Kopogtatócédula-gyűjtés: abszurd történetek
Adatvédelmi aggályok miatt többen a kopogtatócédulák alkonyáról beszélnek, Budapesten postaládákat törtek fel, hogy megszerezzék az ajánlószelvényeket, míg ugyancsak a fővárosban ál-fideszes és ál-szocialista aktivisták gyűjtenek ajánlásokat, de van, ahol fizetnek érte. Akár pénzzel, akár ételutalvánnyal. Most kis vidéki abszurdok következnek – ugyanerről, de másképpen. A történetekhez munkahelye elvesztése, vagy egyéb egzisztenciális félelme miatt senki nem adta a nevét, de nem téved nagyot az, aki a dél-alföldi megyék egyes városaira, nagyközségeire gondol a cikk olvasása közben.
Felháborodottan meséli az idős férfi a fiának, hogy narancssárga öltözékben fiatal aktivisták jártak nála még a délelőtt folyamán, és szép szóval kérték, hogy az ő jelöltjüknek állítsa ki a kopogtatócédulát.
„Drága barátaim, hát még meg sem kaptam az ajánlószelvényt, így, ha azt egyáltalán az önök jelöltjének szeretném adni, most akkor sem tudnám” – mondta a nyugdíjas. „Bátyám, mi meg pontosan tudjuk, hogy a postás épp az imént hozta ide, így elhiheti, jókor jöttünk” – így a válasz.
A bácsinak ez felkeltette az érdeklődését, a harmadikról lecsoszogott a földszintre, és kinyitotta a postaládát. Minden úgy volt igaz, ahogy kéretlen vendégei mondták.
„No, akkor nekünk adja?” – kérdezték az idős férfit. Aki némi megdöbbenésükre azt felelte, ne hamarkodjuk el a dolgot, adjanak néhány napot, hogy meghányja és vesse magában a dolgot. Ezzel váltak el.
„Fiam, honnan tudták olyan pontosan, hogy mikor jön a postás, s hogy éppen azon a napon hozza a kopogtatócédulát?” – kérdezte a fiát az idős ember. De felelet nem volt rá.
A Magyar Posta az elmúlt napokban végezte a választási értesítők kézbesítését azokon a településeken, ahol az önkormányzatok, a helyi választási irodák a társaság közreműködését kérte fel erre a feladatra. Azonban nem minden választási iroda bízta a postára ezt a feladatot, az önkormányzatok több helyen saját munkatársaikkal kézbesítették az értesítőket. Mint megtudtuk, erre a hatályos Postatörvény szerint lehetőségük is van.
A jogszabály értelmében az 50 gramm alatti küldemények kézbesítése ugyan a Magyar Posta fenntartott szolgáltatási körébe esik, de a törvény rendelkezik arról is, hogy a feladók kézbesíttethetik saját küldeményeiket más személy vagy szervezet részére olyan személlyel, akik velük munkaviszonyban, közszolgálati, közalkalmazotti, igazságügyi alkalmazotti vagy egyéb szolgálati viszonyban állnak.
Azonban fennállhat a jó- és a rosszhiszemű kézbesítés esete. Az előbbiről akkor beszélünk, ha az önkormányzati munkatárs nem tesz többet, mint amit neki az idevonatkozó Postatörvény, valamint a választási eljárásról szóló törvény biztosít. De ki és hogyan ellenőrizheti, hogy minden pontosan, a törvényi előírásnak megfelelően történik ilyenkor?
Több, egymástól független, de neve mellőzését – döntő többségében egzisztenciális félelemből elhallgatni – kérő ember beszámolt arról, hogy a helyi polgármesteri hivatal munkatársai által kikézbesített kopogtatócédulák átvétele után a kézbesítő megadott névre kitöltve és aláírva kérte vissza az ajánlószelvényt. Még azon melegében. Minden gyanú szerint helyi vezetői utasítás alapján. (Sic!)
A napközben otthon tartózkodó nyugdíjasok és gyesen lévő kismamák közül a nagy többség eleget tett a szelíd felszólításnak. Miközben a választásról szóló törvény szerint: „Ajánlószelvényt az állampolgárok zaklatása nélkül (…), valamint munkaviszonyból, illetőleg munkavégzésre irányuló más jogviszonyból fakadó munkavégzési kötelezettség teljesítése közben nem lehet gyűjteni.”
Bár nem egy helyen tapasztaltuk, hogy a közfeladatokat ellátó intézmények, így nem egy esetben polgármesteri hivatalok is, a polgármester komoly szereptévesztése miatt szimpla pártirodákká alakultak át.
Egy másik kisvárosból olyan hírek futottak be, hogy a szociális és lakásfenntartási segély folyó havi kiutalását kötötték az adott jelöltre leadandó kopogtatócédulához. Megint másutt pedig a közalkalmazottaknak, köztük tanároknak adták ki, hogy a helyi polgármester által támogatott, vele egy pártban ténykedő országgyűlési képviselőjelöltre mindannyiuktól elvárnak 30 ajánlószelvény begyűjtését.
Húsz évvel a rendszerváltás után senki nem tiltakozott, senki nem kérdezte, miért. Sokan hallgattak, befelé nyeltek, hogy maradjon a munkahely, a gyereket tudják taníttatni, s legyen az asztalon reggeli, ebéd és vacsora. A többi nem számít.
