Magyar kórkép

– Már nem az a kérdés, hogy a magyar egészségügy mikor omlik össze. Szerintem valójában máris romokban hever – nyilatkozott a 168 Órának Kárdás Judit rezidens, a Heim Pál Gyermekkórház sürgősségi ügyeletén a rövid szünetben, amikor épp nem érkezett beteg gyerek.

Pedig várakozás közben úgy láttuk: nagyon is hatékony munkát végez. Az öt és fél hónapos, mosolygós Bogit magas láz miatt hozták be. Fokozott figyelemre szorul, hiszen szívén pici lyukkal született. Kárdás doktornő a vizsgálat előtt minden részletet megtudott Bogi „előéletéről”. Majd jött a hallgatózás, torokba nézés, fejhajtogatás, kutacsvizsgálat: Boginak bent kell maradnia magas láza miatt – döntött, mire az addig csupa mosoly anyuka arcán óriási könnycsepp gördült le.

Romok? Igen – ragaszkodik Judit rezidens a diagnózisához. Mint mondja, abban a kórházban és azon a koraszülöttosztályon, ahol gyakorlatát elkezdte, a munkakörülmények nem voltak megfelelőek ahhoz, hogy minden babát úgy indítsanak el az egészséges élet felé, ahogyan kell. Ez volt élete első munkatapasztalata.

A mai nap? Ügyelet reggel nyolctól este nyolcig. Holnap reggel nyolctól fejlődésneurológiai másodállás, este nyolctól megint ügyelet. Még fiatal, de érzi, hogy máris túlfeszíti a húrt: ám így is csak azért tud megélni, mert szülei támogatják. A távozás gondolata? Ő alighanem csak azért van itthon még, mert Magyarországon tartotta a szerelem.

Nagyon gazdag szülők kellenek ahhoz, hogy a fiatal orvosoknak hat év tanulás után legyen más választásuk, mint önmaguk kizsákmányolása. Hivatalosan heti 58 órát dolgozhatnának a leendő szakorvosok, de a többség munkaideje egy friss felmérés szerint heti 80 óra körül jár – állítja a Rezidens Szövetség elnöke, Papp Magor. A kezdő orvosok nettó alapfizetése a 80 ezer forintot sem éri el, csoda-e, ha évente egy megyének szükséges doktor távozik az országból?

– Európában a magyar orvosok dolgoznak legtöbbet, és ők keresnek a legrosszabbul, így érthető, ha elhagyják az országot – nyilatkozott az áprilisi európai uniós demonstráció előtt tartott sajtótájékoztatón Claude Wetzel, az Európai Orvosszak-szervezetek Szövetségének elnöke. Helyettese megtoldotta: előbb-utóbb a magyar betegek gazdagabb része is követi majd őket külföldre, és velük a finanszírozás is megy.
A friss jövedelmi statisztikák egyébként sokkolóak: a magyar egészségügyben dolgozók havonta átlagosan bruttó 155 ezer forintot keresnek, míg szlovák kollégáik 192 ezret, cseh pályatársaik pedig 220 ezer forintnyi bért visznek haza. Az itthoni orvosbérek átlaga havi 218 ezer. Még az állatorvosok is jobban járnak: bruttó bérük 239 ezer forint. Az unió régi tagországaiban egyébként már a rezidensek is nettó 600 ezer és egymillió forint között keresnek. Egyenes következmény: 2010-ben több orvos távozott az országból, mint ahányan az egyetemeken végeztek. Tovább is van: a hazai viszonyok egyre romlanak. Szakértői becslések szerint az egészségügyiek reáljövedelme az elmúlt évben 19 százalékkal csökkent. Kelet-Magyarországon a hónap végén éheznek a nővérek – mondta a szakszervezeti tüntetés előtt a magyar orvosszakszervezet elnöke.

A gyógyítás robotosainak helyzete természetesen csak az egyik jele az egészségügy közállapotainak. Egy másik, alighanem legfontosabb mutató: mi, magyarok rosszabb minőségű és rövidebb életre számíthatunk, mint az EU-s átlag, sőt, mint a három másik visegrádi ország polgárai: a csehek, a lengyelek és a szlovákok. Amikor egy magyar kislány megszületik, öt és fél évvel rövidebb életet remélhet, mint ha Ausztriában látta volna meg a napvilágot, de átlagos szlovák kortársa is két évvel éli majd túl. A férfiak várható élettartamában nyolc év az uniós lemaradásunk, ráadásul az egészségben töltött évekből még kevesebb jut. A helyzet egyre romlik: 2010-ben Magyarországon a halálozás egyetlen év alatt 3 százalékkal nőtt. A kórházszövetség szerint csak remélni lehet, hogy ez nem függ össze az orvosok elvándorlásával.

