Maradnak megalázva: továbbra sem segítik a nem kívánt terhesség megszakítását

„Az én testem, az én választásom! A testemmel én rendelkezem, nem a parlament! Doktorral akarok konzultálni, nem pappal! Tartsd távol a törvényt a vaginámtól! Takarodjatok ki a méhünkből!” – ezeket a jelszavakat skandálták október elején Budapesten több százan a lengyel nagykövetség előtt. A demonstrációt ugyanarra a napra szervezték, mint a lengyelországi megmozdulásokat – az emberi jogi aktivisták így fejezték ki szolidaritásukat a lengyel nőkkel.

Idén immáron másodszor söpört végig Lengyelországon az a masszív tüntetéssorozat, amit a kormány teljes abortusztilalmat kilátásba helyező tervei ellen szerveztek. A hatalmon lévő Jog és Igazságosság párt a katolikus egyház nyomására olyan tervezetet alkotott, amely az eddig is kemény lengyel abortusztörvényt tovább szigorítaná. A jogszabály valójában kriminalizálná azt, aki abortuszon esik át, miként azt is, aki azt végzi. Vagyis bűncselekménnyé válna az abortusz még abban az esetben is, ha a nő nemi erőszak áldozatává vált vagy ha a terhesség veszélyeztetné az életét.

A tavaszi megmozdulást követő legutóbbi, októberi tüntetés során feketébe, azaz gyászruhába öltözött nők tízezrei demonstráltak – a zuhogó eső ellenére szinte hömpölygött a tömeg a lengyel utcákon. Sokan sztrájkba léptek, vagyis egyszerűen nem mentek be a munkahelyükre, de ezt a legtöbb munkáltató ezúttal nem vette rossz néven; így jelezték, hogy egyetértenek a tüntetőkkel. A szervezők az 1975-ös izlandi sztrájkot vették alapul, amely az egész ország életét megváltoztatta: egy októberi pénteken az országban élő nők szinte mindegyike úgy döntött, hogy semmilyen munkát nem végez, így mutatva föl a női munka értékét. Izlandon ez az emberi jogi akció hatalmas változást indított el.

Fotó: MTI

Visszatérve Lengyelországra: a tavaszi megmozdulások arról váltak híressé, hogy a vasárnapi misék alatt tömegével álltak fel a nők, és hagyták ott a szertartást. Ezzel még nem érték el a céljukat, de az októberi tüntetésekkel együtt már igen: a lengyel kormány visszalépett a jogszabály bevezetésétől. De – mint gyorsan kiderült – csak azért, mert a vallás jegyében még szigorúbb szabályokat terveznek.

A magyar kormány is többször tesztelte már, hogy mit is váltana ki az abortuszt szabályzó törvény szigorítása, de egyelőre úgy fest, letett erről. Az abortuszok száma ugyanakkor lassú csökkenést mutat: 2010-ben még negyvenezer terhességet szakítottak meg, viszont az elmúlt években ez a szám húsz százalékkal csökkent. Nagyjából minden harmadik terhesség végződik megszakítással. A magyar szabályozás nem tartozik a megengedők közé: a nőknek itthon többször is meg kell jelenniük a magzat megtartása érdekében tanácsot adó családvédelmi szolgálat munkatársa előtt a terhességmegszakításra vonatkozó kérelmükkel. (A törvény szerint a terhesség csak veszélyeztetettség, illetve a nő „súlyos válsághelyzete esetén” szakítható meg.) Ugyanakkor e kérelembenyújtási, gyakran megalázó tortúrán túl az is sújtja a magyar nőket, hogy megtagadták tőlük a kíméletes módszerhez való hozzáférést. A kormány ugyanis annak ellenére nem teszi lehetővé a sürgősségi fogamzásgátló tabletták recept nélküli elérését, hogy az Európai Bizottság – az Európai Gyógyszerügyi Hivatal 2014. novemberi ajánlása alapján – a szabad forgalmazású szerek kategóriájába sorolta azokat. Vagyis: amíg Magyarországon csak bonyolult receptírási procedúra után érhetik el a nők az abortuszt a legbiztonságosabban megelőző, esemény utáni tablettát, addig az EU összes tagállamában recept nélkül szerezhető be ez a készítmény.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Megkérdeztük az egészségügyi államtitkárságot, mi indokolja orvosilag, hogy a magyar nők ilyen elbánásban részesülnek. „Általánosságban igaz az, hogy a centralizált forgalomba hozatali engedély az egész közösségben érvényes és valamennyi tagállamban ugyanazokat a jogokat és kötelezettségeket biztosítja. Ugyanakkor a közösségi jogszabályok felhatalmazást adnak a tagállamoknak arra, hogy »a fogamzásgátló, illetve magzatelhajtó szerek értékesítésével, szállításával és felhasználásával« kapcsolatban tiltó vagy korlátozó jogszabályokat vezessenek be” – írja válaszában a humántárca. A kormány él is e korlátozás jogával. „A nők (különösen a fiatalkorú nők) biztonsága érdekében a magyar gyógyszer-engedélyezésért felelős hatóság úgy döntött, hogy a készítmény elérését továbbra is orvosi felíráshoz köti” – tudtuk meg.

