Lehet itt béke?

- Könnyen kibuknak az LMP-s politikusok. Csak az idei év termése: Scheiring Gábor januári levelében káoszról, ármánykodásról, informális alkukról írt, Kaufer Virág, Kukorelly Endre vissza is adta a mandátumát, ön meg a párttagságát függesztette fel, mondván: a legutóbbi frakcióvezető-választás „az ocsmány politikai alkuk és a kontraszelekció diadala volt”.
– Ezek egymástól független ügyek, nem is tartozom a sorba: nem borultam ki. Legfeljebb az bánt, hogy az ország és maga az LMP is hibás dichotómiában van: rossz a kérdés, hogy vagy mi, vagy ők. Mindenki bozótharcol, sajnos az LMP is. 2010-ben, majd Jávor Benedek őszi megválasztásakor és legutóbb is azt javasoltam, legyen egy frakcióigazgatónk, aki a frakciót és aztán a pártot mint közösséget rendbe hozza. Ez a törekvésem kudarcot vallott, már nem szeretnék ezzel foglalkozni.
– Ön nem vállalta a frakcióvezetői posztra való jelölést.
– A frakcióvezetésre komolyan senki nem kérhetett fel, mert ismerik a véleményemet. A képviselőcsoport politikai vezetéséhez karizmatikus személy kell: Széll Bernadett, Jávor vagy én nem vagyunk ilyenek. Schiffer igen, még ha politikailag nem értek is vele mindenben egyet. Attól viszont, hogy valaki képes megjeleníteni a párt arculatát, még nem tud ellátni más fontos feladatokat. Az LMP jelenleg nem működik munkahelyként a stáb számára, és közösségként a képviselőknek. Ha Orbán valamit zseniálisan csinál – sajnos páncélszekrényben őrzött dokumentumokkal –, akkor épp ezt: egyben tartja a csapatot. Én ennek megszervezésére húszéves vezetői tapasztalatomat ajánlottam fel. Nem kellett se Jávornak, se Schiffernek.
– Mivel indokolták?
– Ilyenkor nincs indoklás, csak üzengetés a sajtón keresztül, meg kavarás, hogy ti behozzátok a Katit, mi meg őt és őt. Erre mondom: bozótharc.
– Más meg azt: ilyen a politika, vele jár a taktika, és nem való ide, akinek a gyomra nem bírja.
– Tudomásul veszem, hogy vannak ilyen alkuk, de akkor ne csináljunk úgy, mint ha kizárólag teljesítmény és tartalom alapján választanánk. Volt, aki korábban kifakadt a tömbszavazás ellen, most meg úgy szervezi ezeket a platform oldalán, hogy öröm nézni. Elfogadott kongresszusi határozatunk van. Ezzel a többség egy része egyetért, és erre rakódik egy másik réteg, amely nem feltétlenül helyesli, de elfogadja. Én az utóbbiak közé tartozom. Belgák vagyunk. Számunkra morális kérdés, hogy az ember kívülről nem gyakorol nyomást a pártjára, mert azt árulásnak hívják. Vagyis nem hajtja a médianyilvánosságot, nem ír egyoldalú blogbejegyzést a frakcióvezető-választásról, és hasonlók.
– Akkor a kongresszusi döntés előtt két héttel miért kell Schiffernek arról nyilatkoznia, hogy Bajnaival soha?
– Utána meg Jávor is nyilatkozott. Ahogy az ország szempontjából, úgy az LMP szemszögéből is a jó kérdés nem az, hogy ők vagy mi, hanem ez: háború vagy béke. E tekintetben én Bajnait esélyesnek tartom: már bemutatta, hogy lehet nyugodtan is kormányozni. A régió összes országa rájött már a konszenzusos politika fontosságára, csak mi maradtunk a homokozóban. Meg kell haladni az Orbán–Mesterházy-féle bozótharcot.
– A Facebookon mégis azt írta a kongresszus után: „Nincs jó döntés. Az LMP vagy beáldozza magát az E14-be (feladva az elveit), és akkor bajba kerül, vagy nem (feladva a szavazóit), és akkor is bajba kerül.” Az E14 elsiette volna a felkérést? Hozzátéve, hogy a pletykák szerint a Jávor-féle vonal is noszogatta őket valami kézzelfogható ajánlat után.