A közkiadásokat viszont jottányival sem növeli a június utolsó hetében hatályba lépett Semmelweis terv, vagy a napokkal korábban elfogadott egészségügyi salátatörvény. Sőt, az utóbbi intézkedik a gyógyszergyártói befizetések emeléséről, megvonja a kutatási és fejlesztési kedvezményeket, ami hosszú távon nyilvánvalóan drágítja majd a gyógyszereket. Pedig az OECD-adatok szerint a magyar beteg már most is többet fizet, mint az átlag. A Semmelweis terv arról is intézkedik, hogy novemberig új ellátórendszert hoznak létre. Megalakul az Állami Egészségszervezési Központ, valamint 8 térségi iroda, amelyek mindegyike 1-1,6 millió magyar ellátásért felel majd. Azonnal megkezdődik a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló fekvőbeteg-ellátó intézmények államosítása is – megsértve a még hatályos önkormányzati törvényt. Egyelőre nem világos, hogy a törvényt – a fideszes polgármesterek többségének ellenállására fittyet hányva – módosítják-e úgy, hogy az állam rátegye a kezét az összes kórházra.

– Ez a terv kártékony, hazug és cinikus – mondta Kökény Mihály, az MSZP egészségpolitikusa, aki szerint a koncepció sem többletforrást, sem perspektívát nem nyújt az egészségügy számára. A volt egészségügyi miniszter lapunknak úgy nyilatkozott, ez a formailag tetszetős terv egyszerűen nem vesz tudomást arról, hogy az egészségügyben egyszerre két válság is van: a súlyos és egyre súlyosbodó munkaerőhiány, valamint a gyógyszerkasszakrízis, amelynek következtében várhatóan nőnek a betegek terhei, tovább romolhat a halandósági mutató, s leállhat az ország egyik sikerágazata, a gyógyszerkutatás. „Miközben az egészségügy, a beteg kómában van, sürgős beavatkozásra lenne szükség, mi pedig komótosan folytatjuk a konzíliumot” – fogalmazott Kökény Mihály.

Nem kell ellenzékinek lenni ahhoz, hogy valaki úgy lássa: a Semmelweis terv nem alkalmas az egészségügy gyógyítására. Éger Istvánt, az orvosi kamara elnökét valószínűleg senki sem gyanúsítaná Fidesz-ellenességgel, ám ő is úgy nyilatkozott: ez a koncepció végképp elkeserítette az egészségügyben dolgozókat, akik azt látják, hogy a tervben még az ígéret szintjén sem gondol senki a megélhetésükre, itthon tartásukra.

– A húsz év előtti tapasztalataink alapján biztosan tudjuk: nem működhet jól az a rendszer, amelyben az állam alkalmazza az orvosokat, az állam működteti és ellenőrzi saját intézményeit. Sőt, állítólag még a betegjogokat is az állam védi, önmagával szemben – hallottuk Pusztai Erzsébet egészségpolitikai szekértőtől, az Antall-kormány népjóléti államtitkárától. Az Egészségmonitor Kht. volt igazgatója megengedőbb: Vitrai József már régóta hiányolt egy olyan korszerű stratégiai dokumentumot, amely a szakpolitika hosszú távú, átfogó kerete lehet. Igaz, ő úgy gondolja: a terv hibája, hogy csak az egészségügyi ellátórendszerrel foglalkozik, miközben az egészségügy több ennél: egészségmegőrzés nélkül a gyógyítás nem lehet hatékony. Különösen nem egy olyan országban, ahol a rossz egészségállapot okai közé tartozik a dohányzás és italozás mellett az is, hogy a rákkeltő környezeti hatásokat nem vizsgáljuk: az építkezésekhez például nem kell egészségügyi hatáselemzés. Szinte teljesen hiányzik a működő egészséginformációs rendszer, amelyet nem pótol a kórházi informatika. Vitrai József lapunknak úgy nyilatkozott: a megbetegítő tényezők közül itthon igen jelentős a krónikus stressz, a bizalom alacsony szintje, a szolidaritáshiány. Még a politika is betegítő tényező, hiszen a konfliktuskeresés, a gyűlölködés, a bizonytalanság ölhet is. Nem véletlen, hogy a rendszerváltó országok közül éppen Magyarországon nőtt ugrásszerűen a halálozás.

