Kis magyar nonszensz

- Tart még Balog Zoltánnal a harag?

– Harag? Dehogy.

– Látom, bekereteztette minisztertársa önnek írt dörgedelmes levelét.

– Nekem arra kell törekednem, hogy a kormánytagokkal kiegyensúlyozott, szolgálati kapcsolataim legyenek. Ám ha nem értek egyet velük, annak szeretek formát adni.

– Balog személyes bosszúvággyal vádolja önt, mert nem egyeztetett vele néhány szakkérdésben. Aki erre téved, irodájának előterében elolvashatja a levelet. Miért függesztette ki?

– Mert tanulságos. Kurucos, rebellis mentalitásomból fakad, hogy nem tudom elviselni, ha valaki hülyeségből hülyeséggel vádol.

– És nincs igaza Balognak, a személyes ügyeket nem keveri össze a hivatalosakkal?

– Nem engedhetem meg magamnak.

– A trafikügyben sokan mégis azzal vádolják, hogy barátjával, Sánta Jánossal összejátszva hozták létre a trafiktörvényt. A vállalkozónak a számítógépéről küldték a jogszabályjavaslatot Brüsszelbe.

– Túlzás, hogy a barátom lenne. Ismerem mint hódmezővásárhelyi vállalkozót. Nem az ő gépéről küldtük a javaslatot. Ő csak véleményezte. Se titok, se összejátszás nincs ebben az ügyben. Korábban Sánta János ültette a bogarat a fülembe: idehaza ugyanolyan trafikrendszert kellene kiépíteni, mint Ausztriában. A cél az volt, hogy nehezítsük a cigarettához való hozzáférést, csökkentsük a dohányzást Magyarországon. Az ellenzék nem beszél arról, hogy a magyar fiatalok harminc százaléka dohányzik, a 13–15 évesek ötven százaléka nagy bevásárlóközpontokban vette meg a cigarettát. Ma a dohánygyártók a tizenéves korosztályt célozzák meg. Ez a legaljasabb dolog a világon.

– Nonszensz, amit állít. Ha szűkítik a kereskedelmet, azzal még nem csökken a fogyasztás, sőt, az intézkedés növelheti a feketeárusítást.

– Ezt Ausztriában semmi sem igazolja.

– Nem is élnek olyan rosszul, mint mi. A hazai trafikok tízszázalékos haszonkulcsának bevezetésével drágul majd a hazai dohány, a vásárlók várhatóan az eddig is kapós ukrán csempészcigit veszik meg.

– Az utóbbi években brutálisan nőtt a cigaretta ára, mégsem csökkent, sőt, nőtt a fogyasztás, ez látszik a jövedékiadó-bevételeken. Vagyis eddig sem nőtt a feketekereskedelem. Egyébként Ausztriában 12 százalékos az árrés.

– És miért segítene Sánta János dohánykereskedő abban, hogy visszaszoruljon a cigarettavásárlás? Ez is nonszensz.

– Nézze a tényeket: eddig negyvennégyezer helyen lehetett cigarettát venni, ezentúl hatezer trafikban.

– Nem arról van szó, hogy a konkurencia szoruljon vissza?

– Nem, mindenki – gyártó és nagykereskedő is – rosszul jár.

– Ha nem mutyi történt, miért módosították utólag a jogszabályt, növelték meg a kereskedők árrését?

– A pályázat lezárulta előtt bejelentettem, hogy a tízszázalékos árrés pártján állok.

– De úgy lett volna tiszta menet, ha a potenciális pályázók még a kiírás előtt megtudják, hogy végül mekkora haszonkulccsal dolgozhatnak. Sokan az alacsony árrés miatt nem is indultak.

– Ez egyéni képviselői indítvány volt. Nagyot vitáztunk, a miniszterelnök 12 százalék mellett kardoskodott.

– Azt mondja, minden rendben volt a trafikok pályáztatásával?

– Igen. Állok a vizsgálatok elébe.

– Szekszárdon hangfelvétel bizonyítja, hogy a Fidesz helyi potentátjai véleményezték a pályázatokat, egy hajdúszoboszlói e-mail arról szól, hogy a helyi kormánypárti vezető kiket javasol nyertesnek.

– Ez 5414-ből három ügy.

