Magyarország a szovjet típusú urambátyám-rendszer felé halad
Magyarország az újjáéledő nacionalizmussal válaszol a globális kihívásokra. Ezt az oxfordi Egyetem egyik történészprofesszora állapítja meg az amerikai külpolitikai folyóiratban, a National Interest-ben.
A tanulmányban Jason Pack a magyar modell kapcsán azt latolgatja, vajon nem lehetséges-e, hogy hiedelem ellenére bizonyos országok kivonhatják magukat az átfogó irányzatok hatása alól. Hiszen a magyar politika és gazdaság pl. visszafelé, a szovjet típusú urambátyám-rendszer felé halad.
Az ország csak rövid ideig flörtölt a liberális demokráciával, leállt a befektetői kapitalizmus, és ami a legnyugtalanítóbb: a nacionalizmus egyre inkább irredenta témákat karol fel. A kutató nemrégiben találkozott a magyar külügyi tárca három fiatal Afrika-referensével, és mindről kiderült, hogy szlovákiai magyarok, akik csak azért vették fel az állampolgárságot, hogy a minisztériumnál dolgozhassanak. Afrikához semmi közük.
A szerző megjegyzi, hogy Orbán jobban szereti az irredenta lojálisokat, mint a képzett budapesti elitet. Utóbbiaknak ugyanis feltehetőleg önálló gondolataik vannak és túl sok veszélyes kapcsolat fűzi őket a külvilághoz.
Napjainkban Magyarország az egyetlen uniós tagállam, amely aktívan sodródik Putyin érdekszférája felé. Ezért nem számít meglepetésnek, hogy az autokrata Orbán Viktor lecsapott
a menekültválságra, mert az képeskönyvszerűen alkalmas a magyar sajátosságok kihangsúlyozására.
Retorikája idehaza kelt figyelmet. Sikerei előrevetíthetik az európai jobboldal megerősödését, ami az általános felháborodásból következik, miután az unió bürokratái régi tornatermekbe dugják az éhező szíreket és nyelvtanfolyamok, az élelem és menedék ígéretével idecsábítják a menekülteket.
A válság megmutatja, hogy a kontinens képtelen átfogó, összehangolt válaszra. Alighogy a németek megnyitották a határt, elkészült a magyar kerítés. És ellenkező irányban is meglettek a következményei annak, hogy a magyarok megpróbálták bűnözőkké nyilvánítani a migránsokat és kivezényelték a hadsereget a határra.
Orbán szembeszállt a nemzetközi közösséggel és a szomszédos államokkal, részrehajló bíróságok hoznak ítéleteket, egyeseket visszatoloncolnak Szerbiába, továbbá a horvát határra is kiterjesztik a kerítést.
A szuverenitás hiánya és uniós szinten a demokratikus deficit elősegíti a populizmust bizonyos országokban, legyen szó részvétteli emberségességről vagy idegengyűlölő
riogatásról. A német és a svéd hozzáállás a tolerancia mellett a gazdagság megosztását diktálja.
Magyarország esetében ugyanakkor a történelem áldozatának érzete erős szembenállást követel a dekadens nyugattal szemben, amely – szerinte – veszedelmes faji keveréket hívogat. Egy alapkezelő azt mondta, hogy számára a Putyin-barátságnál rosszabb az antiszemitizmus, az idegen- és EU-ellenesség, mert az egyszerűen rossz az üzletnek.
Elrettenti a befektetőket és a turistákat, ellenben kedvez a befelé forduló, korrupt nacionalistáknak. A kérdés, hogy Magyarország nem éppen azt a mikrokozmoszt próbálja-e ki, amely nagyjából
10 év múlva mindenütt jelen lesz a földrészen.
Az eurokraták kezüket nyújtják a világ elesettjeinek, ami azonban dühíti a keményen dolgozó németeket és finneket. Utóbbiak jobbra fordulnak, szembeszállnak a további integrációval, miközben visszaesik a gazdaság. Olyan mint egy fel nem fedezett newtoni törvény: a humanitárius nemzetköziség mai kísérletei
elvetik a holnap újjáéledő, globalizáció-ellenes nacionalizmusának magját.
(Forrás: Szelestey Lajos/Klubrádió)
