Ki lehet az a Tamás? Nincs meg Mengyi Voldemort téglája
A 168 Óra 2016. augusztus 4-én számolt be először arról a költségvetési csalás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények ügyében indult nyomozásról, amelynek szálai Mengyi Rolandhoz vezettek. A borsodi fideszes képviselő egy szociális szövetkezeti hálózatot építő társaságnak nyertes pályázatokat ígért. Mengyi – aki Voldemort nagyúrnak szólíttatta magát a szereplőkkel – a pályázatok kiírásáért ötmillió forintot kért előre, majd a kifizetés után újabb ötmillió járt volna neki. Ezenfelül a kiutalt pénzből először 50, majd 90 százalékot várt vissza. Polt Péter legfőbb ügyész 2016. augusztus 18-án indítványozta az Országgyűlés elnökénél Mengyi Roland mentelmi jogának felfüggesztését, és szeptember 12-én a parlament egyhangúlag meg is szavazta. Mengyit október 10-én hallgatták ki gyanúsítottként, majd ez év áprilisában őt és hat társát bűnsegédként, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletével, valamint vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés bűntettével vádolták meg.
Tavalyi cikksorozatunk egyik része kitért arra is, hogy a főszereplők 2015 őszén, a pályázat kiírása előtti időszakban arról beszéltek egymás között, hogy információjuk van a lehallgatásukról, valamint a körülöttük zajló NAV-nyomozásról.
Ennek ellenére a Központi Nyomozó Főügyészség – miután közjogi személy érintettsége okán 2016. július 11-én átvette a nyomozást – ez ügyben nem tett feljelentést. Lapunkkal 2016. augusztus 8-án azt közölték: „Az üggyel kapcsolatban nem indult minősített adattal visszaélés bűntette (korábbi nevén államtitoksértés) miatt eljárás.”
Balog Zoltánt nem hallgatták meg, Köpeczi-Bócz Tamást menesztették
A feljelentést a NAV Regionális Bűnügyi Igazgatósága tette meg utólag, becsületből, a cikksorozat hatására 2016. augusztus 31-én. A Legfőbb Ügyészség tavaly szeptember 12-én a nyomozást ügyészségi hatáskörbe vonta, és az eljárás lefolytatásával szintén a Központi Nyomozó Főügyészséget bízta meg. A nyomozó főügyészség munkatársai házkutatást tartottak az Emberi Erőforrások Minisztériumában, és az irattárban lefoglalták a NAV által 2015. szeptember 3-án kézbesített, „korlátozott terjesztésű” minősítési jelzéssel ellátott tájékoztató iratot. Ebben a nyomozó hatóság közölte, hogy mely szociális szövetkezet nyújtott be valótlan tartalmú támogatási pályázatot, valamint azt, hogy a minisztérium által kiutalandó összeget az elkövetői kör nem a projektre, hanem saját hasznára kívánja fordítani. A nyomozás ennek az iratnak a minisztériumi sorsát próbálta rekonstruálni, és fellelni az esetleges szivárogtatót.
A nyomozás adatai szerint a Balog Zoltánnak címzett borítékot Vennes Szilvia, a miniszter kabinetfőnökségének munkatársa vette át a NAV futárjától, majd tőle Farkas Anikó kabinetvezetőhöz került, ő felbontotta. A kabinetfőnök, miután az irat tartalmát megismerte, azonnal megmutatta a miniszternek. Az egykori Bibó-szakkollégista vallomása szerint Balog Zoltán ekkor azt kérte tőle: beszéljen Köpeczi-Bócz Tamás EU-fejlesztésekért felelős államtitkárral, és hívja fel a figyelmét, hogy a szociális szövetkezetek támogatására meghozott pályázat kiírásánál és elbírálásánál fokozott figyelemmel járjanak el. Hangsúlyozta, hogy az iratban nevesített szövetkezetek ne jussanak pénzhez. Farkas Anikó a levelet megmutatta Köpeczi-Bócz Tamásnak, az államtitkár ígéretet tett neki, hogy a miniszter kérésének megfelelően fog eljárni. Az irat másnap, szeptember 4-én került a minisztérium titkos iratokat kezelő egységének irattárába.
Ezt követően lépett működésbe a riadólánc az addig lehallgatott és békésen szervezkedő korrupciós ügy szereplői között. E. Zsolt vádlott vallomása szerint B. Szilvia, a Public Sector Consulting Kft. pályázatírója és az ügy vádlottja 2015 októberében arról tájékoztatta, hogy felsőbb szinten belenyúltak a történetbe, „a NAV-nyomozók kinn voltak a nagy embernél, és elengedték a kezét”. Novemberben az ügyben szintén vádlott K. Péter, Mengyi Roland kapcsolattartója azt közölte vele, hogy F. Márta könyvelőt lehallgatják, és vele együtt őket is. E. Zsolt vallomása szerint K. Péter nem szólt arról, honnan tudja ezeket az információkat, csak annyit mondott: vannak magasabb kapcsolatai. B. Tibor vádlott vallomásaiban szintén K. Péter információira hivatkozott, miszerint a NAV rárepült a pályázatra.
