Kurzusfilmgyártás

Kőrösi Zoltán, a Magyar Mozgókép Közalapítvány nemrég kinevezett elnöke a kormányzat tervei kapcsán annyit mond: nincs abban a helyzetben, hogy kommentálja a hírt. Pedig lenne mit. A támogatás csökkentése a filmiparban dolgozó szakemberek ezreinek az egzisztenciáját teheti tönkre.

Amúgy Kőrösi pár hete még beszélhetett. Akkor úgy nyilatkozott lapunknak: az MMKA korábbi vezetése – az előző kormány nagyvonalú ígéreteiben bízva – produkciók tucatjainak osztogatta a nem létező pénzt, vagyis vállalt banki kezességet. Jelenleg összesen ötmilliárddal tartoznak bankoknak.

Tény az is: az akkori állami ígéreteket később egy 2013 végéig szóló szerződés is megerősítette. A kulturális kormányzat kötötte a filmesekkel. Papíron rögzítették: 2011-ben mintegy hatmilliárd forintot kell kapnia az MMKA-nak. De a Fidesz-kormány most csak egymilliárdot adna. Ebből pedig sokan arra következtetnek: a szakmai szervezet megszűnhet.

Pataki Ági és Kovács Gábor producerek elsősorban az Üvegtigris 3. kapcsán érintettjei a megszorításoknak. A most elkészült produkciónak százmillió forinttal tartozik az MMKA.

Kovács Gábor elmondta: az MMKA kezességi szerződéseinek az is feltétele volt, hogy a filmek producerei ugyancsak vállaljanak valamilyen szintű felelősséget. Ennek alapján a bankok végső soron a filmkészítők magánvagyonára is rámozdulhatnak, ha az állam nem fizet.

A kínos fordulat gyakorlatilag az összes magyar producert érintheti. De más filmes alvállalkozók számára is a teljes anyagi összeomlást hozhatja a „felülről” előidézett krach. Persze ők majd perelhetik az államot, de az időtényező akkor is durva történeteket produkálhat. Összességében a magyar filmipar harmincezer dolgozója került létbizonytalanságba.

Pataki Ági mindemellett azt mondja: ők egyelőre nem fordultak jogi szakértőhöz. Bíznak a józan ész hatalmában, meg abban, hogy sikerül még időben meggyőzni a legfelső döntéshozókat az elképzelés szakmai hibáiról. Mert senkinek sem lehet érdeke a nemzeti filmgyártás tönkretétele.

Más filmszakember – aki retorziótól tartva nem adja nevét – viszont úgy véli: a kormányzati elképzelés megvalósítása okozhat ugyan privát tragédiákkal is járó átmeneti nehézségeket, ám attól még lehet mögötte átgondolt stratégiai koncepció. Amolyan „Fidesz-féle”. Például egy majdani médiaközpont létrehozása, amely a filmgyártást is centralizálná. Ennek lehet az első lépcsője a filmes pénzek átcsoportosítása.

Mindenesetre a filmszakma abban hallgatólagosan egyetért: ha a jelenlegi tervezetből valóban törvény lesz, akkor a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésében feltüntetett kétmilliárd forint sorsa lényegében Andy Vajna rendelkezéseitől függ majd. Ahogy talán az egyéb – a Nemzeti Erőforrás Minisztériumánál és a Nemzeti Kulturális Alapnál fellelhető – összegek esetében is adhat majd tanácsot. Kovács Gábor erre azt mondja: nincs azzal semmi baj, hogy Andy Vajna pénzt kap. Hanem ha az MMKA – vagy esetleg annak jogutódja – nem jut hozzá a szükséges forráshoz a magyar filmkultúra támogatására.

Azt viszont szerte a szakmában beszélik, hogy Szőcs Géza, a kultúráért felelős államtitkár még Kőrösi Zoltán kinevezése előtt magánlevélben fordult a szakmai döntnökökhöz: Andy Vajnát ajánlva az MMKA elnöki pozíciójába.

