Komolyabb kárelhárítás helyett boszorkányüldözés

A lehetséges következmények elemzésében egy timföldgyártás-technikai szakember volt a 168 Óra Online segítségére.

Mérgező-e a lúggal kevert vörösiszap vagy sem?

A timföld az alumíniumgyártás köztes terméke, fehér színű por, leginkább tűzálló tégelyegek és csövek gyártására, valamint a kerámiaiparban hasznosítják. A Bayer-féle eljárás során a folyamathoz szükséges 0.07—1 mm közötti bauxitőrleményből nátronlúggal kioldják az alumíniumvegyületeket, majd ezeket ülepítéssel elválasztják a fel nem oldott iszaptól. Egy tonna alumínium gyártása során nagyjából háromszor annyi, lúggal kevert vörösiszap keletkezik.

A hulladékanyag színét a benne található erősen toxikus fémvegyületek adják, a vörös vasoxid és ólomoxid, illetve a narancsszínű vanádiumoxid. Az anyag a fokozottan veszélyes hulladékok közé tartozik nehézfém-összetétele és erősen lúgos kémhatása miatt. Összehasonlításként: a tömény hipó 12-es, a most kiömlött vörösiszap 13-as PH-értékű. Az anyag bőrrel érintkezve maró hatású és súlyos égési sérüléseket okoz. A tejföl sűrűségű iszap kiszáradva, por formájában is mérgező, belélegezve szintén komoly egészségkárosító hatása van. Noha az iszap közvetlen sugárzása elhanyagolható, a szél messzebbre is elsodorhatja az enyhén radioaktív hatású anyagot.

Hazánkban évek óta már csak az ajkai timföldgyárban folyik timföldgyártás. A folyamat során keletkezett veszélyes mellékterméket, a vörösiszapot hatalmas, speciálisan kibélelt, több millió köbméter befogadóképességű tárolókban helyezték el mint veszélyes hulladékot. Ez a módszer az egész világon elfogadott, ugyanis még nem sikerült a vörösiszap hasznosítására megfelelő technológiát kitalálni. A szakemberek több lehetséges metódussal kísérleteztek: termőföldhöz keverték kis mennyiségben lúgosságának megváltoztatására, illetve kísérleteztek építőanyag-adalékként való felhasználására is. Ezek az eljárások nem hoztak jelentősebb eredményt, így maradt a veszélyes hulladékként kezelés. Bár a hazai alumíniumgyártás visszaszorulásával egyre kevesebb vörösiszap keletkezett, a már meglévő tárolók eddig is komoly problémákat okoztak.

Időzített bombák speciális tárolókban

A vörösiszap-elhelyezési gondok miatt az ajkai timföldgyár leállítása már évek óta napirenden szerepelt. Az anyag ártalmatlanításának eddigi egyetlen módját az említett speciális tárolók jelentették, azonban építésük és folyamatos felügyeletük hatalmas összegeket emésztett fel. A már leállt almásfüzitői timföldgyár monumentális tárolói 8 millió tonna vörösiszapot őriznek, az ajkai gyárban ennek mintegy tízszerese, 80 millió tonna veszélyes hulladék volt. A hét falut érintő árhullámot nagyjából egymillió tonna iszap kiszabadulása okozta; elképzelni sem lehet, mi történhet még több anyag kiömlése esetén. (A legfrissebb információk még mindig nem tudtak megegyezni, hogy történt-e újabb gátszakadás Kolontárnál, de annyi bizonyos, az iszap még mindig szivárog a területre.)

Dr. Bakonyi Zoltán, az ajkai timföldgyár igazgatója az Indexnek ma reggel azt állította, a kiáramló pirosas anyag tulajdonképpen a tárolókban lévő vörösiszap tetején lévő, nátrium-hidroxid tartalmú vízréteg. Nincsenek benne veszélyes anyagok, tulajdonképpen ártalmatlan anyag. A gyár a Magyar Alumínium (MAL) Zrt tulajdonában van, egy nappal a gátszakadás után kiadott közleményükben szintén megerősítették, egészségre nem ártalmas anyag ömlött ki.

Ennek ellentmondani látszik a tény, hogy az iszapár során megsérült emberek közül sokan égési sérüléseket szenvedtek, vagyis az anyag tartalmaz maró hatású vegyületet: ez pedig nem más, mint a timföld-gyártás során használt nátronlúg.