Bélteczki János, a Magyar Orvosok Szövetségének elnöke nagyszabásúnak, ám elnagyoltnak nevezte a Semmelweis tervet, amelynek szerinte is legfőbb hibája, hogy nem nevezi meg a sikeres átalakítás forrásait. Az ózdi városi kórház intenzív osztályának vezetője a 168 Órának elmondta: saját kórházában is katasztrofális a helyzet. Fiatalok nincsenek, a nőgyógyászat Benjáminja 57 esztendős. Ha egyetlen kolléga kiesik, összeomlik a betegellátás. Hogy ez mit jelenthet országosan? Azt, hogy bezárnak osztályok, ügyeletek. Kialakulhat, hogy egy-egy városban megszűnik a sürgősségi ellátás. Egy infarktusos betegnek az életébe is kerülhet, ha egy órán túl késik a beavatkozás. Az orvosszakszervezet elnöke szerint már elindultunk azon az úton, amely a latin-amerikai viszonyokhoz vezet: a gazdagoknak világszínvonalú ellátás, a szegényeknek leromlott intézmények, frusztrált orvosokkal.

Sokan úgy látták, ennek a folyamatnak lehet a kezdete, hogy a napokban a Magyar Nemzet egy felmérés adatait közölte. Ebből kiderült: a fiatalabb, magasabb jövedelemmel rendelkező, felsőfokú végzettségű megkérdezettek inkább fizetnének egyes vizsgálatokért, mint várniuk kelljen azokra. Szócska Miklós egészségügyi államtitkár azonnal kijelentette: ez a kormány biztosan nem kér pénzt a szolgáltatásokért. Egy hét múlva viszont az Új Dunántúli Napló adta hírül: megkezdődött a fizetős egészségügy rendszerének kidolgozása a pécsi klinikán. Igaz, a fideszes mintavárosban a szolgáltatásokért nem a kormány kér majd pénzt, hanem a PTE Klinikai Központja. Így már egészen más.

Máshol

Franciaország az európai államok közül GDP-arányosan a legtöbbet költi az egészségügyre: 2009-ben a nemzeti össztermék 11,7 százalékát fordította folyó egészségügyi kiadásokra, 4 százalékkal többet, mint az előző évben – írja Hilu Ansaf Anna, a Franciakoktel.hu szerkesztője. A biztosítási alapú francia egészségügyi rendszerben minden állandó lakos jogosult egészségügyi ellátásra.

A társadalombiztosítás fedezi a kórházi és a járóbeteg-ellátást, valamint a vényköteles gyógyszereket. A francia orvosok havi nettó átlagfizetése 2010-ben 3200 euró volt, nem érte el a havi nettó átlagkereset (1314 euró) háromszorosát, az ápolónők pedig havi nettó 1910 euró fizetést kaptak.

Németország – ahol vagy 130 éve a világon elsőnek vezették be a betegbiztosítást – Európa egyik legfejlettebb egészségügyi rendszerét mondhatja magáénak – írja Heltai András, a Ger-mania.hu szerkesztője. 2009-ben a GDP 11,6 százalékát költötték egészségügyi kiadásokra, ami 5 százalékkal volt több, mint az előző évben, és a kiadások tovább nőnek. Az egészségbiztosítási járulék most átlagosan a bruttó bér 14,7 százaléka, amiből 7,8 százalékot fizet a munkavállaló, a többit a munkaadó. A német háziorvos, akinek keresetét a reform korlátozta, átlag 83 ezer eurót keres egy évben, a szakorvosok, kórházi főorvosok arányosan többet. Az Amerikában, a skandináv és az arab országokban fizetett jóval magasabb bérek miatt tavaly 2500 német orvos vándorolt külföldre. Van elvándorlás a szakképzett ápolónőknél is, akiknek havi keresete 1000 és 4500 euró között mozog.

A brit állami egészségügyi szolgáltatásra a 2011-es büdzsé 126 milliárd fontot áldoz, ami a GDP 7 százalékának felel meg.

Idén a kormány drasztikus reformot, inkább a piac felé eltolt egészségügyi rendszert kívánt bevezetni, amelyet az éles szakmai és politikai kritikák miatt visszavont, és jelenleg átdolgozás alatt áll. Az állami egészségügyben dolgozók fizetését egy részletes – a képzettséget, tapasztalatot és beosztást figyelembe vevő – pontrendszeren alapuló besorolás határozza meg. Ez a skála évi 14 ezer fonttól egészen 80 ezer fontig terjed. A paraszolvencia Nagy-Britanniában ismeretlen fogalom – írja Markó Beáta, az Angolosan.hu szerkesztője.

Az osztrák egészségügy igen magas színvonalú – írja Szászi Júlia, a Szervuszausztria.hu szerkesztője. 2009-ben a bruttó nemzeti össztermék 11 százalékát költötték egészségügyre, ezzel Ausztria az OECD-országok között a hetedik helyen áll. Az egy főre számított egészségügyi kiadás 26 százalékkal nagyobb az OECD átlagánál. A legnagyobb tétel a folyamatosan deficites egészségpénztárak megmentése a csődtől. Az egymást követő kormányok nemigen boldogulnak a szükséges reformmal. A szakma, elsősorban az orvosi kamarák befolyása erős, hozzájárulásuk nélkül az egészségügyben semmilyen változtatás nem történhet.