– Ezt nem kommentálom. Egyrészről valóban korai volt a döntés. Másrészt sokan mondják, hogy legalább vége a lebegtetésnek. Schiffer sokkal fineszesebb politikus annál, hogy ne hagyna magának kiskaput. Az tud ennyire szenvedélyesen érvelni valami mellett, aki érez magában annyi karizmát és támogatást, hogy akár az ellenkezőjéről is meg tudja győzni a híveit. Láttam már ilyet 24 éve. Orbán Viktornak hívták az illetőt. A szemem láttára fordított meg egy választmányi döntést, amelyben 12:1-re kisebbségben volt. Három óra múlva egyhangúlag szavaztak a javaslata mellett. És akkor még nem volt demagóg, kristálytiszta érveléssel, hitelességgel győzött. Ez a politikai tehetség, más kérdés, mi lett belőle. Schiffer Andrásnak is megvan ez a képessége. Ő is tudja az utolsó pillanatban azt mondani a híveinek: gyerekek, eddig így volt, de a történelmi szükségszerűség mást kíván.
– Néhol már pedzegeti: 2013 végén, ha erősebb lesz az LMP, és a Fidesz–Jobbikot egyharmad alá lehet vinni, muszáj lesz gondolni az összefogásra.
– A vita nem a politikai tartalomról, hanem a pozícióharcról szól. A kongresszusi határozatok között is csak árnyalatnyi a különbség. Mindenki mondja a saját sztoriját, amely csak fedőtörténet a hatalmi harcra. Az egyik oldal úgy állítja be, mint ha Schifferék Orbánt akarnák hatalomban tartani. Ez ugyanúgy nem igaz, mint amit Schiffer januárban mondott arról, hogy a nagy nyomás miatt visszakozott. Nincs érvényes sztori, ahogy a nagypolitikában sincs. Orbán nem azért fog bukni, mert rosszul kormányoz, hanem azért, mert középen nem tudott közösséget létrehozni. Nem az ő tábora húzott be középre, kezet nyújtva a mérsékelt balnak, és szélre szorítva a Jobbikot. Inkább a jobb sarokba akarta húzni a teljes közepet. Erre a magyar nem vevő, ezért lett ennyi bizonytalan.
– Ön Fidesz-tag volt. 1989-ben a csehszlovák nagykövetségnél táboroztak, tiltakozásul Deutsch Tamás és Kerényi György bebörtönzése ellen. A mai Fideszből is vezet út az LMP-hez? Reális volna tömegekre várni, amiben Schiffer reménykedik?
– Amint Orbán szótárából kikerült a polgár, és kedvenc szerzője már nem Márai, hanem Bayer Zsolt lett, a polgári értékrendet kidobták a szemétbe. A normális, kulturált fideszes politikus és értelmiségi rémülten néz: mi van? A minőség iránt elkötelezett polgári Magyarország otthontalanná vált. Én őket képviselem az LMP-ben is. Ám ez az értékrend a párton belül is kisebbségbe szorult, az LMP erősen tolódik balra. Olyan alternatív költségvetést sikerült produkálni, amely elfogadhatatlan ennek a középnek. Bruttó háromszázezer felett negyvenöt százalékos adókulcs? Egy agyonadóztatott országban letolni a terheket az alsó középosztályra? Ebből megérthető az LMP konfliktusa: a várostromlók, ahogy Schiffer nevezi őket, ostromolják a frakciót, de a képviselőcsoport elfoglalta a lényeges pozíciókat, és meghatározza a politikát.
– Más irány a frakcióé, a tagságé, és megint más lehet a választóké.
– A Bajnai-kérdésben készült közvélemény-kutatás, amelyből kiderült: választóink többsége azt akarja, amit a platformisták: együttműködést, csatlakozást. Bajnai az október 23-i beszédben és az antifasiszta tüntetésen is békeüzenetet hozott. Erre a hangulatra lehet építkezni. Ilyen jellegű technikai koalíció – adott esetben a szocikat is behozva, ha ők ennek alávetik magukat – elképzelhető. De ebben az LMP nem oldódhat fel. Együtt kell működni, és körzetenként matekozni. De kérdés, hogy lesz-e olyan arc, aki a Fideszről leváló, mérsékelt, polgári közép véleményvezéreket megszólítja. Bajnai nekik nem lesz elég.
– Vagyis a következő kongresszuson jön a visszavágó?
– Remélem, a platformisták azon fognak dolgozni, hogy záros határidőn belül megszervezzék magukat, és megfordítsák az eredményt. Tovább ezt nem lehet húzni, mert akkor itt a pártszakadás. Olyan nincs, hogy vereséget szenvedek, elkezdek platformozni, megint vesztek, és utána kezet nyújtok, hogy dolgozzunk együtt. Szép lenne, de Magyarországon nem működik. Pedig akkor helyreállítanám a párttagságomat.