Kinek láthatatlan ez a légió?

- Amikor ez a beszélgetés készül, tehát egy héttel a gárdaavatás után, annyit tudunk, hogy a körzeti megbízott nem volt szolgálatban, az ORFK előzetesen nem értesült a dologról, az igazságügyi minisztérium közli, hogy szabadságolások miatt nem tud reagálni, a belügy meg későbbre ígér tájékoztatót. Mi ez? Tehetetlenség?

– Én ebben többet látok: cinkosságot. Úgy látom, az állam nem bánja olyan nagyon a gárda jelenlétét. Nem akarok belemenni nyilvánvaló dolgokba, abba, hogy jönnek a választások, és a Fidesz meg akarja szerezni a jobbikosok szavazatait, ez a téma a politológusok játékszere, és engem nem is érdekel. Az érdekel, ami a háttérben van: az állami cinkosság társadalmi konszenzusra épül. Persze van egy vékony, emberi jogi tudattal rendelkező réteg, amely szolidáris a cigánysággal, de ez egy klub. Írnak, néha tüntetnek, de a véleményük a magyar társadalmat tökéletesen hidegen hagyja. Nem mondom, hogy az emberek szeretik a gárdát, sőt, talán kényelmetlenül is nézik, de nem tartják bajnak, ha „rendet tart” a cigányok között.

- És a politikai osztály? Azt mégsem állíthatja, hogy mindenki érdekelt a szélsőjobb szavazataiban.

– Van erre egy analóg játszma. Amikor a parlamentben a Jobbik zsidózik, akkor az történik, hogy a Fidesz részéről felszólal egy államtitkár, az MSZP-től pedig a volt V. kerületi polgármester. Mind a kettő zsidó, és nekik van kiosztva, hogy az ügyről beszéljenek. Mert ez nem a többség problémája ugyebár. Ordít ebből az ügyből is, hogy hogyan kezelik a politikusok ezeket a dolgokat. Meg akarják úszni. A romakérdés is csak púp a háton, és egy politikus tudja, hogy aki kiáll a cigányok mellett, az veszít.

- Biztosan az én tájékozatlanságom, de azt sem tapasztaltam, hogy a gárdaavatás ügyében a Kisebbségi Jogvédő Irodán kívül a demokratikus ellenzék vagy a cigány értelmiség megszólalt volna. Belefáradtak?

– Ez az én kérdésem is. Mit tesz az ellenzék azon kívül, hogy néha írásos kérdéseket intéz a belügyminiszterhez? – Ha Akasztón száz gárdistát és csendőrt avatnak, miért nem jelenik meg ott azonnal ötszáz demokrata? És hol van a cigány közösség? Hol van Farkas Flórián, az Országos Roma Önkormányzat elnöke, a Fidesz képviselője? Egyszer sem szólalt fel, amikor cigányokat gyilkoltak, vagy rasszista aktusok történtek ellenük. Ha tehát a kép minden elemét végigveszem, azt látom, hogy ami itt folyik, az tulajdonképpen rendben van.

- Visszatérve a gárdához: mit gondol azokról, akik belépnek? Miért játsszák boldogan ezt a drámai operettet? Operettnek nevezem, hiszen hál’ istennek, igazi erőszakot még nem követtek el.

– Szóbeli agresszión kívül valóban nem történt testi bántalmazás, legalábbis nem tudunk erről. Ez nagyon érdekes, mert azt mutatja, hogy nemcsak fizikailag készítik fel őket, hanem dolgoznak rajtuk azon túl is, pszichikailag is, hogy csak azt tegyék, ami a parancsban van. Magánakció, fegyelmezetlenség nincs. Engem ez még jobban megijeszt, mert adott esetben ez a drillben edzett erő rendkívül veszélyessé válhat. És hogy kik vonulnak a gárdában? A népi tudat egy részében még él az a hagyományos felfogás, hogy akkor leszel férfi, ha már voltál katona. De van itt más is: a szolidaritás, az egység, az összetartozás érzése, az, hogy itt megbecsülik az embert. És tényleg megbecsülik, még egyenruhát is vesznek neki. Alig hiszem, hogy erre a saját pénzüket költenék. Vagyis működik itt valami erős financiális háttér, amit mi nem látunk át, de világos, hogy komoly pénzekkel, nagy átgondoltsággal mozgatják, szervezik, tartják együtt őket.

