Mágnásaink

A XII. kerületben a minap hirdettek meg 2,3 milliárd forintért egy ötszintes, liftes családi házat, amelynek a terasza is több száz négyzetméteres – olvasható az Ingatlan.comon.

Mekkora vagyona van annak, aki Magyarországon az igazán gazdagok közé tartozik? A 100 leggazdagabb című kiadvány szerkesztője, Szakonyi Péter azt mondja: amikor 2002-ben először összeállították a hazai listát, tízmillió eurós – azaz kétmilliárd forint körüli – vagyonnal lehetett az első százba bekerülni. Az alsó határ azóta a duplájára emelkedett: jelenlegi árfolyamon számítva minimum ötmilliárd forint a „belépő”

– A húszmillió eurós vagyonnal különben például Németországban legfeljebb jómódúnak számít valaki. Egy német nagyvárosban akár ezernek is lehet ekkora tőkéje – helyezi nemzetközi színtérre a magyar milliárdosokat Szakonyi.
Hozzáteszi, a világ leghíresebb listájára, az amerikai Forbes magazin kiadványába sem került még be magyarországi pénzember.

Milliárdosaink ugyanakkor „hátrányos helyzetűek” nyugati társaikhoz képest, hiszen az ottani gazdagok közül kevesen vannak, akik az utóbbi tizenöt-húsz évben a semmiből jutottak fel a csúcsra. A honi felső tízezer többsége „első generációs” gazdag: vagyis maga alapozta meg anyagi gyarapodását. Különbség az is, hogy míg Nyugat-Európában a sikeres üzletemberek társadalmi presztízse magas, idehaza súlyosak az előítéletek velük szemben.

A magyarok többsége azt gondolja róluk: az állami vagyon privatizálásával, kétes ügyletekkel, nyerészkedéssel szerezték vagyonukat. Szakonyi Péter szerint azonban ez így igazságtalan általánosítás: a honi milliárdosaink között akadnak olyanok is, akik már a nyolcvanas években kitűnő gazdasági szakemberek, vállalatvezetők voltak. De sokan tényleg a nulláról indultak a rendszerváltás után, esetleg egy jó ötletből építettek karriert. Egyébként a privatizációval magánosított cégeket is elbukták idővel azok, akiknek nem volt tehetségük a piaci versenyhez.

– A rendszerváltás után az addig rejtett egzisztenciális különbségek hirtelen láthatóvá váltak, és a vagyonosodás további aránytalansága még inkább kiélezte a társadalmi különbségeket. A kétféle egyenlőtlenség együttesen drámai mértékű elégedetlenség forrásává vált – magyarázza Csepeli György szociálpszichológus.
A közvélemény-kutatások már 1990-től jelezték: a lakosság többsége a rendszerváltás vesztesének érzi magát. A peremre szorultak optikájából nézve a siker a korrupcióval vált egyenlővé. A társadalmi igazságosságosságot kutató hazai felmérésekből is kiderült: a megkérdezettek többsége szerint az új gazdagok nem a saját képességeikkel érték el kiváltságaikat, hanem kapcsolati tőkével és gátlástalansággal. Másfelől azonban sokan a szegényeket is elítélték, mondván: lusták, és elisszák a pénzüket. Balsorsukért magukat hibáztathatják.

A nemzetközi összehasonlító vizsgálatok szerint más rendszerváltó posztszocialista országokban is hasonlóak voltak a társadalmi érzületek – kezdetben. Csakhogy aztán megváltozott a közvélemény, és egyre többen látták be: valós teljesítmény is legitimálhatja a gazdagságot. Nálunk viszont a sikeres emberekkel szembeni irigység és rosszindulat általános alapérzéssé vált. Az oka: a szocializmus idején létrejött alsó középosztály felmorzsolódásával milliók élték át a lecsúszás rémét, és ez együtt járt az „osztály alattiak” iránti fokozódó megvetéssel is.