– De mi ad biztonságot a nőknek abban, hogy a tablettához receptet kell szerezniük? – kérdezi Bajusz Orsolya, a lengyel szigorítások miatti magyarországi szolidaritási akciók egyik szervezője, hozzátéve: nonszensz, hogy Párkányból Esztergomba lépve a nők ostobábbá, kiskorúbbá válnának, hiszen Szlovákiában recept nélkül is beszerezhető a pirula. Csakúgy, mint az EU minden országában, kivételt képezve ez alól Magyarország és Horvátország.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Spronz Júlia ügyvéd, a Patent Egyesület munkatársa is hasonló véleményen van. Szerinte a minisztérium válaszából kiolvasható a kormány álláspontjának farizeussága. – Állandóan azt hangoztatják, hogy csökkenteni kell az abortuszok számát. A 72 órán belüli sürgősségi fogamzásgátló az egyik legjobb módszer erre, ennek elérését viszont paternalista intézkedésekkel megnehezítik. Pedig minél gyorsabban – azaz 72 órán belül – kellene a tablettához hozzájutni, ezzel kerülhető el a sokkal kockázatosabb, fájdalmasabb műtéti eljárás. Mennyivel egyszerűbb lenne egy éjjel-nappali boltban megvásárolni a készítményt, mint kétségbeesve orvost keresni a recept kiállításához! A jogsegélyszolgálatunkra rengeteg olyan panasz érkezik, hogy mennyire megalázzák a lányokat, amikor elmennek esemény utáni tablettát íratni, azzal, hogy miért nem vigyáztak jobban. A recepthez kötési intézkedésnél szimbolikusabban semmi sem mutatja jobban, milyen a nők helyzete Magyarországon. Ahogy a szülés, úgy a sürgősségi fogamzásgátlás, vagyis a nők teste protektorátus alatt áll – mondja Spronz Júlia. Szerinte az lenne a legfontosabb, ha a nők kellő információk birtokában élhetnének a reprodukciós jogaikkal. – Ehhez azonban hiányzik a közoktatásból a tisztességes, nem elfogult, nem demagóg szexuális felvilágosítás. És hiányzik az állam támogatása: ma Magyarországon ugyanis egy forinttal sem támogatja az állam a fogamzás­gátló eszközöket, ami szintén kirívó Európában – teszi hozzá, rávilágítva arra is, sokaknak megfizethetetlenül sokba kerül a fogamzásgátló tabletta, illetve az óvszer.

Még rosszabb a helyzet az abortusztablettával kapcsolatban. Az ugyanis annak ellenére sem elérhető az országban, hogy a WHO a terhesség korai szakaszában kifejezetten ezt javasolja a műtéti beavatkozás helyett. Hiába biztonságosabb kórházi körülmények között a tablettás terhességmegszakítás, a magyar nőknek a későbbi terhességre nézve sokkal kockázatosabb, fájdalmasabb, megalázóbb és paraszolvenciával kísért műtéti abortusz jut. 2012 előtt még elérhető volt egy-egy magánklinikán a kíméletesebb tabletta, a Rózsakert Medical Center azonban – érzékelve az egyértelmű politikai nyomást – felfüggesztette az eljárást.

Az abortusztablettáról is megkérdeztük az egészségügyi államtitkárságot. Azt a választ kaptuk, hogy „az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerek forgalomba hozataláról szóló rendelet értelmében a gyógyszerek tényleges forgalmazásának nemcsak a forgalomba hozatali engedély a feltétele, hanem az úgynevezett véglegminta-engedély kiadása is. Ilyen engedélyre irányuló kérelmet a termék forgalomba hozatali engedélyének jogosultja még nem nyújtott be” – írták. Ehhez azt érdemes hozzáfűzni, hogy ez nem is csoda, hiszen az, ami a Rózsakert Medical Centerrel történt, elég egyértelmű üzenet volt a gyógyszerpiaci szereplők felé: az állam ellenzi az abortusztabletta forgalmazását.