Levédett férfiak

– Az ember azt is gondolhatná: Erdősinének protekciója van. Az MSZP tíz nappal a határidő előtt adta be elbírálásra adatkezelési kérelmét, míg igenlő választ kapott. Erdősinének elég volt ehhez két nap. Egy hétvége. Pedig a NAIH nem csárda, hogy kinyisson, ha a vendég dörömböl.

– Ezt visszautasítom. Egyrészt a beadott kérelmet az informatikai rendszer naplózza. Másrészt az eljárás deklaratív, nem konstitutív. Azaz ha a bejelentő nyolc napon belül nem kap választ, elkezdheti az adatkezelést. Azért pedig hadd ne magyarázkodjak, mert Magyarországon van egy hivatal, amely olajozottan működik.

– Van, akinek olajozottan, másnak olajozottabban.

– Az MSZP-t nem érte politikai kár, maximum előnye származott az ügyből, mint a Kúria döntése bizonyítja.

– Nem esztétikai, hanem adatvédelmi kérdésben foglalt állást nemrég, amikor úgy döntött: az úgynevezett kopaszoknak vállalniuk kell arcukat. Az adott szituációban az NVB-aulában ugyanis nem magánszemélyként szerepeltek.

– Az, hogy ki mikortól közszereplő s meddig magánszereplő, a pályám kezdete óta kérdés. A közszereplő fogalma nagy halmaz. Viszonylag egyszerű a döntés, ha valaki a közösségtől (az államtól, az önkormányzattól) fizetést kap. De a világ huszonöt év alatt változott: ma már nem olyan egyszerű a helyzet, mint mondjuk a lusztrációs törvény idején, amikor arról kellett dönteni, ki működött együtt az egykori állambiztonsággal. Ma már olyan kérdések kerülnek elő, hogy ki a celeb és milyen alapon az. Nem tudunk másra hivatkozni, mint a bírói gyakorlatra. Ami pedig az úgynevezett „kopaszok” személyiségi jogait illeti, a közügyek megvitatásában a közügyek szereplőinek személyiségi jogai igenis korlátozhatók.

– Nem beszélve arról, ha épp e szereplők korlátozzák mások jogait. A közéleti kopaszok felbukkanása nem jelent az adatvédelemben új minőséget?

– A kifejezést a média találta ki. Bizonyos személyi kört jelöl. De nem ez a kör érdekes, nem a figurák külseje számít, hanem az esemény, a történet. Végül is nem torzították sátánivá, embertelenné őket. De ha nem látnánk a felvételeket, a felbukkanó arcokat, nem tudnánk a történetet a nyilvánosság előtt megvitatni.

– Önmagában a vita is bizarr: amikor az aulában vannak, jelenlétük a videón közügy. Amikor még csak az utcán csoportosultak, az másképpen közügy.

– Mi azt gondoljuk: ha valaki adott, jogi szempontból értékelhető időhatáron belül hivatalos helyen van, annak oda valahogy el kellett jutnia. Nem privát ügyben vagy járókelőként sodródott oda.

– Válogassunk: Habony Árpád például közszereplő? Rendszeresen filmezik, fotózzák, kirakja magát a Facebookra, bejárása volt a Fidesz frakcióülésére. Kormányférfiak, polgármesterek nyilatkoznak arról, milyen gyakran konzultálnak vele.

– Ez valóban érdekes kérdés. Formalizált hatalma nincs. Az, hogy fontos szerepe van, nem is kérdés. De milyen minőségben? Gyakorolhat-e közhatalmat? Kap-e a munkájáért pénzt is?

– Hát ez az, amit nem tudunk. Talán nem szívjóságból ad tanácsokat.

– Az informális hatalom is hatalom. De mivel bizonyítom? A kérdés tehát jogos. Nehéz rá választ adni.

– Andy Vajna, hogy ugyanennél a körnél maradjunk, közszereplő?

– Ő kormánybiztos, tehát közszereplő.

– Simicska Lajos tizenkét éven át tagadta, hogy közszereplő volna. Még azt is megtiltotta, hogy fotó jelenjen meg róla. Majd felbukkant, és eljött a G nap.

– Simicskára ugyanaz érvényes, mint Habonyra. Nyilvánvaló, hogy van (vagy volt) informális hatalma. Ezek a rendszer gyermekbetegségei. Más a helyzet azokban az országokban, ahol ennek évtizedekre nyúló, kiforrott gyakorlata van.

– Kiss László büntetőügye, a sajtóban taglalt 55 éves történet szintén a közszereplő-nem közszereplő vitához tartozik?

– Nem, itt másról van szó. Az általunk kiadott közlemény nem ajánlás, hanem állásfoglalás. Ha úgy tetszik, felszólítás. Nem moralizálni akarunk, a sajtóban nyilvánosságra hozott dokumentumok ugyanis különleges adatok. A nyomozással, a bírósági eljárással, a végrehajtással kapcsolatos dokumentumok különleges kezelést igényelnek. Az nem úgy van, hogy a cselekmény elévülése után bármit leírhatok. A helyzet nem az, hogy valaki leüli a büntetését, majd egy életen át számon kérem rajta. Mi értelme volt akkor a börtönnek? Ez nem morális, hanem jogi kérdés. De ha az volna, ötvenöt év után kezdünk csámcsogni rajta? Ha erőszakról, abúzusról, emberi méltóságról akarunk értekezni, nincsenek „modern” történetek? A felszólítás lényege az, hogy míg az adatvédelmi eljárás folyik, további részleteket le ne adjanak.