Csak később, az ezredforduló környékén, a gazdasági helyzet átmeneti javulásával, az életszínvonal emelkedésével oldódott némileg a szociális feszültség. A leggazdagabbak, ha visszafogottan is, elkezdtek nyitni a társadalom felé, egyre többen vállalták közülük nyilvánosan is üzleti eredményeiket. Alapítványokat hoztak létre, és többekről megtudtuk, hogy a tudományos és a művészeti élet jeleseit támogatják, segítik a rászorulókat, vagy hátrányos helyzetű fiatalok továbbtanulását finanszírozzák. Mindezzel együtt továbbra sem övezte köztisztelet a magyar „mágnásokat”.

Aztán a kirobbanó világválság hatására újra felizzottak az indulatok a kiváltságos pénzemberek ellen.

– A legutóbbi – 2009–2010-ben végzett – felmérés kimutatta: a honi elitcsoportok ismét zártabbá váltak, exkluzív körükbe már sokkal nehezebb bekerülni, mint korábban. Ugyanakkor a politikai vagy a kulturális elittel összehasonlítva még mindig ők a legnyitottabbak – jegyzi meg Kovách Imre, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója.
Hozzáteszi: egyébként a gazdasági elithez tartoznak ma már a nagyvállalatok tulajdonosai mellett a vezető menedzserek is. Persze ők sem versenyezhetnek még a kelet-közép-európai térség pénzmoguljaival sem. Hozzájuk képest is szegények a magyar gazdagok.

– Az olyan nagyobb területű országok, nemzetgazdaságok, mint a lengyeleké vagy a románoké, több lehetőséget nyújtanak a gazdasági szereplőknek. Másrészt ott még annyi korlátja sem volt a privatizációnak, mint nálunk. Még gátlástalanabbul lehetett az állami vagyont lenyúlni, magántőkét felhalmozni – fogalmaz Kovách Imre.
A hazai kutatásból az is kiderül, bár a gazdasági elit tagjainak életmódja különböző, nem különülnek el látványosan a társadalomtól: nincsenek olyan lakókörzetek, amelyekben csak a leggazdagabbak élnének, sem olyan klubok, nyilvános események, ahol csak ők jelennének meg.

A gazdagok politikai preferenciái is eltérőek, noha a vizsgálatok idején – 2009–2010-ben – többen fordultak közülük a jobboldal felé. Kovách Imre szerint a honi elit számára pozícióinak megvédése, a gazdasági-társadalmi status quo fenntartása vált fontossá, és úgy vélte, ehhez a megfelelő feltételeket a jobbközép biztosíthatja.

Megjegyezzük, az elit jobbratolódásának nyilvánvaló oka lehetett az is, hogy a tavalyi választás előtt már biztosra vehető volt a Fidesz győzelme. Ám arra, hogy az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta miként változott a leggazdagabbak pártpreferenciája, nincs adat. Bár tény, a Fidesz jelenlegi egykulcsos adópolitikájával éppen a felső rétegnek kedvez.

A 100 leggazdagabb magyar szerkesztőjétől mindenesetre gyakran megkérdezik: mi a garancia arra, hogy tényleg azok a legmódosabbak Magyarországon, akik a listán szerepelnek? Szakonyi Péter erre azt mondja: kiadványukba kezdettől fogva csak azok kerülhettek be, akiknek a vagyona „tiszta eredetű”: nyilvános adatbázisokban is hozzáférhető. A listából kizárták a fekete- és szürkegazdaságban tevékenykedőket, nincsenek benne a „százas csapatban” azok sem, akik külföldi cégen keresztül birtokolnak magyar vállalatot, vagy főleg más országokban fektetnek be. De rajtuk kívül lehet még milliárdos vagyona néhány hazai műgyűjtőnek is, valamint olyanoknak, akik a tőkéjüket nem ingatlanba vagy cégekbe fektetik be.

Kérdés az is: a meglehetősen zárt elitbe egyáltalán bejuthatnak-e még új tagok? Kovách Imre úgy véli: a leggazdagabb rétegben a közeljövőben nem várhatók nagy változások. Persze a kör sosem zárt teljesen, előfordulhat, hogy egyesek ki-, míg mások bekerülnek az elitbe. Ez utóbbira főként azokat tartja esélyesnek Kovách, akik a pénzügyi befektetések világában már otthonosan mozognak.