A szakma azonban másként döntött. Bár elvileg nem a regnáló kurzus ellenében: Kőrösi Zoltánt mindenki „fideszesnek” könyveli el. Ám – mint egy szintén névtelenségbe burkolódzó filmes megfogalmazta – már az sem elég, ha valaki az „udvar embere”. Pozíciókról csak a „király” dönthet, a szakma nem.

Persze nem Szőcs Géza a koronás fő. Ő csupán a legfőbb akarat tolmácsolója, amellyel szemben – milyen az élet – korábban magának is voltak próbálkozásai. Szőcs még hivatalba lépése előtt kifogásolta, hogy a filmgyártást az új kormányban pusztán gazdasági kérdésként kezelik. Kérte Orbán Viktortól, hogy a filmipar felügyelete ne kerüljön a gazdasági tárcához, mert államtitkárként szeretné azt a kultúra „húzóágazatává tenni”. Ám másként döntöttek felette. Utóbb pedig megszokta: másnak is azt ajánlja, amit neki ajánlanak.

Andy Vajna személyét illetően a legtöbben úgy látják: az amerikai filmiparban elsúlytalanodott producer most az óhazában próbál bizonyítani. Az is mindegy, hogy etyeki stúdiója nem egészen úgy zakatol, ahogy azt korábban ígérte. Fontosabb – mondják a helyzetet ismerő filmesek –, hogy kiváló a kapcsolata Orbán Viktor miniszterelnökkel. Andy Vajna a Fidesz-gyűlés díszvendége volt a választások napján.

Más alkalommal is érzékelhető volt hangsúlyos jelenléte. Mondják, Vajna nemcsak Robert de Nirót, hanem Arnold Schwarzeneggert is bemutatta Orbán Viktornak. Állítólag a jelen kurzusban komoly hatása van a kultúrpolitikára az ilyen illusztris találkozásoknak. Filmesek említik párhuzamként: hasonló barátságból született az első Fidesz-kormány legköltségesebb produkciója, a Hídember.

Most az egész magyar filmipar épülhet újjá egy ilyen barátság talaján.

Más kérdés: Andy Vajna döntési pozícióban miként találna hangot cizelláltabban gondolkodó, nemzetközileg is jegyzett rendezőinkkel? Ráadásul egy rosszul elsült akciója miatt neve nem cseng igazán jól a nyugat-európai filmvilágban. Vajna ösztönzésére próbált Hiller István akkori kultuszminiszter 2007-ben közbenjárni a cannes-i fesztivál vezetőinél: a tervezett magyar filmnapon kerüljön vászonra a Vajna-mozi, a Szabadság, szerelem is, amelyet eredetileg nem válogattak be a programba a franciák. A szervezők a példátlan „beavatkozási kísérlet” miatt a magyar filmnapot is törölték.

Honi filmes szakemberek szerint Vajna döntnökként bizonyára a közönségfilmeket preferálná, illetve propagandisztikus kurzusfilmeket támogatna. Csakhogy művészfilmjeink nézettségének csökkenése azt is jelzi: esztétikai szempontból nehéz most hiteles alternatívára hivatkozni. Mert van ugyan egy-két nemzetközileg jegyzett filmkészítőnk. Ám a közönség mégsem dacból vagy csupán a promóció hiányosságai miatt fordult el – nem is kis számban – az elmúlt négy év során a kortárs magyar művészfilmtől. Hanem mert többségükben nem elég jók.

Egyik producerünk metaforikus megfogalmazásában: akkor kellett volna rátenyerelni a vészcsengőre, amikor már a karácsonyfa is lobot vetett a ráaggatott, rengeteg gyertyától. Amikor fűnek-fának osztogatni kezdtek. Még az is hozzájutott MMKA-s támogatáshoz, aki azért érzett filmkészítői ambíciókat, mert médiaceleb volt, s már járt moziban.

A jelenlegi kormányzatnak tehát van mire hivatkoznia a változások kapcsán. De vajon intellektuális szempontból mit várhatunk egy kurzusfilmekre, közönségmozikra épülő nemzeti filmgyártástól? Merthogy Andy Vajna – állítólag – közönségkedvenc, ugyanakkor ironikus korrajznak tekinthető filmeket is felesleges művészkedésnek titulált.