– Egy is sok. Ráadásul több: becslések szerint az összes pályázati nyertes 25 százaléka köthető a CBA-hoz, Sánta János Continental cégéhez, illetve a Fidesz helyi politikusaihoz.

– Vagy az MSZP-hez.

– Eddig egyetlen dunaújvárosi esetről olvastam. A legnagyobb baj, hogy a gyanú szerint felülről, politikai szempontok alapján választhatták ki a nyerteseket. Az Origo fideszes helyi vezetőktől úgy értesült, hogy a választókerületi elnökök az ön és Rogán Antal környezetéből kaptak ukázt és listákat véleményezésre.

– Ez hülyeség, alaptalan vádaskodás. Az ellenzék megpróbál egy koncessziós jog odaítéléséből politikai terméket fabrikálni. Ha júliusban megnyílnak a trafikok, látni fogják, hogy nem fideszes zászló alatt működnek.

– Hadházy Ákos szekszárdi fideszes képviselő robbantott, nem az ellenzék. A HVG szerint a Continental dolgozói, tulajdonosai, rokonai is szereztek koncessziós jogot.

– A cikk szerint a cég dolgozói elindultak a pályázaton, és megpróbáltak egy kiskereskedői hálózatot létrehozni. Mi ezzel a probléma?

– Mi volt a cél a pályázattal? A kereskedői hálózatokat akarták segíteni?

– Az önálló egzisztenciákat. Aki harminc éve a dohányiparban dolgozik, miért nem nyithat trafikot?

– Az a gyanú, hogy sok esetben csak papíron lesz a nyertesé a jog.

– Miért, kié lenne?

– Például a Continental tulajdonosaié.

– Egy embernek ötnél több trafikja nem lehet, és százhuszonnégy embernek van öt trafikja..

– Strómanok révén lehet több is.

– De azt a HVG cikke sem állította, hogy a Continental dolgozói strómanok lennének, csak azt, hogy dohányipari munkások.

– Vajon miért jelentenek be a dohányipari munkások egy lakásba huszonöt céget, amelyekhez kilencven dohánybolt tartozik az országban? Miért létezik már most egy őket koordináló vállalkozás is, amely több szálon kötődik a Continental-csoporthoz?

– Ezt tőlük kellene megkérdezni. De azt mondja meg: ha nem pályázhat fideszes, szocialista, nem indulhat a CBA, a Coop, a dohánykereskedő, a dohánygyári munkás, akkor ki nyerhet üzemeltetési jogot?

– Bárki, csak ne tűnjön úgy, hogy kam- az egész.

– Nem az. A koncessziós törvény alapján nyilvánosságra kerül majd valamennyi közérdekű adat. Péterfalvy Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke ezt világosan előírta. Az iratokból minden feketén-fehéren ki fog derülni.

– De csak az összefoglalók lesznek nyilvánosak.

– Olyan szabály a világon nincs, hogy egy magánszemély magánadatait, adóbevallását a beleegyezése nélkül nyilvánosságra lehetne hozni. Ahhoz mi köze van bárkinek, hogy például nálam egy titkárnő mennyit keres?

– Hódmezővásárhelyen bátrabb volt: simán nyilvánosságra hozta a köztartozók és a III/III-as tartótisztek listáját. Most pedig közszerződésekről beszélünk.

– Most is bátor vagyok. Csak azt mondom, hogy a jelenlegi szabály túlterjeszkedik a józan mértéken. Nemrég valaki megkeresett, hogy tegyem nyilvánossá az összes dolgozóm bérét. Megtettem, de nem értek egyet vele.

– Két malomban őrölünk. És rezsiügyben hol állnak: ötven százaléknál?

– Ennyivel a kéményseprés díját akarjuk mérsékelni.

– Miért nem lehet hatvan?

– Vagy száz. Mondhatja ezt is.

– Jó ötlet. Akkor nincs szükség áramszolgáltatási díjra sem.

– Nem így van. A villany esetében az elfogyasztott árammennyiség díját fizetjük ki, a kéményseprés viszont ellenőrzés. Ha valaki új lakást épít, a használatbavételi engedélyhez szükség van a fűtéstechnikai eszközök kontrolljára. Ha ez megvan, akkor mi szükség kéményseprési díjra?
A kormányülésen megvizsgáljuk, mely területeken elkerülhetetlen a kéményseprés mint szolgáltatás, és hol tudunk lazítani a szabályokon.