Szakonyi Péter ezzel szemben úgy látja: még a legutóbbi években is jelentős mozgás volt az eliten belül. A gazdasági válság sokakat megviselt, ugyanakkor berobbantak új vállalkozások is. Szakonyi arra számít, hogy elsősorban az informatikával, a vegyiparral és az orvosi műszerekkel foglalkozók tűnnek majd fel a leggazdagabbak között.

Akik a kilencvenes évek elején alapozták meg pozícióikat, nagyrészt már hatvanon túliak. Az „alapító atyák” lassan kiszállnak az üzletből, és válaszút előtt állnak: vagy felszámolják a cégeiket, vagy átadják őket gyermekeiknek. Tőkéseink inkább az utóbbit választják, és máris elkezdték felkészíteni a következő nemzedéket arra, miként gyarapítsa tovább a családi vagyont.

Hol laknak?

Az ingatlanforgalmazók sem tudnak arról, hogy lenne olyan „körzet” itthon, ahová kimondottan a milliárdosok költöznek. A legdrágább lakóingatlanok a főváros II. és XII. kerületében találhatók, de ezekben sem csak elit lakónegyedek vannak.

A legtöbb hazai adásvételt lebonyolító Duna House Holding nyilvántartása szerint a luxusingatlanok – méretüktől, adottságaiktól függően – 100-200 millió forintért kelnek el. Felbukkannak egyedi ajánlatok, amelynek ára 500 millió forint felett is lehet – mondja Rutai Gábor, a cégcsoport PR-vezetője. Budapesten a III. kerület zöldövezeti részén vannak még kimagasló áron kínált ingatlanok. Emellett Pest megye néhány településén, Szentendrén, Ürömön, Dunakeszin, Telkiben keresnek lakóhelyet a leggazdagabbak.

A módos ügyfelek elsősorban családi házat vagy új építésű luxusingatlant keresnek a budai zöldövezetben, csendes, jól szeparált helyen. Alapelvárás a minőségi anyagok használata, az úszómedence, szauna, sportszoba, gondozott kert. Igényelt kényelmi szolgáltatás már a távvezérelt gépesített háztartás is.

Balitól Kamcsatkáig

Jelentős a különbség a világ milliárdosai és a magyar leggazdagabbak utazási szokásai között, persze életvitelük, pénzügyi lehetőségeik is eltérőek – mondja Kiss Róbert Richard turisztikai szakújságíró.

A világ leggazdagabbjai rendszeresen utaznak magánrepülővel és nagyszámú személyzettel nyaralni, ám ezt honfitársaink közül még kevesen engedhetik meg maguknak.

Az utazási szokások változnak, időről időre új trendek jelennek meg. A világ leggazdagabb emberei szívesen látják vendégül barátaikat bérelt szigeteiken. A kedvencek közé tartozik például az indiai-óceáni Fregatt-sziget (Seychelle-szigetek) vagy a csendes-óceáni Bora Bora. (Ez Francia Polinézia közelében lévő kis magánsziget.) E helyeken természetesen a luxusszállodák ígérnek gondtalan kikapcsolódást. A teljes sziget napi ára átszámítva hatvanmillió forint, a szállodai szoba éjszakánként 2–5 millió forint. A világ milliárdosainak listáján egyre több az orosz, legújabb népszerű hobbijuk a kamcsatkai helikopteres medvevadászat.

Gazdagkörökben megunhatatlan szórakozás a jachtozás. Európában a dél-franciaországi Saint-Tropez kikötőjében horgonyoznak a legdrágább magánhajók, nem egyhez helikopter is tartozik. Az amerikai milliomosok főleg a karib-tengeri üdülőparadicsomokat kedvelik.

Ehhez képest a mi milliárdosaink szerényebb utazásokkal is beérik. Kiss Róbert Richard szerint a leggazdagabb magyarok gyakori úti célja a Seychelle- és a Maldív-szigetek, a Bahamák, Mauritius, Bali vagy Dubai.