- A fegyelem meg a bajtársiasság mögött tapasztalt jogos és elfogadható indulatokat, amelyekből a vezetőik könnyen gyárthatnak ideológiát?

– Igen. Azt nem tagadhatjuk, hogy a falvakban, kisvárosokban a bűnözés, a lopások száma megnőtt, és ennek – úgy tűnik – jelentős részét a régóta munkanélküliségben, szétesett közösségekben élő romák követik el. Az egyik faluban találkoztam egy nénivel, akinek korábban nyolcvan csibéje volt, és amikor beszéltünk, már csak három. Ezt elmondtam egy interjúban, és azt is, hogy én ezzel a nénivel nem tudtam a romák integrációjáról tárgyalni. Ez nagyon felháborította az én drága balliberális barátaimat, mert erről a náluk szokásos védekező, paternalista attitűd miatt mélyen hallgatni kell. Így hát tálcán kínáljuk fel a neonáciknak ezt a témát, amit ők persze tökéletesen ki is használnak.

- A gárdavonulásban tehát senki sem teljesen ártatlan, és gondolom, a jó szándékú píszi beszédnek is megvan az a hátránya, hogy a szép szavak mögött nem kell nagyon mélyen belenézni a valóságba.

– Így van. Az okosabbja persze észreveszi, hogy a roma–nem roma konfliktusokban benne van a normákat be nem tartó, szétesett cigány közösségek és a viszonylag normakövető cigány és nem cigány közösségek összeütközése is. Általában azonban a lumpenesedés, a marginalizálódás, a társadalomból való kiesés folyamatával szemben kizárólag szociológiai és gazdasági szempontokat vesznek figyelembe, kulturális, identitásbeli, etnikai meggondolásokat nem. A roma téma vizsgálata zárt körben történik, mintha ez csupán a szociológusok dolga lenne, és mintha csak az lenne a kérdés, hogy van-e munkájuk a cigányoknak, vagy nincs. Számukra ez a lényeg, a többi nem számít.

- Említette korábban, hogy a gárda eddig még nem ütött. Csakhogy eljöhet az idő, amikor a belső fegyelem megbomlik, és a gárdisták elszabadulnak, vagy végrehajtva egy új parancsot, együtt vetik bele magukat a felszabadító erőszakba. Sejti, mikor történhet ez meg?

– Igen, akkor, ha a gárda valamilyen ellenállással találkozik, vagyis akkor, ha a romák az eddiginél jobban és demonstratívabban megszerveződnek. Én nem kívánom, hogy összeütközésekre kerüljön sor, de egyáltalán nem zárom ki. Persze lehet azt mondani, hogy de hiszen az önszerveződés már létezik a cigány önkormányzatokban. De az is operett. Annyi történik, hogy a helyiek beválasztatják magukat, kapnak érte három-négyezer forint tiszteletdíjat, de a hatáskörük egyenlő a nullával. Ami reményre ad okot, az az, hogy van egy nagyon vékony rétege azoknak a némileg iskolázott, de egyetemre be nem kerülő, vidéken maradt roma fiataloknak, akik már nem támaszkodnak központi szervezetekre, hanem saját maguk szervezkednek. Ezzel együtt szerintem még nemzedékek múlnak el addig, amíg megjelenik az önmagára támaszkodó, öntudatos, független roma alakja, aki kivívja a jogait. A jogokat ugyanis nem adják ingyen, ezeket nem lehet felülről odaajándékozni, és a harc nem megy nagyon kemény konfliktusok nélkül.

- Addig meg vonul a gárda?

– Amíg a mostani politikai struktúrában felhasználható, addig igen.