KÖNYV » Feltételes módban
„Talán.” Talán így történt, talán teljesen másképp. Ami biztos: a szerző nem akarja elengedni a számára kedveseket: sem a családtagokat, sem a história olyan híres szereplőit, mint amilyen például a nagyságos fejedelem volt. Ám ha valaki volt, talán ma is van. „A halál nem létezik... Ez a teljes igazság.” S hogy így lehessen, minden ős mellé odakívánkozik egy kortárs, aki „egyenesági leszármazottja” a híres rabbinak, tudósnak, politikusnak. Talán. Így kerül egy közös mesébe felsővadászi Rákóczi Ferenc, a mi urunk, és a nyírdezsi, földet túró Schwartz család. Talán ismerték egymást. Talán úgy volt, hogy a bukás előtt a nagyságos fejedelem rábízta kincsesládájának elásását a kuructermészetű, becsületes Schwartzékra, s később, a Rákóczi-ág kihalása után ez magyarázza, hogy a famíliából egyesek meggazdagodva nagyhirtelen elköltöztek a faluból.
A lehetőségeket Madraszban tárja fel Álgya-Pap Zoltán (volt magyar királyi honvéd altábornagy, exhadifogoly, teozófus, levéltáros) szerzőnk az ott hindu népi legendákat kutató doktorandusz előtt. És a mag termékeny talajra talál. Így csakhamar megismerkedhetünk a prágai Löw rabbi (1580-ból) egyenesági leszármazottjával, Thury Levente keramikussal, aki maga is a gólemtitok megszállottja, s szakmája szerint agyagból alkot élővé varázsolt tárgyakat. S mivel őse, a Turi nevű huszár egy időben élt Löw rabival, akár ismerhették is egymást, és talán az is megáll, hogy e híres rabbi egyik utódját Kármán Tódorként tartja számon a tudománytörténet. Talán.
Hogy DNS-sel kimutatható lenne e termékeny rokonság, kétségesnek látszik. De hisz nem is tudományt írtunk, „csak” irodalmat, fantáziásat, misztikusat. Talányosat. És – sajnos – csupán privátot. Kevés szellemmel, de sok kísértettel.
(Charles Fenyvesi: Szellemidéző. Fordította Walkó Zsuzsanna. Európa Kiadó. )
Erdélyi S. Gábor
