Lapajánló – Paródiák országa
Tényleg az a kormány kultúrpolitikája, hogy dögöljön meg mindenki, aki nem ők? – kérdezi Esterházy Péter a 168 Óra interjújában. Az író „a poros paródiák országáról” szólva attól tart, hogy „betemethet minket a napi politika ordenárésága”. A hetilap digitális változatát lapozhatja végig.
Márpedig erre van esély. Mészáros Tamás például a Fidesz-kormány meg Orbán Viktor fogcsikorgatásairól ír, és megjegyzi: „Ha ez a farizeus rezsim 2014-ben hatalmon marad, a vezérkultusz martalékává lesz az ország.”
A baloldali erők összefogását sürgeti írásában Koltai Tamás, és azt kérdi: meddig várunk, mire várunk?!
Az ellenzéki egyezkedések hátteréről, Bajnai és Mesterházy most kezdődő tárgyalásainak előzményeiről szóló cikkünk nagy kérdése: lesz-e megegyezés? Lesz-e közös lista? És legfőképpen: ki lesz a miniszterelnök-jelölt?
A pártviszonyokról és az új keresztapák világáról fejti ki véleményét Ormos Mária. A történészprofesszor kijelenti, hogy „nincs ma itt valódi konzervatív jobboldal”. Ám az ellenzékről sincs túl jó véleménnyel: „Hiányzik a közös gondolatplatform, amely túlmutat az Orbán-rendszer leváltásán.”
Notesz című új rovatunkban Ceglédi Zoltán jegyzetét olvashatják arról, hogy pártunk és kormányunk működése a nyolcvanas évek elejét idézi: „Áporodott, rosszul működő, igazságtalan állam, hallgatásra ítélt és elbutítani szándékolt társadalom, féltehetségű állami vezetők, karrier pedig csak fürge nyelvűeknek.”
Vissza kell, illetve vissza lehet-e térni a ’89-es alkotmányhoz? Ki mellé áll az erről szóló, már kialakult, élénk vitában az LMP? Kérdéseinkre Schiffer András egy meglepő választ is ad: „Magyarországnak nincs alkotmánya. A mostani nem rossz, nem diktatórikus, hanem nincs.”
Bolgár György folytatja sorozatát, amelyben szembeállítja a jobboldal állításait és a tényeket. Ezúttal Orbán Viktor, Kövér László, Varga Mihály és két Fidesz-szóvivő, Hoppál Péter és Selmeczi Gabriella egy-egy kijelentését kommentálja.
A 168 Óra internetes vitafórumának résztvevői azzal foglalkoznak, hogy kilép-e Ángyán József a Fidesz parlamenti frakciójából.
Milyen nyelven beszél a Fidesz, és miért esik bele a hatalom nyelvi csapdáiba az ellenzék is? Erről Kálmán László egyetemi tanár nyelvésszel beszélgettünk, aki egyebek mellett azt mondja: „Az ellenzéknek nem szabadna a rezsicsökkentés szót átvennie. Találjanak helyette egy gunyoros variánst. Vagy: tranzakciós illetéknek nevezték el azt az őrületet, hogy minden átutalás után kell valami adót fizetni. Ezt rögtön át kellett volna nevezni másnak, átutalási büntetésnek vagy adónak, ami az abszurditást világossá teszi.”
Az álláskeresés csapdái című összeállításunkban hárman mesélnek az állásinterjúkon tapasztalt furcsaságokról, a buktatókról, a kellemetlenségekről. Ez most azért fontos téma, mert a munkanélküliségi ráta rég nem látott magasságokba szökött, és egyre több az álláskereső.
Téma a 168 Órában az a kérdés is, hogy mire jó a várható új taxirendelet. Államosítják a taxipiacot? Készülődik a trafikmutyi után a taximutyi?
„Súlyosabb atrocitások értek, nem bírtam tovább, ezért is mentem el végül Kolozsvárra” – mondja a cigány származású író, költő Jónás Tamás, akinek az ünnepi könyvhétre jelent meg Lassú zuhanás című verseskötete, s aki azt mondja: „Az otthontalanság leginkább Magyarországon fájó.”
Múltidő rovatunkban Kulcsár István a hidegháború idején átállt kódfejtőkről ír. A Glóbusz rovatban Aczél Endre az amerikai lehallgatási botrányt részletezi. Kasza László lettországi helyzetképet ad, ami most azért érdekes, mert a kis balti ország lesz az európai közösség tizennyolcadik olyan tagállama, amelyben az euró a hivatalos fizetőeszköz. A cikkben arról is szó esik, hogy „Orbán Viktor úgy tesz, mint ha az euró bevezetésével az uniónak tenne szívességet”.
Volt alkalmunk beszélgetni az SPD európai politikai szóvivőjével is, és persze kíváncsiak voltunk: milyen a Magyarország-kép Berlinből nézve? A beszélgetésből egyértelműen kiderül, Berlinben úgy látják, hogy a magyar kormány aggasztó tevékenysége nem egyeztethető össze az európai normákkal.
A Glóbusz rovatot lapszemlével zárjuk, amelyből szokás szerint tájékozódhatnak arról, hogy mit ír a világsajtó Magyarországról.
Végezetül lapozzunk még vissza a lap közepére, mert külön is szeretném felhívni figyelmüket arra a portréra, amely egy okos, tanult fiatalemberről szól, de akit húsz évvel ezelőtt úgy ismertünk meg mint kölyökzsenit. Szász Marcinak hívják.
Szerintem elég sok érdekes, fontos közéleti témát kínálunk az olvasóknak, és hiszem, hogy most sem fognak unatkozni.
