, hogy túl nagy a sajtószabadság. Ráadásul Magyarországon 2010 óta folyamatosan csökken a sajtó sokszínűsége, a folyamat 2016 óta gyorsult fel, amikor megszüntették a Népszabadságot, azóta egyre több médium kerül kormányközeli irányítás alá. Ezt jórészt nem szabályozási eszközökkel érik el, hanem a hatalomközeli oligarchák felvásárlásai által: megszüntetnek, marginalizálnak vagy kormányközeli szócsővé alakítanak át lapokat.
– Hatott a sajtó által felkapott Borkai-ügy a lakosság korrupcióvakságára? Kimozdított abból az apátiából, amely a kormányzat túlhatalmával és visszaéléseivel szemben él az emberekben?
– Van az a mondás, miszerint azért van apátia a korrupcióval kapcsolatban, mert az emberek „tudatlanok”, nem jutnak információhoz. Ebben van igazság, de az apátia okai ennél sokkal összetettebbek. Egy Eurobarometer-kutatás szerint a lakosság túlnyomó többsége tisztában van azzal, hogy nagy a korrupció az országban, 86 százaléka mondja, hogy súlyos a korrupciós helyzet, ez messze meghaladja az uniós átlagot. A korrupciós mechanizmusok bonyolultabbá váltak és az ingerküszöb is magasra került, emellett a magyar politika és társadalom szélsőségesen megosztott, mindez szintén szerepet játszik a korrupcióvakságban. A végletesen kettéosztott politikai és médiatérben régóta csak a „másik oldal” korrupcióját állítják pellengérre. Az ellenség pedig már eleve el van könyvelve korruptnak: nagy meglepetés tehát nem érheti az állampolgárt. A Borkai-ügy lakmuszpapírrá válhat, mert megmutathatja, hogy abban a pillanatban, amikor a sajtó által jóval korábban már a maga teljességében feltárt, ám visszhangtalanul maradt korrupciós ügy – a telekügylet – más megvilágítást kap, és kiderül, hogy a fideszes elit egy része urizál és olyan dolgokat művel, ami semmiképp sem áll összhangban azzal, amiről egyébként prédikál, akkor a korrupció is sokkal jobban megfoghatóvá válik az emberek számára. Sokáig azt lehetett gondolni, hogy hiába tudták az emberek, hogy a korrupció káros az országnak, az elégedetlenség nem tudott becsatornázódni a politikai rendszerbe.
– Ha nem is azonos mértékű, de a győrihez hasonló korrupciós ügy, ami Kispesten történt. A kiszivárgott felvételek szerint feltételezhető, hogy a kerületi vagyonkezelő vezetője és a szocialista polgármester is érintett lehet olyan bűncselekményekben, amelyekben helyi vállalkozók a megbízás elnyerése érdekében különböző százalékokat osztottak vissza a tisztségviselőknek. A TI mindként ügyben feljelentést tett. Mire számít? Segít az új helyzet, vagy továbbra is pusztába kiáltott minden szó, amit a TI a hatóságok felé indít?
– Az elmúlt években számos korrupciós esetet tártunk fel, és rámutattunk azokra a mechanizmusokra, amelyek révén az adófizetői pénzeket ellopták. Más kérdés, hogy a bűnüldöző szervek, a rendőrség és az ügyészség a legutóbbi időkig majdnem minden Fidesz-közeli ügyet blokkolt, nem indított eljárást. A hazai korrupciós helyzet egyik rákfenéje, szemben a nyugati demokráciákkal, hogy ha itt kiderül valami, akkor, eddig legalábbis, annak nem volt sem jogi, sem társadalmi következménye. Hogy a győri és a kispesti eset ebből a szempontból fordulópontot jelent-e, az majd elválik.
– A 168 Óra által feltárt Mengyi Roland-ügyben hosszú évek óta először mégis elítéltek egy fideszes politikust.
– És mellette ott van Simonka György is. A fideszes képviselőt bűnszervezet irányításával vádolták meg. Az ügyészség viselkedésében az utóbbi hetekben, néhány hónapban mintha némi elmozdulás lenne érzékelhető. Kérdés, ha elindul a dominó, hol áll meg.
– Minek tulajdonítja ezt az aprócska változást?
– A kormányra a korábbinál nagyobb nyomás nehezedik az EU és az Európai Néppárt részéről. Retorikai szinten ma már egyértelmű, hogy az unió elítéli a jogállamiság megsértését még akkor is, ha ez eddig nem fordult át effektív szankciókba. A másik ok az lehet, hogy azt alighanem a hatalmon lévők is látják: ilyen mennyiségű korrupciós botrány előbb-utóbb a lakosságban is elégedetlenséget szül. Most példát statuálnak egy-egy esettel. Persze a közjót nem az szolgálja, ha csak egy-egy esetet tárnak fel, hanem ha minden alapos gyanút kivizsgálnak.
– Nem az van, hogy a korrupció olyan szinten központosított és legalizált, hogy már csak a saját ügyeiket tudják feltárni?