Van olyan vallomás, amelyben K. Péter a lehallgatottak aggodalmaskodásaira válaszul azzal nyugtatja őket, hogy az ügyből nem lesz semmi, mert Tállai András NAV-vezető jó viszonyban van Mengyi Rolanddal. Aztán 2015. december elején az ügy két vádlottja, E. Zsolt és F. Márta között olyan beszélgetéseket rögzítettek a nemzetbiztonsági szakszolgálat munkatársai, amelyek szerint valaki fülest adott a pályázatokkal kapcsolatban, a NAV nyomozói a minisztériumban jártak, és „óvatosan beszéljenek, mert ki van baszva operatívra”.
2015. december 18-án E. Zsolt hívta a Kecskeméten tartózkodó F. Márta könyvelőt, és azt mondta neki: „nem lesz gazdag a karácsony”, mert amikor K. Péter a pályázatok meghiúsulása miatt visszavitte aznap Tiszaújvárosban a Mengyi Roland képviselőnek előzőleg összeszedett ötmillió forint alkotmányos kenőpénzt, nyolc NAV-nyomozó ütött rajtuk és lefoglalta a bankjegyeket. Ezzel a 2015 áprilisában kezdődött nyomozás operatív szakasza lezárult, a több mint fél éve lehallgatott főszereplőket őrizetbe vették. A vádlottakra kért és engedélyezett lehallgatásokat 2016 januárjában befejezte a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat.
MTI Fotó: Vajda János
B. Szilvia, valamint K. Péter nem tett vallomást, így a főügyészség nem jutott közelebb ahhoz, hogy honnan szerezték a nyomozásról, illetve a lehallgatásaikról szóló információikat. Köpeczi-Bócz Tamás pedig tagadta, hogy látta volna a NAV korlátozott terjesztésű iratát, illetve hogy Farkas Anikó kabinetfőnök bármiféle instrukciót adott volna neki a folyamatban lévő szociális szövetkezeteket érintő támogatási pályázattal kapcsolatban. Balog Zoltán minisztert, aki megerősíthette volna Farkas Anikó állításait, nem hallgatták meg az ügyben. Köpeczi-Bócz Tamást 2016 júliusában – miután a Központi Nyomozó Főügyészség átvette a Mengyi-ügy nyomozását – menesztették a minisztériumból „a fejlesztési programok szakpolitikai koordinálásának hiányosságai” miatt.
A Központi Nyomozó Főügyészségnek az ügyben április végén született, nyomozást megszüntető határozatában ez áll: „A minősített adattal visszaélés vétsége vonatkozásában lefolytatott nyomozás során konkrét bizonyítékot nem sikerült beszerezni a vonatkozásban, hogy bármely illetéktelen személy minősített adatot jogosulatlanul megszerzett, illetve ilyen adatokat bármely hivatalos vagy minősített adat felhasználására jogosult személy jogosulatlan személy részére hozzáférhetővé tett.” A főügyészség következtetése szerint az elkövetői kör a NAV által indított nyomozásról, az annak során keletkezett minősített iratokról tudott, de „a NAV által elrendelt nyomozás ténye nem volt minősített adat, míg a titkos adatszerzésben érintett személyek lehallgatására vonatkozó információi, közlései alapulhattak észszerű következtetésen, illetve feltételezésen is”.
Az okfejtés sántít. A nyomozásban érintett szereplők, későbbi vádlottak csak szeptember 3. után – miután a NAV minősített iratban értesítette a minisztert a büntetőeljárásról – beszélgettek arról, hogy lehallgathatják őket.
Hiányérzete azonban nem csak ezen ügyészi vizsgálat kapcsán van az embernek. A Mengyi Roland és társai elleni vádiratból hiányzik a minisztériumi láncszem. Ki volt az, aki az idő rövidsége miatt gyakorlatilag teljesíthetetlen, szociális szövetkezetekre kiírt pályázatot kitalálta, előterjesztette és végül megjelentette?
Pedig a megoldás mindvégig kínálta magát. Csak át kellett volna nézni a Public Sector Consulting Kft. pályázatírójának, a szintén vádlott B. Szilvia akkori híváslistáit. Vagy alaposabban utánamenni a félmilliárdos keretösszegű, Modellprogram a szociális szövetkezetek hálózatosodása érdekében elnevezésű fiktív pályázat megjelenése előtt lehallgatott beszélgetés hátterének. Ez 2015. október 28-án zajlott le B. Szilvia és a Public Sector Consulting Kft. ügyvezetője, Varga Zsigmond között. Vajon milyen Tamás nevű férfit emlegetnek egymás között több alkalommal is, akivel meg kell beszélni a pályázatok kapcsán, hogy a jelentkező szociális szövetkezetek kiválasztásánál mi legyen a kritérium, illetve mit kell beleírni a közbeszerzésekbe? Miért mondják azt, hogy Tamáson keresztül kellene engedélyt kérni a közreműködő szervezettől arra, hogy az idő rövidsége miatt ugyanazokat a cégeket hívják meg a közbeszerzéseken? Vajon ki lehet ez a Tamás nevű pályázati bennfentes? És miért nem sikerült az ügyészségnek megtalálnia?
