Mamikám, visszük a megtakarításodat a sógorokhoz!
Drága Mamikám!
Nagy a hó, hideg van. Menne minden simán, csak a gyalogosok és az autók csúszkálnak, koccannak össze. Engem néha ráz a hideg. Sokan vannak a boltokban. Össznépi begyűjtés folyik karácsonyra.
Egy héten háromszor begyújtok nálad, nehogy elfagyjanak a csövek és a virágok. A hűtőből a megzöldült parizert, az avas vajat kidobtam. Kihúztam. Csapás az áramra. A csekkeket feladtam, ne idegeskedj, szeretett vejed kipótolta most is.
Kaptál egy kedves levelet. Elteszem. Feladó az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság; az aláíró külsős ember. Felhívott telefonon a Mici. Formában volt. – A fenébe, kicsim, nem is tudtam, hogy az Orbán Viktor a Nyugdíjbiztosító főnöke is! Hogy te is értsd, Mamikám, a Nyugibizti borítékjában a miniszterelnök tisztelt meg a levelével.
Szemfényvesztésről ír neked. Arról, hogy a nyugdíjad magánbefektetők kezére játszották át, és most a rendszer (már mint a nyugdíj) ott áll a szakadék szélén. Sutyiban csinálták. Valakik. Tudsz követni? De ne félj! Magyarország miniszterelnöke nagy-nagy bátorsággal biztonságba helyezte a nyugdíjak fedezetét – igen, a tiédet is – a spekulánsok elől.
Olyan meghatóan írja: „Bárhogy is alakul körülöttünk a világ, én ragaszkodni fogok ahhoz, hogy a nyugdíjasoknak ne legyen elviselhetetlen teher a rezsiszámlák kifizetése.“ Én sírtam. Azért az nem mindegy, hogy marad olcsó a gázár. Így az összes 75 ezer forintodat minden teher nélkül szórhatod. Ahogy tetszik. Csak... Hogyan mondjam el a mi kormányfőnknek: eddig is bárhogy alakult körülöttünk a világ, mi segítettünk neked cipelni a terhet. Csendben. Nem dicsekedtünk levélben senkinek. Természetesen.
Drága Mamikám! Volt egy családi összetűzés: Béci unokád a közeli faluban csináltatott egy szalma ágyaljat, és képzeld, oda dugja bele a spórolt pénzét. – Nesztek, trükkös magánnyugdíjpénztár vezetők! – kiabálta az apjának. A Feri vissza: – Te buta ifjú, még majd felgyújtod a szalmazsákot – Deákostul, Széchenyistül, Szent Istvánostul! Visszük a megtakarításodat a sógorokhoz!
Nem, nem, Mamikám, nem a sógorékhoz, hanem osztrák bankba. Suttogtam: a békesség kedvéért, talán mégis csak az állami... Szórták rám a gonosz pillantásukat.
Szép, előremutató és drága levelet kaptál, kaptatok az Orbán Úrtól – kábé 171 millió forintot költött rátok a kormány. Béci kiszámolta: – A nagyi 2 280-szor kaphatta volna meg ebből a pénzből a mai nyugdíját!
Te is nevetsz, ugye? Jól van, kell is örülnünk: képzeld, az új adózás szerint az Orbán 504 554, a Semjén 363 974, a Kövér 347 980, a Navracsics 287 274 forinttal több fizetést vihet haza havonta nagy családjának. A másik unokád meg 3 865 forinttal kevesebbért robotol a raktárban a kis családjáért. Igaz, ő panelproli. Dehogy, te nem vagy az: a nagyiék nyolcvanhárom éve téglából építették a házacskádat.
Mamikám, furcsa lesz nélküled a karácsony! Érezd jól magad a húgoméknál. Írjál, hogyan telnek spanyolországi napjaid! Szeretünk, puszilunk mindannyian.
(Ne siess haza, errefelé kemény, fagyos idők járnak. Ki tudja, mikorra olvad!)
Tóth Ilona
