Lapajánló – Nem elég túlélni
Nem elég túlélni – mondja Botka László a választási vereség után a 168 Órának. Arra a kérdésre, hogy miért nem vállalják a felelősséget a kudarcért a párt vezetői, Botka úgy reagál: „Bárcsak annyira egyszerű lenne, hogy valakiket leváltunk, és minden rendben lesz.” Az MSZP választmányának elnöke interjúnkban megjegyzi, hogy még nem foglalkozik a tisztújítással és azzal, hogy abban neki milyen szerepe lesz. A jövőről azt mondja: „A következő pártelnök és a vezetőség olyan kihívásokkal fog szembesülni, amilyenek még nem voltak az MSZP életében.” Hogyan látja Botka László azokat, akik most a Jobbikra szavaznak? Idézem: „Óva intenék mindenkit attól, hogy a radikalizmushoz forduló szavazókat lefasisztázza. A Jobbik szavazóinak többsége nem szélsőséges, csak reménytelen helyzetű.” Még egy fontos mondat Botka Lászlótól: „Soha nem leszünk többségben, ha nem tudunk reményt nyújtani a nélkülöző, csalódott, kiábrándult többségnek.” A hetilap digitális változatát lapozhatja végig.
Jávor Benedek, a PM társelnöke is interjút adott a 168 Órának. Ő arról beszél: ha a baloldal nem tud leszámolni a tabukkal, sosem fog tudni kilépni meglévő, egyre szűkebb szubkultúrájából. Jávor Benedek nem finomkodik, egyenesen kimondja, amit nyilván sokan vitatni fognak: „A baloldal évek óta nem tud három épkézláb mondatot mondani arról, hogy néz ki az a Magyarország, amelyben hiszünk.”
Az elvesztegetett időről beszélgettünk Petschnig Mária Zitával és Kéri Lászlóval. Azt kérdeztük: csupán a választási rendszer hibája, hogy a Kormányváltók vereséget szenvedtek? Mikor kezdődött a baloldal válsága? Van-e felelőssége a pesti értelmiségnek a politikai kudarcban? Hogyan erősített a Jobbik? Válaszok a 168 Órában.
Mátyás Győző is szaldót készített a választás után, ám aktuális jegyzetét egy tíz évvel ezelőtti írásának részletével kezdi, amely – szerinte – ma is érvényes: „Az MSZP e pillanatban nem rendelkezik semmiféle átfogó társadalomképpel, politikai filozófiával, nem igazán tud érdemleges választ adni arra a kérdésre, hogy mit jelent a XXI. század Magyarországán baloldalinak lenni. S ezért permanens és egyre mélyülő identitásválsággal küzd.” Ez a szöveg tehát tíz évvel ezelőtt jelent meg a 168 Órában. Van min gondolkodnunk.
Miközben a rezsicsökkentésnek meghatározó szerepe van a Fidesz választási győzelmében, a rezsicsökkentő kormánybiztos Csepelen vereséget szenvedett a politikai életben eddig teljesen ismeretlen egyetemi oktatótól, Szabó Szabolcs geográfustól, aki most azt mondja a 168 Órának: „Éppen az vált előnyömre, hogy ismeretlen voltam.”
Mi lesz, Fidesz? Buják Attila írásának címe természetesen nem sürgetés, hanem annak mérlegelése, hogy mire számíthatunk a választás után, és milyen személyi, szervezeti átalakulások várhatóak a Fideszben.
A Fidesz és a külföldi sajtó viszonyáról ír Lampé Ágnes, aki Budapesten dolgozó tudósítókkal beszélgetett. Nick Thorpe, a BBC magyarországi tudósítója szerint: az itteni politikusok nem értik, hogy az újságíró dolga kérdezni, méghozzá kellemetleneket kormánypártiaktól és ellenzékiektől egyaránt. Gregor Mayer, a Der Standard munkatársa úgy véli: „Talán létezik feketelista azokról, akik korábban kritikus cikkeket írtak. Ha így van, az kicsinyes.” Martin Ehl, egy tekintélyes cseh gazdasági napilap rovatvezetője elmeséli, hogy egy Gyurcsány-interjúra egy évet, Bajnaira három hónapot várt, de a végén összejött. Viszont „Orbántól legalább tízszer kértem időpontot, és még hivatalos választ sem kaptam.”
A holokauszt-emlékévre tervezett emlékműről, a kordonépítésről, a kordonbontásról, a miniszterelnök párbeszédígéretéről, a tiltakozó akciókról szól Sándor Zsuzsanna írása. Az elképzelt emlékműről több szakértő mond igencsak egybehangzó véleményt. Ungváry Krisztián kijelenti: „Nincs olyan mérvadó történész, aki ezt a borzalmat támogatná.”
Ezzel a témával foglalkozik lapunk vezércikkében Mészáros Tamás is, aki úgy látja: „Orbán a szélsőjobbnak szállítja a birodalmi sas és Gábriel arkangyal viszonyának sajátos értelmezését.”
Szénási Sándor tárcája egy olyan középkorú nőről szól, aki korábban szabaddemokrata volt, négy évvel ezelőtt LMP-szavazó, az idei választáson a kormányváltókra ikszelt, mostantól azonban nem néz politikai műsort a tévékben, kihagyja a rádióhíreket, és azon tűnődik, amin mostanában nagyon sokan. Az írás címe: Egy politikai homeless tűnődései.
A színházi kritikus Koltai Tamás közéleti publicisztikájának címe: Bemutató. Koltai azt mutatja be, hogy Orbán Viktor remekül csinálja a maga hazug színházát, sikere van. Nem ritka ez a színházi szakmában – jegyzi meg Koltai Tamás –, hazugsággal, illúzióval, rózsaszín álmokkal könnyű elandalítani.
Miért és kik szántották be Kishantost? Erről cserélnek eszmét a 168 Óra internetes vitafórumának résztvevői. Egyikük szinte felkiált: „Megáll az ész! Mi jöhet még?!”
Kulturális rovatunkban közelképet adunk a Spinoza színház alapítójáról, Sándor Annáról. Bölcs István bemutatja Varga Ágota dokumentumkönyvét Aczél Györgyről.
Múltidő rovatunkban Bokor László fölidézi az ötvenes éveket, a Glóbusz rovatban pedig Aczél Endre az izraeliek és a palesztinok viszonyáról ír. Arról, hogy nem tárgyalnak egymással, és a helyzet két szóval is jellemezhető: „semmi mozgás.”
Végül még visszakanyarodok egy belpolitikai témára. Hiszti című írásom apropója Schiffer András és Kálmán Olga nagy port kavart stúdió-összecsapása az ATV-ben, de nemcsak a politikus és a riporter vitájáról szól, hanem arról a közéleti hisztériáról, amely napjainkra jellemző. A jegyzet utolsó két mondatát idézem: „Eddig úgy tudtam, hogy április 6-án a választást vesztettük. Kezdek arra gondolni, kicsit az eszünket is.”
