Lapajánló – Ez elfogadhatatlan!

Ez elfogadhatatlan és igazságtalan! – mondja a 168 Órának Surányi György egykori jegybankelnök, aki szerint Magyarországot szociális válság fenyegeti. A hetilap digitális változatát lapozhatja végig.

2014. november 26., 13:36

A beszélgetés fő témája a devizahitelek forintosítása, illetve hogy ilyen magas devizaárfolyamon van-e ennek értelme. Ma az a kulcskérdés – mondja Surányi György –, hogy a jegybankban keletkező csaknem kétszázmilliárd forintos nyeresége kit illet. Szerinte ez a pénz – etikai és szakmai értelemben is – az adósoknak jár. „Az államnak kötelessége segíteni, nem kerülhet az utcára százhúszezer család” – fogalmaz Surányi György.

A közfelháborodás napjáról, a több tízezres tüntetésről beszélgettünk Lengyel Lászlóval. Lengyel arra figyelmeztet: „Aki azt gondolja, hogy ebből azonnal valamiféle rendszerváltás lesz, az súlyos tévedésben van.” Az interjúban szóba kerül, hogy a sorozatos tüntetések következtében milyen konfliktus alakulhat ki Orbán belső köreiben. A politikai elemző így válaszol: „Orbán a saját oldaláról fog bűnösöket kijelölni és a legkönyörtelenebbül eltávolítani.”

Miután a közfelháborodás napja már eljött, előbb-utóbb eljön a harag napja is – véli a publicista Koltai Tamás, és az ifjabb generációban reménykedik: „Ezek a fiatalok nem kérnek a bágyadt, béna, hatástalan és a rendszert legitimáló parlamenti politizálásból.”

Szokás szerint hétről hétre felidézzük, mit írnak a világlapok a magyarországi eseményekről. Ezúttal nem csak Orbán kormányáról mondanak kritikus véleményt, hanem Orbán strómanjairól is.

A nemzet sportolója lett Schmitt Pál volt köztársasági elnök, akinek érdemeiről Markó Beáta írt, például ezt: „Schmitt elévülhetetlen érdemei közé tartozik a Fidesz demokráciarombolásának elősegítése. Közreműködése nélkül ma nem lenne új egypárti alaptörvénye az országnak. Igaz ugyan, hogy a magyar helyesírás szabályaival rendre elveszíti az asszóit, mégsem volt olyan törvény, amelyet ne írt volna azonnal alá.”

A 168 Óra fontosnak tartja, hogy a blogvilág figyelemreméltó civil szövegei eljussanak azokhoz az olvasókhoz is, akik nem követik az interneten megjelenő eszme- és véleménycseréket. Most az Örülünk, Vincent? blogból veszünk át egy írást, amelynek címe: Lánczi András esete a Prezivel.

A kormányzati tervekből az derül ki, hogy a válságadónak a multik lesznek a vesztesei. Ráadásul megvonnák a működési engedélyt a két egymást követő évben veszteséges hipermarketláncoktól is. A multik kiűzetéséről, illetve az újabb unortodox gazdasági lépésekről cserélnek eszmét a 168 Óra internetes vitafórumának a résztvevői.

Mészáros Tamás a szegények ellen folytatott háborúról ír, amely – álláspontja szerint – szükségszerűen következik az Orbán-rendszer politikai cinizmusából.

Az újpesti időközi választás hátterét mutatja be a 168 Óra olvasóinak Pungor András. Az már biztos, hogy gyengült a Fidesz – de erősödött-e bárki? Erre a kérdésre igyekszik választ adni munkatársunk, és egy még fontosabbra: megdőlhet-e a kétharmad a következő veszprémi szavazáson?

Ma már tudjuk: egy garázscégből is építhető dollármilliárdos birodalom, példa rá az Apple vagy az Amazon könyváruház. Magyarországon is virágzik a startupkultúra, de merre tart? Hogy juthatnak el az ötlettől a világsikerig? Ezekre a kérdésekre válaszol Fókusz rovatunkban Filius Ágnes írása.

A Glóbusz rovatból fölhívom a figyelmüket Aczél Endre írására, amely az orosz–ukrán szembenállásról szól.

A kulturális rovatban interjút olvashatnak az Ítélet Magyarországon című dokumentumfilm rendezőjével, Hajdú Eszterrel. A film a magyarországi cigányok ellen elkövetett sorozatgyilkosság peréről, illetve a neonácikról szól.

Sztankay Ádám portrét írt egy skatulyázhatatlanul sokszínű színészről, Bánfalvi Eszterről.

Szénási Sándor a nyolcvanöt éves Makk Károlyt kérdezte, akinek most jelentek meg emlékiratai, és ez már csak azért is érdekes, hiszen Makk, a Kádár-korszak egyik emblematikus, kitűnő rendezője nyíltan beszél hatalom és művész viszonyáról. Az interjú egyik fontos mondata így szól: „Egy nagyon másik generációval nagyon nehéz megértetni, hogy a Kádár-rendszerben milyen volt a nyomásgyakorlás.”