Fejetlenség és kapkodás

A kármentesítéssel kapcsolatban teljes a tanácstalanság, erre az esetre ugyanis gyakorlatilag nem készült forgatókönyv. Ugyan jó lehetőségnek tűnik szennyezett területek vízzel való megtisztítása, azonban arról csak a szakemberek tudnak: minden, amivel az iszap érintkezik, veszélyes hulladékká változik. A magas nyomású víz és a várható esőzések hatására a vörösiszap beszivárog a talajba, elérve annak vízrétegét, ennek pedig kiszámíthatatlan élettani hatásai lehetnek. Még a kis töménység is befolyásolhatja a terület későbbi ökológiáját: a talaj vízrétegéig lejutott anyagot felszívhatják a később növekvő növények, ezeket elfogyaszthatják a haszonállatok, így a vörösiszap mérgező vegyületei pedig akár – még ha kis koncentrációban is, de – bekerülhetnek az emberi szervezetbe is. Hosszú távon csak az alapos talajcsere jelenthet megoldást.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az egyik veszélyeztetett falu, Somlóvásárhely közvetlen közelében kezdődik a mintegy négy km átmérőjű védett természeti körzetünk, a Somló Tájvédelmi Körzet.

Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár ma reggel ökológiai katasztrófának minősítette a hétfői vörösiszap-áradást. Több településen elhullottak a haszon- és háziállatok, a növényzet pedig teljesen kipusztult. Az iszap már most megszennyezte a Torna-patakot, melynek vízét a környélbeli víztározókból próbálják hígítani. Sinka András, a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságának igazgatóhelyettese közleményben tudatta: a legsúlyosabb, harmadfokú készültséget rendelték el a Marcal folyó teljes hosszára, mivelhogy a hétfői gátszakadás során kiömlött iszap már el is érte a folyót. A vízügyi szakemberek azonnal megkezdték az iszap megkötését nagy mennyiségű gipsszel és savasító anyagokkal.

A helyzet azért különösen súlyos, mert a szennyezés könnyen elérheti a Mosoni-Dunát is, ennek pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Mivel a vörösiszap gyakorlatilag közömbösíthetetlen anyag, szerettük volna megtudni, milyen hatással lehet a szennyezett patakok-folyók vízi élővilágára. A hígítás és a folyóba engedett közömbösítési anyagok enyhíthetik ugyan a szennyezés mértékét, ám számolni kell azzal, így egyre több, elégtelen mennyiségű vizet kapunk. Lapunk megkeresésére a Vízügyi Felügyelőség átirányított, ám a „hívott szám az előfizető kívánságára átmenetileg nem kapcsolható.”

A legfrissebb információk reményében több alkalommal próbáltuk hívni Töttős Györgyit is, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivőjét. Eltérő hírek keringenek ugyanis a halálos áldozatok számáról és az újabb gátszakadásról, de arról senki sem tud, hová szállítják az eltávolított vörösiszapot. A melléktermék a keletkezése után egy, a számára előzetesen kialakított (és elvileg) biztonságos tárolóba kerül eliminálásra, melyeket hosszú időbe telik kialakítani. Joggal adódik tehát a kérdés, kész tárolók híján hová kerül a veszélyes anyag?

„A magyar hatóságok egyelőre képesek maguk megbirkózni a helyzettel”

A megkérdezett technikai szakember azt mondja, a kialakult helyzetre minél előbb megoldást kell találni, ám ez szerinte nem lesz egyszerű. Hétfő dél óta több hullámban folyik a mérgező hulladék a tárolókból, de eddig gyakorlatilag senki sem mert komolyabb döntéseket hozni az iszap biztonságos eltávolításával kapcsolatban. A szakember szerint azonnal fel kellene venni a kapcsolatot a világ más timföldgyártó vállalataival (például Kínában és Ausztráliában), és velük együtt talán lehetne megoldást találni a világon amúgy egyedülálló katasztrófára.

Eddig azonban nemhogy más, a problémát potenciálisan kezelni tudó vállalatok megkeresése nem történt meg, de hazánk még uniós segítséget sem kért.

Az ajkai timföldgyár a MAL Zrt tulajdona, a vállalat kapcsolatban állt többek között Gyurcsány Ferenc későbbi miniszterelnök cégeivel, például a mosonmagyaróvári timföldgyárral is. Az elszámoltatási kormánybiztosnak, Papcsák Ferencnek ennyi elég is volt a feketelistához. Pintér Sándor belügyminiszter kijelentette, vizsgálják a MAL Zrt. felelősségét az iszapömlésben. Még mindig szivárog az egészségre ártalmas vörösiszap még mindig emberek százai vannak közvetlen és közvetett veszélyben. Jól látható azonban, hogy az óvatos becslések szerint is hatalmas ökológiai károk enyhítése helyett inkább tovább folytatódik a politikai boszorkányüldözés.