Lendvai: nem lihegünk senkinek a nyakába

Urnazárás előtt három nullra vezet a Chelsea az MSZP székház kivetítőin. A Jókai utcában nem gyűlnek a szoci szimpatizánsok, pedig várná őket az ingyen ital. A pincérek mosolyognak, az őrök belépésre jogosító szalagot keresnek a csuklókon, az újságírók, a fotósok egymás ugratásával múlatják az időt. Gyurcsány megint nem jött el, Mesterházy késik.

Lassan csorog az idő. Baja Ferenc gyalog érkezik. Csaknem felnyársalja a mikrofonerdő.
– A lényeg, hogy magas legyen a részvétel – üti el a nyilatkozatra szánt időt.

Autó fékez, Lamperth Mónika jön, és ujjongva, celebként fogadja őt a járda népe. Mint kiderül, holland turisták ők, csak bohóckodnak a kameratűzben.

A szomszédos Bakegér kocsmában az Abba slágereit éppen Hobó váltja: „teérted hajtunk, mindened meglegyen, nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem”.

Kampányízű a nóta. De nem sokáig tart az áthallásos műsor, egy vendég pergősebbre buherálja a zenegépet. Szoci székház mellett balos a kocsmaközönség:
– Mitől lesz nekünk jobb az Orbán? Láttuk, mit csinált kormányon – legyint egy baseballsapka a pohár olaszrizling mellett.

És szertartásszerűen jön a füst és az elitellenesség:
– Ezek egymásnak adják át a széket. Mi jót várhatnék?
Nyugdíjas pénzügyőr szól közbe:
– Nagyapám a rendszerváltozás hajnalán a pörköltre és az uborkára szavazott. Ezt írta a szavazólapra. Azt mondta, rég volt benne része. Én nem akartam érvénytelen szavazatot leadni.
Hogy miért?
– Mert itt a magyar Micsurinnak sem sikerült meghonosítania a narancsot – somolyog.

Pedig a mandátumbecslésekben most a narancs a nyerő.
A székházban a szocialista politikusoké a felső emelet, csak Budai Bernadett szóvivő jön hét után az újságírók közé:
– A relatív alacsony a részvétel nem ad okot az örömre – tájékoztat.

Kocsiba pattanunk. Irány Angyalföld! A szocik közül Tóth Józsefnek és Szanyi Tibornak van csak esélye. A Piros Pont irodában nagy a nyüzsgés. Akár a tőzsdén kis papírokkal szaladgálnak a szegfűs brókerek.
„Lássunk tisztán!” – hirdeti a pult mögött a felirat. Az aktivisták meg is fogadják: hozzák-viszik a szavazóköri híreket.
– Megvan a 20-as és a 22-es eredménye!
A telefonközpontos a választási körzeteket hívja:
– Farkasné nem veszi fel! – panaszkodik.

Szanyi kinn a járdán sétál fel, s alá. Egyik cigiről a másikra gyújt:
– Akármi is lesz, én láncdohányos maradok – poénkodik kényszeredetten.
Kirohan hozzá egy nő. Nagy az öröm a kis papíron:
– Háromból kettő megvan neked!

Tóth Józsefhez nem jutunk be, izomember állja el az utat. Kéri, legközelebb szóljunk a vakuvillogás előtt, ugyanis nincs formában, időben behúzná a hasát.

Vissza a Jókai utcába. Éppen időben érkezünk. Felvonul Lendvai és az elnökség. Többek között Kiss, Hiller, Szekeres, Kovács alkotják a biodíszletet. A pártelnök gratulál és lemond.
– Sajnáljuk, hogy csalódást okoztunk – üzen azoknak, akik elpártoltak az MSZP-től. Bejelenti: az elnökség is felajánlja a lemondását. Kongresszus jön, csak az nem biztos, mikor lesz tisztújítás. Ami biztos, hogy Lendvai szerint az MSZP a parlamentben nem liheg senkinek a nyakába. A baloldal konstruktív lesz, de kemény.

Mesterházyé a szó:
– Elvárom, hogy nemzeti ügyekben a Fidesz konzultáljon az ellenzékkel – üzen a Vörösmarty térre.
Aztán tetemre hívja az MSZP-t: elemzést és újjászervezést akar.
– Ennyi tellett tőlünk – értékel fásultan egy szocialista politikus.

– Új időszak jön – súgja egy aktivista. – Most minden megváltozik.

Néhány házzal arrébb a Fidesz irodában nagy a hangulat: zene szól, aztán Viktor beszédét hallgatják újra meg újra.
Ott már érzik a változást.