Máshol

Franciaországban 2,2 millió magánszemélynek van évi egymillió eurós jövedelme, közülük azonban alig 300 ezren fizetnek ISF-et, azaz „szolidaritási vagyonadót” – írja Hilu Ansaf Anna, a Franciakoktel.hu szerkesztője. Az európai milliomosok egynegyedét kitevő módos franciáknak az a rétege tartozik az IFS-körbe, amelynek vagyona meghaladja az 1,3 millió eurót. A küszöbérték fölötti vagyonrész értékének 0,5-1,8 százalékát fizetik be az államkasszába. A leggazdagabb franciák kétharmada öröklés révén jutott vagyonához. A milliárdosok listáján százéves családok (Dreyfus, Peugeot, Hermes, Rothschild) leszármazottai szerepelnek. Velük szemben saját erejéből jutott a csúcsra a 30 milliárd euró fölött rendelkező Bernard Arnault, az európai ranglista első, a világranglista 4. helyezettje és legerősebb francia riválisa, a szintén luxus- és divatcikkeket forgalmazó François Pinault, aki 16 évesen abbahagyta iskolai tanulmányait, s 8,3 milliárdos vagyonával ma a harmadik leggazdagabb francia üzletember.

Angliában 5 millió fontnál kezdődik a „belépő” a leggazdagabbak osztályába – írja Markó Beáta, az Angolosan.hu szerkesztője. Egy márciusban készült felmérés szerint az új tagok száma 19 százalékkal nőtt az elmúlt három évben, és ma eléri a 86 ezret. A multimilliomosok csapata több mint 600 ezer fős, a milliárdosok száma pedig mintegy 77 ezer. Listavezető Lakshmi Mittal acélgyáros, őt követi Roman Abramovics olaj- és iparmágnás, a Chelsea FC tulajdonosa. Számos vagyon textil- és fémkereskedelemből, palackozott víz gyártásából, gyógyszeriparból, bányászatból, internet- vagy ingatlanüzletágból halmozódott fel. A szegények és a gazdagok közötti szakadék negyven éve nem ilyen mély, mint napjainkban.

Oroszországban általános a vélemény, hogy vagyont szerezni csak a korrupt hatalommal összejátszva, abba beépülve lehet – írja Pogány Ira, az Oroszline.hu szerkesztője. Az utálattal körülvett nagytőkések első nemzedéke húsz-harmincvalahány évesen, a Szovjetunió felbomlása utáni idők vadprivatizációjában alapozta meg gazdagságát. Birodalmaik a nyersanyagokra – olajra, földgázra, fémbányászatra és -feldolgozásra – épülnek, de a Forbes idei kétszázas listájára bankszektorban, ingatlanban, nanotechnológiában, kereskedelemben megizmosodott oligarchák is felkerültek. A csúcstartó (Vlagyimir Liszin, 56) a fémfeldolgozó iparból teremtette meg 24 milliárd dollárra becsült vagyonát. A kétszázadik helyezett (Jurij Sefler, 44) a Stolichnaya vodkamárkanév elbirtoklásával hozta össze az 550 millió dollárját. Az átlagember évi 45 ezer dolláros jövedelemmel álmodja magát gazdagnak.

Lengyelországban a havi 5000 złoty fizetéssel rendelkezőt (kb. 350 ezer forint) tartják jómódúnak. A minimálbért most fogják felemelni 1500 złotyra, az átlagkereset 3000 złoty – írja B. Varga Júlia, a Lengyelnet.hu szerkesztője. Az igazán vagyonosoknak repülőgépük és külföldi ingatlanjuk van, főleg Spanyolországban, Olaszországban. A lengyelek meggyőződése, hogy hatalmas vagyonokat csak jogsértő módon lehet – lehetett – szerezni. A három leggazdagabb lengyelt a Forbes magazin is jegyzi. Az első helyen álló jogászdoktor a világranglistán a négyszázhetvenhatodik. Olaj- és gázkitermelésből lett milliárdos. Az őt követők között van közgazdász, külkereskedő, mérnök, bankember. Van, aki médiabirodalmat épített, de van, aki lízingcégével vált milliárdossá.