– Az viszont már az irracionalitás határait feszegeti, hogy a magyar állam (azon belül a Magyar Nemzeti Bank) vagyona a kormánypártiak szerint egyetlen intésre elveszítheti „közpénzjellegét”.

– Szerintünk nem. Ezért foglaltunk határozottan állást. Nem önfényezésből mondom, de megelőztük a Kúriát és az Alkotmánybíróságot. Ráadásul a jelenlegi parlamenti többség hozott erről korábban döntést. Még alkotmányba is foglalták, hogy a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás közérdekű adat. Nálam a nemzeti vagyon nemcsak a bankot jelenti, hanem a felügyelete alá tartozó alapítványokat is.

– Ugyanezt a kóros bizonytalanságot (és bizalmatlanságot) tükrözi a paksi titkolózás. Míg a biztonsági szempontokból valóban kényes műszaki adatok egy része tíz évig lesz titok, a finanszírozásra, törlesztésre vonatkozó információkat huszonhat évre zár alá helyezték.

– A Paks-törvény módosításáról hamarosan dönthet az Országgyűlés. Ez megnyitja az utat a kérdezéshez. Egyrészt a bonyolult adathalmaz nemzetbiztonsági szempontból is lehet védett. Némelyik addig, míg az erőmű áll és működik. Nyilvánvaló, hogy a pénzügyi adatok titkossága örökre nem tartható. Az orosz félnek persze lehetnek speciális igényei, miközben az objektum Magyarországon épül, így a magyar törvények vonatkoznak majd rá. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

– Mondjon konkrét példát!

– A beruházásnak hazai költségvetési vonzatai vannak. A költségvetési törvény pedig a nyilvánosság kontrollja alá tartozik.

– Mostanában gyakran szerepel a médiában, ami jelenthet jót is, rosszat is. Jelentheti, hogy a polgárok érzékenyebbek a nyilvánosság, a közszereplés ügyeire. És azt is, hogy a hatalom egyre titkolózóbb, belterjesebb. Melyik magyarázat helytálló?

– Egyik sem. Véletlenül torlódtak össze az ügyek. Egyébként 2012 óta lényegesen kevesebbet szerepelek, mint az ombudsmani korszakban.

– Talán nem véletlenül. Nagy különbség, hogy a tisztségre korábban választották, a jelenlegire miniszterelnöki ajánlás nyomán kinevezték.

– Miért, mi a különbség? A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság komplett szervezet, amelynek függetlensége nem vitatható, ezt uniós kontroll is igazolja. Pénzügyi függetlenségünk európai összehasonlításban is kiemelkedő. Neheztelek is azokra, akik politikai megfontolásból terjesztik, hogy a független ombudsman posztját megszüntették, helyére a kormánytól függő információs hivatalt tették. Ez hazug állítás. A NAIH nem kormányszerv. Autonóm szervezet. Akik demokráciáról papolnak, nem tudják elfogadni a valóban független intézmények létezését.

– Amelynek vezetőjét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki.

– Annak a hatóságnak a vezetőjét, amely nem utasítható. Mert erre nem tudtak példát mondani.

– A hatóság már nem fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Ez súlyos hiányosság.

– Valaha fordulhattam, most nem fordulhatok. Egyébként nincs arra szabály, hogy egy hatóság elnökét választani vagy kinevezni kell-e. Mellesleg nem változtak a feladat ellátásának szakmai feltételei. Nem lehet a politikai lojalitás alapján valakit ideejtőernyőzni.

– Miért ilyen szemérmes, titkolódzó az önmagára minden másban büszke, autoritását nagyra tartó orbáni állam?

– Kétségkívül élnek rossz beidegződések. A magyar politikusok több nemzedéke ebben nőtt fel, az újak is így szocializálódtak. Mondhatjuk, hogy a politikus külön kategória, mindent titkosítana, de ilyen reflexek szerint működik a köztisztviselői kar is.

– Minél szilárdabb a hatalom, annál inkább törekszik arra, hogy a társadalmi kontroll eszközeit sutba dobja. Önt az elmúlt években bírálták, mondván: túl engedékeny, feltűnően hallgatag. Miért?

– Szeretném látni a tényeket, mert ez így merő általánosság. Ugyanaz a kategória, mint a hatóság függetlenségéről szóló vita. Az, hogy igazi titokvédelmi jogokat kap egy frissen alakult hatóság, nagyon erős hatalmi kötelék. Mellesleg ezt a jogosítványt megkaptuk még akkor, amikor a hatalom kétharmaddal rendelkezett. Ami valódi jogi ellensúlyt jelent, és nem üres szócséplést.