Kövér László szerint az M1 ugyanolyan elfogult, mint az általa gyűlölt Napkelte volt

Kövér László elismerte, hogy az M1 most ugyanolyan elfogult, mint amilyen régen az általa gyűlölt Napkelte volt. A hangfelvétel ugyanazon a tavaly januári rendezvényen készült, ahol elismerte a házelnök, hogy a Fidesz „bűvészkedett” a választókörzetek kialakításánál.

Az újabb felvételt is az LMP hozta nyilvánosságra blogján.

Kövér elismerte, hogy a sok milliárd közpénzből üzemeltetett közmédia nem érzi feladatának a kiegyensúlyozott tájékoztatást, meg sem próbálnak ennek a látszatnak megfelelni. Azt is elismerte, hogy párhuzamot lehet vonni a szocialista kormányok alatt elfogult, Kövér által mélyen megvetett Napkelte című műsor és a jelenlegi M1 hangvétele között.

Az alábbi párbeszéd hangzott el ezzel kapcsolatban a rendezvényen.

Kérdező: „Azt mondta, hogy semmit sem tettek a választójog és a média kapcsán, amit az előzőek ne tettek volna meg – de aki azokat is gazemberségnek gondolta, az gondolhatja ezeket is? Tehát, aki mondjuk a Napkeltét annak gondolta, az gondolhatja a mostani M1-et annak?”

 Kövér: „Persze! … [nem kivehető – talán: „jól látja”] Én annyiban… próbálom, tudom kivágni magam a nehéz helyzetemből … [közönség nevet, nem kivehető] zavaros és csapda jellegű kérdés volt … hogy … igen, hát ööö … különben … hogy mondjam … Megbarátkoztam azzal a helyzettel, hogy úgy tűnik, az élet meg a politika, az már csak ilyen. Nem én találtam ki a játékszabályokat, ezt korábban talán már mondtam. Tehát nem én alakítottam ki a játékszabályokat.”

Ellenzékiként Kövér László még így gondolkodott:

„Ugyanis az az álláspontom, hogy csak azért, mert kiszorított helyzetben vagyunk a médiában, nem szabad mindenhová elmenni. Nem szabad minden mikrofon elé odaállni, nem szabad minden újságíróval szóba állni. Mert van egy szint, amely alá nem szabad süllyedni, különben az ember a saját magával szemben folyó aljas manipulációs játékok puszta eszközévé válik. Legitimál olyanokat, akiknek semmi keresnivalójuk nem lenne egy valóban demokratikus médiában, és segít megteremteni azt a félrevezető látszatot, hogy egyes orgánumok és képviselőik kiegyensúlyozottan és tárgyszerűen tájékoztatnak.”