Lapajánló – A lázadás kottája

Nagy sikerrel mutatták be a Belvárosi Színházban Peter Schaffer Amadeusát. Címlapunkon a főszereplők láthatók, Keresztes Tamás, aki Mozartot játssza, és Kulka János, aki Salierit formálja meg. Titokról, tehetségről, tébolyról, Mozartról és Salieriről szól az interjú, amelyben azért szóba kerül Kulka János és Orbán Viktor levélváltása is, és az, hogy bűnnek számít-e, ha valaki kritizálni meri a megválasztott kormányt. A hetilap digitális változatát lapozhatja végig.

2014. június 18., 13:38

A Miniszterelnökség példátlan közleményben utasította vissza az RTL „bosszúhadjáratát”. Különösen azon háborodtak fel, hogy a csatorna nem átallja kikezdeni a kormányfő családtagjait sem, és firtatja például Orbán Győző bányáinak növekvő jövedelmét. Erről is ír vezércikkében Mészáros Tamás, megállapítva, hogy az egész ügy egyszerűen tragikomikus.

Minden ugyanúgy? Ez a címe Böcskei Balázs írásának, amely azt feszegeti, hogy érdemes-e a demokratikus ellenzék pártjainak ugyanúgy keresni az összefogást, mint amely egyszer már megbukott, vagy másféle együttműködésre van szükség. Érdemes-e a nyár kellős közepén nagy ellenzéki tüntetést szervezni, vagy jobb lenne ezt újragondolni. A politológus szerző így zárja írását: „A baloldal helyzete sokkal súlyosabb annál, mint hogy maradék támogatói ismét egy rövid távú, kizárólag pártérdekmotivált összefogásra építsék politikai jövőjüket.”

A kis „bizniszpártok” a hárommilliárd forint összegű kiutalt állami támogatásnak csak a tizedét költhették el, legalábbis ennyit lát igazolva a Transparency International. Kardos Ernő írásából világosan kiderül, hogy a kampányfinanszírozási törvény bőségesen adott lehetőséget visszaélésekre.

Régi kép, új hír című rövid jegyzetem mellett egy olyan kép látható, amelyen Orbán Viktor a Szent Koronát nézi, a jegyzet pedig arról szól, hogy ’89. június 16-án az ország megismerhetett egy rokonszenves, fiatal demokratát, utólag viszont azon gondolkozunk: nem egy roppant ambícióhoz statisztáltunk valamennyien?

A Miniszterelnökséget vezető Lázár János kihúzta az uniós támogatások listájáról a fővárosi projekteket. Tarlós főpolgármester közli: nem vonhatók el Budapest közlekedésfejlesztési forrásai, ilyen uniós szabály nincs. Erről a vitáról fejtik ki véleményüket a 168 Óra internetes vitafórumának résztvevői, akik azt érzékelik: Orbánék lenullázzák Budapestet.

„Egy nemzet történelmét csak akkor lehet sikeresen meghamisítani, ha ez a hamisítás folyamatos.” Így kezdi írását Ungvári Tamás, és azzal zárja: „Tisza visszaállított szobra jól jelzi; a közjogi historizálás változatlan szemlélete uralkodik.”

Interjút adott a 168 Órának Csepreghy Nándor, a fejlesztési programokért felelős helyettes államtitkár, aki szerint „rossz ajtón kopogtat, aki azt hiszi, Lázár János megretten a neki szóló üzengetésektől”. A kérdés az, hogy közpénz vagy magánadomány-e a Norvég Civil Alapokban lévő keret. Az interjúból világossá válik: nemcsak Lázár, de Csepreghy se nagyon ijedős. Ez mondja: „A kormány sok pénzügyileg érdekelt szervezet érdekeit sérti. Ezek nem mindig ott lőnek vissza, ahol a kormány várja. De nem ijedünk meg, fát lehet vágni a hátunkon. Csak jöjjenek” – veti oda az interjú végén a helyettes államtitkár.

A demokráciadeficitről Horányi Özséb fejti ki véleményét. A Budapesti Corvinus Egyetem tanára, a társadalmi kommunikáció professzora szerint „a hatalom talán nem érti, hogyan működik a Norvég Civil Alap, és talán Európát se érti”. Talán azt sem: akkor sem teszünk meg bizonyos dolgokat, ha jogilag meg tudnánk tenni; ha meg kétharmadunk van, még kevésbé. A demokrácia sok esetben az önkorlátozásról szól.

A reklámadóról, a kormányt ért vádakról, az RTL bosszújáról kérdeztük az Országgyűlés újonnan létrehozott törvényalkotási bizottságának fideszes elnökét. Gulyás Gergely örül annak, hogy az RTL Klub újra „híradószerű” műsorokat készít, de hozzáteszi: „Kár, hogy a kormánnyal szembeni bosszúhadjárat keretében az elfogulatlanság látszatát feladva teszi ezt.”

Vidékre költözhet néhány minisztérium. A honvédelmi tárca Székesfehérvárra, a földművelésügyi Debrecenbe, a vidékfejlesztési részleg pedig Kecskemétre települ. Némelyek szerint ez bosszú a balra húzó Budapest ellen, mások úgy látják, ez inkább fejlődési esély a nagyvárosoknak. Mi az igazság? Nej György kérdéseire Forgács Imre egyetemi docens, a Bajnai-kormány volt igazságügyi és rendészeti minisztere válaszol.

Bolgár György folytatja sorozatát, amelyben ezúttal Orbán Viktor, Szijjártó Péter és a miniszterelnökség egy-egy állítását helyezi szembe a tényekkel.

Folytatódik Jolsvai András Abszurdisztán című sorozata is.

Mátyás Győző a foci vb apropóján a futballtörténelem legnagyobb öngóljáról szól. Arról, amit a FIFA rúgott a saját kapujába akkor, amikor a 2022-es torna rendezését Katarnak ítélte.

Kulturális rovatunkban könyvheti sétára invitáljuk önöket, és olvashatják Pungor András interjúját Esterházy Péterrel. Az író az idei könyvhétre a kitelepítésről írt regényt. Úgy látja „Az öncsalásnak idehaza gazdag a hagyománya. Az viszont a mostani vezetők felelőssége, hogy rossz tradícióinkat életben tartják.” – mondja Esterházy Péter a 168 Óra munkatársának.

Beszélgettünk Sára Júlia rendezővel, aki több mint 10 esztendeje nem forgatott játékfilmet, viszont megjelent első regénye a könyvhétre Mamikó nappalai címmel. A kötetet úgy is jellemezhetnénk: pesti, értelmiségi horror.

Már játsszák a mozik a Nemzeti dokumentumfilm című alkotást, amelynek rendezője, Salamon András és stábja akkor költözött be a Nemzeti Színházba, amikorra már kiderült: Alföldi nem folytathatja a teátrum vezetését, készültek utolsó előadásukra a Mephistóra. Miközben az új direktor, Vidnyánszky Attila arról döntött, ki maradhat a társulatban és ki távozhat. Erről a drámai időszakról szól a film, és erről beszélgettünk Salamon Andrással.

A Glóbusz rovatban Aczél Endre helyzetképét olvashatják Irakról és Kulcsár István írását az ukrajnai hadműveletekről, amelyekbe alaposan besegíthettek Moszkva részéről az Oroszországi Föderációból átdobott különleges erők.

Végül még egy bonmot Böcz Sándor A helyzet komikuma című sorozatából: „Nemzeti jelképpé vált a pitypang. Ez a rendkívül szapora, agresszívan terjeszkedő gyomnövény.”