– És az áramdíjcsökkentésben meddig mennének el?

– A harmincszázalékos mérséklés mellett kardoskodom. Tíz éve mondom, hogy irreálisak az árak. A magyar áramkereskedők most olcsóbban szerzik be az áramot, mint korábban. Ám az így keletkezett hasznot nem akarták odaadni a fogyasztóknak. Az átlagos, gyereket nevelő családok pedig nem tudják már fizetni a rezsiköltséget.

– Az ellenzéknél máris jelentkeztek az áramszolgáltatók: ha ez így folytatódik, elhagyják az országot.

– A kormánynak is jelezték, hogy nem bírják, ám mi ezt vitatjuk.

– Cél, hogy ne bírják?

– Nem az a cél, hogy kiszorítsuk őket az országból. De ha el akarnak menni, akkor korrekt megállapodás keretében megteremtjük a feltételét. Az E.Onnal is megállapodtunk.

– Azért a kormány már deklarálta, hogy pozíciókat akar szerezni a közszolgáltatások piacán.

– De ezt nem hatósági vagy hatalmi eszközökkel akarjuk elérni, hanem üzletiekkel. A polgárok háromszáz euróból élnek, ebből fizetik a villanyszámlát, míg az áramcég menedzserének harmincezer euró a fizetése.

– Ez demagógia.

– Nem az. A cégek vezetőinek fizetését a működési költségekben érvényesítik, amit beépítenek az áramdíjba. Emellett a fogyasztók miért fizessék ki a cégek extraprofitját?

– A szolgáltatók meg azt mondják, nincs extraprofitjuk, és nem vesznek ki semmit a házipénztárukból.

– Ezt cégenként kell megvizsgálni. A kormány abból indult ki, hogy a vállalatoknál van tartalék.

– Az önkormányzati tulajdonú szolgáltató cégek viszont biztosan nem bírják a terhelést. A helyi vezetők szerint ha csökkenteniük kell a víz, a fűtés és a szemétszállítás díját, a kieső bevételt új adókkal kell kompenzálni.

– Ön szerint mennyit keres egy önkormányzati vízközmű vezetője? Többet, mint egy parlamenti képviselő.

– Mindenhol?

– Szinte. Emellett a helyi fejlesztéseket nem adók, hanem víz-, csatorna- és szemétdíj formájában fizették ki a választópolgárok.

– Egyszerűen nem arról van szó, hogy önök már ráfordultak a választásra?

– Nem. Közép-európai összehasonlításban sem versenyképesek a magyar energiaárak. 1,7 százalékos infláció és egy akár húszszázalékos rezsicsökkentés fogyasztóképes keresletet generál, és javítja az életkörülményeket.

– A kampányfinanszírozási törvény fazonírozásával is a választásokra készülnek. Az új javaslat szerint a választás évében csak korteskedésre kapnak pénzt a pártok.

– Ez a kis pártoknak jó, a Fidesznek hátrányos.

– Nem biztos. Ha összefognak az ellenzéki szervezetek, egyetlen pártnyi kampánypénzt kapnak.

– Eddig is így volt. Így méltányos. Az új szabályozással viszont az indulók nem kényszerülnek majd arra, hogy pénzt kunyeráljanak, az üzleti szektornak ígéreteket tegyenek.

– De a Fidesz még mindig düböröghet a kormányzati hirdetésekkel, a CÖF pedig kampányolhat az önök érdekében.

– Mindenkinek nyitva áll ez a lehetőség. Az MSZP pártalapítványa is kap pénzt. Nagy dolog, hogy most kimondatott: az állam vállalja a kampány költségeit.

– Ám az mégiscsak hátrányos az ellenzék számára, hogy a törvény nem írja elő: mindenki azonos és nyilvánosan meghirdetett feltételek szerint bérelhessen plakáthelyeket. A Fidesz tarolhat a Simicska Lajos cége által birtokolt plakáthelyekkel.

– Felnőtt emberek, szavazók döntenek majd arról, hogy folytathatjuk-e a megkezdett munkát. Lenézi őket, aki úgy gondolja, hogy plakátmosolyokkal és toronyházakat beborító portrékkal meg lehet nyerni egy választást. Nagy baj lenne, ha a kampányok hangerejétől és színvilágától függene egy választás eredménye, és nem attól, hogy négy éven át ki hogyan dolgozott.