Krémer: Újra kell nyitni az ellenzéki tárgyalásokat!

– Amikor az interjúról egyeztettünk, azt mondta: nagyon fontosnak tartja, hogy a demokratikus ellenzéki erők végre közös színpadra állnak október 23-án. Egy színpadi szereplésnek ekkora súlya lenne?

– Lényegesnek azt tartanám, hogy a demokratikus erők mindent alárendeljenek a választási győzelemnek. Személyes és pártérdekeiket háttérbe szorítva kizárólag a jogállam és a köztársaság helyreállítására koncentráljanak. Ebben az összefogásban reménykedtem egy évvel ezelőtt is, amikor tavaly október 23-án Bajnai Gordon, Juhász Péter és Kónya Péter bejelentették: elindítják az Együtt 2014 mozgalmat. Korszakváltó ernyőszervezetet ígértek, ám ehelyett az ellenzéki viták tömege robbant ki. Én a mostani közös fellépéstől is azt vártam: a demokratikus oldal erőt és egységet mutat fel. Olyan üzenetek hangzanak el, amelyek nemcsak a saját tábornak szólnak, hanem azoknak a bizonytalan szavazóknak is, akik kormányváltást akarnak, de nem tudják, kire szavazzanak.

– Csalódottságot érzek a szavaiban.

– Mint mindenkinek, nekem is lehetnek illúzióim. Bár utólag végiggondolva, már magam sem tudom, miért bíztam abban, hogy itt most megszületik valamilyen egység. Hiszen nyilvánvaló jelei voltak annak, hogy ez az összefogás még nem jött létre. Egy nappal a közös fellépés előtt az MSZP és az Együtt–PM aláírt egy együttműködési megállapodást, amelyből mindenki mást kihagytak. Végighallgatva az október 23-i beszédeket, s figyelve az embereket a tömegben, most úgy látom: egyáltalán nem baj, ami történt. Nem várható el a pártoktól közös üzenet addig, amíg nem tisztázzák az egymással kapcsolatos ellentéteiket. Ahogy Gyurcsány is hangsúlyozta a beszédében: a demokratáknak először önmagukat kell legyőzniük ahhoz, hogy esélyük legyen az Orbán-kormány ellen.

– Csakhogy a demokratikus térfélen mindenki a másiktól várja, hogy egyéni ambícióit háttérbe szorítsa.

– Ebben is van igazság. Néhány napja például a szocialista Botka László nyilatkozta, hogy a választók bölcsen teszik, ha csakis az MSZP és az Együtt–PM közös jelöltjeire szavaznak. Ez egyértelmű kinyilatkoztatás volt arról, hogy Gyurcsány vonuljon háttérbe, meg rajta kívül a liberálisok is meg a konzervatívok is. Mert csakis ők, vagyis az MSZP meg Bajnaiék jelentik a kormányváltó erőt.

– Nekem úgy tűnt, az együttműködési szerződésből kihagyott szervezetek közül több is arra használta ezt az alkalmat, hogy nyilvánosan hadat üzenjen Mesterházynak és Bajnainak. Kikényszerítsék az ellenzéki tárgyalások újranyitását.

– Ez érthető és jogos lépés volt a részükről. A megállapodásból kifelejtett pártok kaptak egy nyilvános fórumot, megnyilvánulási lehetőséget, amit bűn lett volna nem kihasználniuk. Egyáltalán nem gondolom akciójukat öncélúnak. Ugyanis ha valóban a demokrácia visszaállítása a cél, akkor nem lehet kétpárti szövetséget kötni, kirekesztve ebből másokat. A demokrácia olyan rendszer, amelyben mindenkinek helyet kell adni, aki a jogállam alapelveit elfogadja. Mesterházy Attilát az „összefogást!” skandáló tömeg láthatóan meglepte, nem volt fölkészülve arra, miként reagáljon a helyzetre. Ez a kommunikációs stábjának a gyengeségét is jelzi.

– Kint volt az eseményen. A skandálás csupán DK-s aktivisták hekkelése, provokációja volt?

– Nem. Az biztos, hogy a DK-sok készültek erre, több aktivistájuk „Összefogást!” feliratú transzparenssel érkezett az eseményre. De aztán már nemcsak ők kiabáltak, hanem nagyon sokan a tömegben.

– Tény, Gyurcsány Ferencet fogadták a legnagyobb ovációval. Az exminiszterelnök kijelentette: küzdeni fog az ellenzéki tárgyalások újranyitásáért. Közös lista kell, közös egyéni jelöltek, és két-három ellenzéki miniszterelnök-jelölt helyett egyetlen közös jelölt. Vajon magára gondolt?

– Kizártnak tartom. Gyurcsány kitűnő szónok, ő tud leginkább a tömegekre hatni, de a DK támogatottsága meg sem közelíti jelenleg az MSZP-ét. Másfelől abban igaza van: ha a pártok egyéni jelöltjei nem lépnek vissza egymás javára a szavazókörzetekben, akkor tényleg semmi remény. És nyolc külön listával sem lehet nekimenni a választásnak.

– A rendezvény után Mesterházy Attila kijelentette lapunknak: esze ágában sincs elölről kezdeni a tárgyalásokat. Ha belegondol a helyzetébe, hogyan magyarázhatná meg a párttársainak: megint újraosztják a mandátumokat?

– A jelenlegi szituáció emlékeztet az 1990-es választások előtti közállapotokra, amikor szinte naponta formálódtak, alakultak az akkori ellenzéki pártok közötti erőviszonyok. És a politikai versenyben az tudott eredményesebb lenni, aki kellő rugalmassággal alkalmazkodott a folyamatos változásokhoz. A választási siker most is a demokratikus erők nyitottságától és „hajlékonyságától” függhet. Ezt az MSZP-nek is be kell látnia.

– Célravezetőbb újabb parttalan vitákat nyitni egyéni és pártlistákról, parlamenti férőhelyekről? Van még erre idő?

– Nagyon kevés az idő, ezeken a vitákon már rég túl kellene lenni. Ám még mindig jobb most tisztázni ezeket a kérdéseket, s reálisabb megállapodást kötni, mint a problémákat szőnyeg alá söpörni. Az ugyanis biztos bukáshoz vezet. Az elmúlt egy évben tapasztaltak alapján azonban én is attól tartok: a demokratikus ellenzéki vezetők képtelenek lennének egyhamar egyezségre jutni. Ezért szerintem a tárgyalásokat mediátornak kellene vezetnie. Lehet ő egy független szakember vagy olyan köztiszteletben álló álló személy, akit mindenki elfogad. Igenis lehet erre alkalmas embert találni. A párbeszéd eredményességének komoly esélye van. Hisz a tárgyaló felek mindegyike elkötelezett abban: Magyarország jövője a demokrácia újraépítésétől függ.