Kokikat és sallereket osztanak Orbánék

Miután az elmúlt négy évben a Fidesz két tucat új adófajtát vezetett be, jelentősen növelve a vállalkozások és a lakosság nagy többségének közterheit, kevesen számítottak arra, hogy az új ciklust további adók kitalálásával kezdik Orbánék. Hiszen szerintük dübörög a magyar gazdaság, úgy növekszünk, hogy mindenki minket irigyel Európában, és ennek fényében a választási kampányokban sem adóemelést, hanem éppen az ellenkezőjét ígérték. Aztán jött a pofon: a jövő évi költségvetés tervezete a szociális kiadások drasztikus lefaragásán túl több új adófajtával és adóemeléssel számol, ami enyhén szólva is ellentmond a javuló helyzetről szóló kormányzati szólamoknak.

Úgy tűnik, a valóság és a fideszes hazudozások közötti szakadék ezzel elérte azt a mértéket, amely már az apátiába zuhant lakosság nagy részénél végképp kicsapta a biztosítékot. A váratlan tiltakozási hullám szemlátomást meglepte Orbánékat, aminek jeleként ostoba handabandázás után lemondtak a felháborító internetadóról, valamint a cafeteria közterhének durva megemeléséről. Az adótörvényben azonban így is maradt számos olyan új elem, amely a lakosságot és a cégeket egyaránt sújtja, az előbbit többnyire közvetve, az utóbbiakat azonban nagyon is közvetlenül.

Méghozzá felettébb célirányosan: az adóváltozások legfőbb jellemzője, hogy minden korábbinál nyíltabban szolgálják ki Orbánék közvetlen hatalmi érdekeit, fittyet hányva mind az egyenlő elbírálás és arányos teherviselés elveire, mind pedig az ország tényleges érdekeire. Teszik ezt ráadásul gátlástalanul és nevetségesen kisstílűen. Akiket kipécéznek, azokat igyekeznek ellehetetleníteni és sok milliárdos többletterhekkel sújtani, miközben a számukra kedves cégeket feltűnően kedvezményezett helyzetbe hozzák.

Nézzük sorban a tényeket. A legoszloposabb pofonokat a kereskedelemben érdekelt multik kapják, náluk az élelmiszer-felügyeleti díj a harmincszorosára (!) emelkedik, a két legnagyobb láncnál ez évi 8-10 milliárd forintos többletet jelent, miközben érdekes módon a Fideszhez közel álló láncokat ez a teher alig sújtja. Ha valakinek nem világos ennek a célja, az adótörvényben további furcsaságokat találhat, például azt, hogy a jövőben nem forgalmazhat napi fogyasztási cikkeket az a cég, amely két éven keresztül veszteséges volt. Ennek alapján az öt legnagyobb lánc közül három máris leállhatna, a maradék kettő is éppen a határon lenne. Úgy tűnik, Orbánékat nem csupán az állítólagos extraprofit zavarja a kipécézetteknél, hanem a veszteséges gazdálkodás is.

A valós szándékot egyértelművé teszi, hogy a törvény egy pontja szerint a nyereségességi elvárás nem vonatkozik az újonnan piacra lépő cégekre. Mivel jelenleg egyetlen multi sem tervezi, hogy bejöjjön hozzánk kereskedni, ha netán egy nagy hazai lánc jönne létre, horribile dictu kormányzati hátszéllel, hatalmas versenyelőnyhöz jutna a többiekkel szemben. A kiszorítósdinak ezzel még nincs vége: a vasárnapi bezárásra tett javaslat szintén a hipermarketeknek rossz, a főleg kisebb ábécékkel rendelkező CBA-t például alig érinti. Aligha véletlen, hogy ők vehemensen támogatják a nevetséges érvekre hivatkozó kezdeményezést, hiszen egyértelműen jól járnának vele, másokkal és a vásárlókkal ellentétben.

Vitathatatlan és vállaltan politikai célzata van a reklámadó módosításának, annak, hogy a 20 milliárd feletti rész terhét 50 százalékra emelik. Ez közvetlenül a kormánnyal szemben újabban kritikus RTL Klubra irányuló csapás, amelyet pofátlanul az arányos teherviseléssel indokolnak, holott a teljes reklámbevétel csupán 13 százalékát birtokló csatorna fizeti a reklámadó több mint négyötödét! Különös módon az arányosságot itt homlokegyenest ellenkezőképpen értelmezik Orbánék, mint az szja-nál: ott szerintük az az igazságos és arányos, ha a jövedelem nagyságától függetlenül mindenki ugyanolyan kulccsal adózik...

A célirányos, testre szabott adóztatás további látványos példája a dohánykereskedelemre kivetett új adó, amellyel két legyet akar ütni egy csapásra a Fidesz: egyrészt a két legnagyobb piaci szereplő sokmilliárdos többletterhet kap, a kormánypárthoz és főleg Lázár Jánoshoz igen közel álló, a botrányos trafikügyben is tanácsokat adó Continental pedig alig fizet valamit, másrészt mivel a piacvezetők amerikai vállalatok, ezzel fideszes források szerint Washingtonnak is vissza akarnak vágni a bírálatokért. Ha ez utóbbi igaz, tényleg azt hiszik, hogy ettől az amerikai kormány majd megijed, valóban ennyire fogalmuk sincs az erőviszonyokról? Ha azt gondoljuk, hogy ez már túlzás, tévedünk: a legröhejesebb és legpitibb húzás az a módosító javaslat, amely megtiltaná az áfa-visszaigénylést norvég viszonylatban. Hát, nem szeretnék a norvég kormány helyében lenni, kellett nekik kekeckedni a civilszervezetek vegzálása miatt...

Ne legyünk igazságtalanok, nem minden új adó a kiszemelteket érinti, akad bőven olyan is, amely mindannyiunkat sújt. Ilyen például a termékdíj kiterjesztése a vegyipari termékekre, tisztítószerekre, higiéniai és kozmetikai árukra, a chipsadó az alkoholos italokra, a befektetések eszközértékének megadóztatása, az új, helyi földadók kivetésének szándéka. Kokik és sallerek tehát nekünk is maradnak, cserébe viszont nyomuk sincs a választások előtt ígért adócsökkentéseknek és kedvezményeknek. De vigasztaljon minket, hogy jobban teljesítünk, ha nem is valamennyien, de a kiválasztottak mindenképpen. Hol is avatott most vadonatúj sertés- és marhatelepet a kormányfő?