– Igen, szinte már csak azt lehet. Az a központosítottság, ami a magyar politikai rendszerre jellemző, egyedi, még Kelet-Európában is. Látjuk, hogy egy-egy ágazatból egyszerűen eltűntek a nem kormányközeli szereplők. A közbeszerzési rendszert számos szektorban már torzítani sem kell, nem kell cinkelni a lapokat, mert megtisztították a piacot a versenytársaktól. Nagyon sok minden egy párt, egy kormány, de leginkább egy ember, a miniszterelnök akaratától függ. Ez egyébként borzasztó nagy kockázat is egyben, mert a rendszer kártyavárként dőlhet össze, ha nem sikerül a gazdaságot olyan mederben tartani, amivel ki lehet elégíteni a piramis alsóbb szintjein lévő embereket és gazdasági szereplőket.
– A miniszterelnök politikus barátai sem a fejlett demokráciákkal működő országokból kerülnek ki. Magyarországra költözött az orosz fejlesztési bank, amiről alig tudni valamit, Törökország iskolát nyit Budapesten, Magyarország ugyancsak tőlük vesz fegyvert egy Orbán-közeli cégen keresztül.
– Orbán példaképei valóban nem Nyugaton találhatók, hanem Keleten, ahol még keményebb rendszerek vannak, mint nálunk. Még ha ebből az orientációból elvileg származhatnának is pillanatnyi előnyök, amelyek szerintem nem származnak, előbb-utóbb radikális korrekciót kell majd végrehajtani nyugati irányba.
– Mit gondolnak a magyarok a gazdasági rendszerről, amelyben élnek?
– Jelenleg nagyon sok hasznonélvezője van ennek a lakosság körében, az ellenzéki szavazók között is. Az Eurobarometer szerint a magyarok 53 százaléka azt mondja, hogy a magyar gazdaság helyzete jó vagy nagyon jó, ami elképesztően magas arány. A rendszer furfangosan és cinikusan úgy van felépítve, hogy ideológiai beállítottságtól függetlenül nagyon sokan érdekeltek a fennmaradásában. Ez akkor is igaz, ha – más oldalról – nőnek az egyenlőtlenségek és sokan leszakadnak. A „perverz újraelosztás” azt eredményezi, hogy a nagyobb jövedelműek jobban járnak, vagyis a középosztálybeliek körében és a tőlük gazdagabbak között széles rétegeket látunk, akik számára gazdagodást hozott a NER. Ez egyébként részben oka a korrupcióval kapcsolatos apátiának is. A pénztárcájukra nézve sokan úgy gondolják, jobb nem kimaradni a rendszerből.
– És ez nemcsak a lakosságra vagy a hazai cégekre igaz, de a multinacionális vállalatokra is. Azt gondolhattuk volna, hogy a jelenlétük tisztulást és versenyt hoz. De nem így lett, nézzük meg a Microsoft-botrányt vagy azt a sok egyedi megállapodást, amelyet a nagy nemzetközi cégekkel kötött a kormány. Miért alakult így?
– Két dolgot elöljáróban le kell szögezni: az egyik, hogy a multik nélkül a magyar gazdaság lélegeztetőgépen lenne, a másik, hogy a nagyvállalatok profitot akarnak termelni mindenáron, nem pedig politizálni – így van ez nálunk és a még keményebb rezsimekben is. Az is igaz ugyanakkor, hogy valószínűleg a multik közül is sokan kitettek a korrupciónak, az EY (Ernst & Young) üzleti percepciós felmérései is azt mutatják például, hogy az üzleti korrupció nem kisebb Magyarországon, mint az állami. Aligha igaz, hogy van a korrupt állam és van a tiszta gazdaság, még ha a multik az államnál kétségtelenül jóval hatékonyabban működnek is. A kormány különalkukat köt a nemzetközi vállalatokkal, és tudjuk, hogy ma már sokkal több támogatást ad nekik, mint az előző kormányok. Ez az összefonódás is oka lehet annak, hogy a multik egyáltalán nem kritizálják a kormányt, még szakpolitikai kérdésekben sem, ami egy demokráciában természetellenes.
– Hozhat-e változást a korrupció feltárásában és annak következményiben, hogy lett néhány ellenzéki polgármester? Kérdezem ezt úgy, hogy közben azt is tudom, hogy mire Baranyi Krisztina, a IX. kerület új polgármestere bejutott a hivatalba, kiürített irattartók fogadták, vagyis az előző vezetés mindent megsemmisített, amiből baja származhat.
– Ha iratokat semmisítettek meg, az újabb durva megsértése a jogállamiságnak. Ami a IX. kerületben és valószínűleg más helyeken is, az I. kerületben vagy Dunaújvárosban történt, az szembemegy mindenfajta írott és íratlan demokratikus normával. A nyugati világban az ilyen dolgok egyszerűen elképzelhetetlenek, ott az átadás-átvétel konstruktív légkörben zajlik, mint ahogy egyébként az történt Tarlós István és Karácsony Gergely között. A korábbi korrupciós ügyek felderítése rendkívül nehéz lesz, de a jogállamiság keretein belül mindent meg kell próbálni; kérdés, hogy a rendőrség és az ügyészség mennyire lesz ebben partner. Nem egy esetben a helyi apparátus egy emberként állt fel, ami szintén ellenkezik a demokratikus szokásjoggal és nagyon megnehezíti az új városvezetők dolgát. Abból a szempontból is nehéz lesz nekik, hogy ellentartsanak a saját oldalról jövő esetleges kísértésnek, nehogy most meg az adófizetői forintok a másik irányba veszítsék el közpénzjellegüket. A közpénz nem megdézsmálásra való.
