Kuncze Gábor a szerepjátékokról
Leköszönt az SZDSZ éléről, azóta közéleti rádióműsort vezet. Kolléga lett. Még képviselő, de úgy tervezi: a kormányzati ciklus végén búcsút vesz a politikától. Az interjú előtt kikötötte: aktuál- és pártpolitikai kérdésekre már most sem szeretne válaszolni. Beszélgessen inkább kolléga a kollégával. SZTANKAY ÁDÁM interjúját a csütörtökön megjelenő 168 Órában olvashatja.
Felesége komoly asszony: matek–fizika szakos tanárnő. Hány éve házasok?
Harminc.
Majd húsz telt úgy, hogy önnek nem volt – úgymond – tisztes foglalkozása. Párja jól bírta?
Fura beállítás. Feltételezi: a politikus eleve tisztességtelen. Mondjuk azt: nem eleve.
A közvélekedés az újságírást sem becsüli sokra. Nem csinált igazán minőségi cserét.
Tényleg elgondolkodtató, hogy felmérések szerint a foglalkozások megítélésében a politikusok a legnépszerűtlenebbek, az újságírók az utolsó előttiek. Azt, hála istennek, nem kérdezték: mit gondolnak az emberek az újságíró-politikusról.
Ebben lényegében úttörő. Illetve ott van még Csintalan Sándor mint előd.
Ez ügyben ő nem jutna eszembe. Inkább említhetnénk Mikszáth Kálmánt, akihez persze más okból nem mérném magam. Mikszáth képviselő is volt, aki kemény publicisztikákban ostorozta a politikusokat. Amiért – például – a politika színpadán vadulnak egymással, aztán este a fehér asztal mellett jól elvannak, barátságban – nézeteiktől függetlenül. Az volt a normálisabb világ.
Lógva maradt a kérdés: neje miként tolerálta pályaválasztásait?
Tudomásul vette. Ne feledjük, miként kezdődött. ’89-ben az ember azt gondolta: ha valamiképpen részt vesz a változásokban, már nem élt hiába. Büszke vagyok rá, hogy részese lehettem a történéseknek. A nejem egyetért velem ebben, függetlenül attól, hogy az események mára idáig sodortak.
Verssor jut eszembe: „Vár állott, most kőhalom.”
Jogos.
Az interjút teljes terjedelmében elolvashatja a csütörtöki 168 Órában.
