Lapajánló – Nem bánta meg

Nagy vihart kavart a kormányszóvivőnek az a kijelentése, hogy a megígért béremelés elmaradása miatt elégedetlen pedagógusok olyanok, mint a viharba került hajó utasai, akik konyakor kérnek. Vezércikkében Mészáros Tamás azt írja: a Fidesz-korifeusok egyre ingerültebbek, nyeglébbek, és egyre irracionálisabb módon reagálnak, mert érzik, hogy elkezdődött a visszaszámlálás.

Tudósítunk a Malév és a Budapest Airport Zrt. privatizációjának és fizetésképtelenné válásának okait kutató parlamenti bizottság üléséről, arról, hogy ki volt ott, és ki maradt távol, miért került szóba, hogy ki mihez ért és miért nem, és nagytekintélyű urak még azt is találgatták: ki a hülye?

Több írás is foglalkozik azzal, hogy a „polgári” után a „nemzeti” jelzőt is megpróbálja kisajátítani a hatalom, és több szerző is foglalkozik Orbán Viktor ópusztaszeri beszédével. Fazekas Csaba politika- és egyháztörténész Orbán úgynevezett ősképét elemzi, megállapítva: A fideszes magyar konzervatív szavazó alapesetben nem idegenkedik a Nagy-Magyarország-matricától, a Trianon-kultusztól, az antiszemita összeesküvés-elméletektől, az ősmagyarkodástól, a származás- és identitáskereséstől, a hazafias kivagyiságtól. Az ő összetartásukra, az összekacsintásra irányul a turulba születés hajmeresztő emlegetése.

Interjú készült Szabó Mátéval, az alapvető jogok biztosával. Egy jellegzetes kérdezz-felelek részt külön is kiemelek az interjúból:

A 168 Óra internetes vitafórumának résztvevői kifejtik véleményüket a választási regisztrációról; Herényi Károly, az MDF utolsó frakcióvezetője a politikai elit tévedéseiről és változásairól beszél; Bolgár György folytatja sorozatát, amelyben szembeállítja a jobboldal kijelentéseit és a tényeket; Buják Attila a Hagyó-ügy fejleményeiről ír; Krug Emília pedig az úgynevezett pártvállalkozásokról.

Nagy Bandó András nemzeti konzultációra biztatja a miniszterelnököt, ugyanis arra gondolt, hogy ezúttal mi teszünk fel neki kérdéseket. Például: „Elfogadható, hogy sorban és kizárólagosan nyerik meg az állami beruházások irányított versenytárgyalásait az ön oligarchái? Megengedhető-e egy jól működő demokráciában, hogy egy Közgép nevet viselő cég magáncéggé váljon? Kell-e továbbra is Ön, vagy az Ön legfőbb tanácsadói, azaz Ön?”

A szerencsejáték-törvény módosítása lesöpörte a színről a nyerőautomatákat. Állítólag a puritán valláserkölcsi megfontolások, a gépbe dobált segélyforintok látványa, a szenvedélybetegek iránt érzett aggodalom vezetett a kocsmai nyerőgépek puccsszerű betiltásához. Állítólag. Cikkünkből kiderül, valójában min spekulálnak a szerencseipar nagy játékosai.

Barát József portrét írt Ocelka Róbert triatlonistáról, aki vak, jobb szemére semmit sem lát, a balra is csak fényt, foltokat, a hosszú futáshoz segítőre van szüksége, és lényegében az egész élete egy küzdelmes „vakmaraton”.

A Glóbusz rovatban Aczél Endre a grúziai helyzetet elemzi, Szászi Júlia pedig a Gripen-vadászgépbeszerzések nagy lobbistájának portréját rajzolja meg Vádirat a gróf ellen címmel.

Lapozzunk még vissza a kulturális témákhoz. Interjút olvashatnak Szakonyi Károly íróval, aki a jelen adáshibáiról beszél, és azt mondja: „A politikai világ szatirizálásához nincs kedvem, mert nem méltó rá.” Szakonyi egyébként a napokban tölti a nyolcvanegyet, hetvenen túl házasodott újra, született gyermeke. Nemrég volt a gimnáziumi osztálytalálkozója, és azt mondja, kortársainak többsége is aktív. „Generációnk egy jelentős része jó kondiban maradt, aminek persze a nyugdíjintézet látja kárát” – mondja a nyolcvanegy éves Kossuth-díjas író, drámaíró, dramaturg, Szakonyi Károly.