Kevés beszéd, sok munka

– Tudható önről: nem szereti a mellébeszélést, sem a frázisokat. Egyenes beszéd és sok munka – így határozta meg politikai modelljét.

– Így van, ma is ezt követem.

– Akkor most is kerülve a mellébeszélést: mondja, csalódott baloldali politikustársaiban, amikor „ellenzéki összefogásként” saját jelölteket indítottak önnel és a csapatával szemben a kerületben?

– Nem volt szimpatikus tőlük.

– Csak ennyi?

– Arrogánsnak is mondhatnám, amely gondolkodásmód eltér az én felfogásomtól. Ha jól emlékszem, először talán 2009-ben használtam a kifejezéseket: hatalombrókerek és mandátumgengszterek. Ők azok, akiket csak a pozíció érdekel, nem a közösség. Most is ez húzódott a háttérben: kicsinyes párt- és magánérdek miatt végül beáldozták a fővárost. Úgyhogy: igen, csalódott voltam.

– De mi volt ez a kicsinyes érdek?

– Azt gondolták, az így megszerzett pozíciókkal nagyobb lesz pártjuk társadalmi elfogadottsága. Miközben pontosan lehetett tudni: a koordinált indulással már matematikailag sem tud a baloldali ellenzék többséget szerezni a fővárosi önkormányzatban. Ezért magam is a teljes összefogást tartottam jónak. És az eredmény mutatja is: ha legalább a főpolgármester-jelölt és a polgármesterjelöltek mögött a négy ellenzéki formáció, az MSZP, a DK, az Együtt és a PM felsorakozik – sőt még a MoMa és a liberálisok is beszállnak –, elhozhattuk volna a főpolgármesteri helyet, a fővárosi közgyűlésben pedig többségünk lett volna.

– Ön a választás előtt is tudta – nyilatkozott is erről a 168 Órának –, hogy csakis így van esély Tarlós István leváltására.

– Igen.

– Próbálta megértetni ezt a többi ellenzéki csoportosulással?

– Persze.

– Ők meg úgy gondolták: inkább nyerjen Tarlós újra?

– Más hangzott el.

– Mi?

– Tévesen a május 25-i EP-választási eredményből indultak ki. Tévedésük már aznap, május 25-én este is látszott: bár a baloldalnak kudarc volt a szavazás, egyesek mégis zenés-táncos bulin örültek a voksoknak. Meggyőződésem: egy országgyűlési vagy egy helyhatósági választást, de még egy népszavazást is összevetni egy európai parlamenti voksolással – rendkívül komoly hiba. Nem jó politikusra vall, aki ezt alapul veszi bármihez is.

– Ahhoz is alapul vették, hogy önt versenytársnak tekintsék az „összefogás” pártjai. Ellenfél lett számukra – egyazon ellenzéki táboron belül.

– Kampány előtt meg is jegyeztem: úgy látszik, én vagyok az igazi ellenfelük, ha már azon gondolkodnak, indítsanak-e ellenjelöltet velem szemben.

– A vita csak az egyéni képviselői helyekről szólt?

– Igen. Csapatommal a tizenöt egyéni képviselői helyből négyet átengedtünk volna a többi formációnak, ám közölték: minimum hat helyet kérnek. Különben utólag is bebizonyosodott: mi nagyvonalú ajánlatot tettünk.

– Mert ők sehol nem nyertek, gyengén szerepeltek. Mindenhol az ön jelöltjei taroltak.

– Pontosan. Amúgy amikor újraválasztottak, minden egyes pártnak, nemzetiségi önkormányzatnak és a kerületben dolgozó minden egyes civilszervezetnek levelet írtam, hogy küldjék el nekünk, milyen programot javasoltak a kampányban. Ugyanis azt igyekszünk harmonizálni a mi elképzeléseinkkel, hogy öt esztendőre megfogalmazhassuk a kerület közös fejlesztésének a programját.

– Visszatérve a helyhatósági választáshoz: miközben a jelöltjei ellen kampányoló „ellenzéki összefogáshoz” a MoMa is csatlakozott, ön mégis odaállt Bokros Lajos főpolgármester-jelölt mögé a választás előtti hetekben. Miért? Provokálni akart, hogy ezt a gesztust akár ők is megtehették volna az ön esetében?

– Nem volt provokáció. És tájékoztattam az MSZP budapesti és az országos vezetését: mi kiállunk Bokros Lajos mellett. Miért? Mert úgy láttam: demokráciafelfogása miatt neki van a legnagyobb esélye a fővárosban. Hiszen Budapest kapcsán leszűkült a kérdés: egy demokratát választunk, vagy hagyjuk, hogy tovább működjön az önkényuralom kiszolgálója?

– Egyébként Gyurcsány Ferenccel vagy az Együtt–PM valamelyik vezetőjével beszéltek a választás óta?

– Nem.

– Kinek kellene kezdeményeznie ezt a beszélgetést?

– Nem hiszem, hogy nekem. Illik gratulálni a győztesnek... Annyit most elértem: az MSZP vezetői legalább gratuláltak. De én nem ezzel foglalkozom. Az érdekelt, hogy minél előbb megalakuljon a képviselő-testület, tudjunk dolgozni a kerületért. Ez vezérel. Ha pedig az említett politikustársakkal találkozunk, ugyanúgy meg tudunk inni egy fröccsöt. Nincs bennem sértettség.

– Sosem kérték politikustársai, hogy a győztes városszervezői, kerületvezetői tapasztalatát ossza meg velük? Hátha hasznára válhat az ön tudása, amikor tervezik a jövőbeni ellenzéki politikát?

– A 2010-es győzelmünk után tizenhat megyében jártam. Elmondtam azt a módszert, amelyet mi használunk – a várospolitikától kezdve a mozgósításig. Van olyan kolléga, aki alkalmazta is: az előző ciklusokban kisebbségben volt a képviselő-testületben, ma többséget szerzett. Az emberek tőlem három dolgot várnak. Elsőként jelzést arra, hogyan hatnak majd rájuk, az életükre a különféle intézkedések. A másik: milyen megoldást kínálok minderre. A harmadik: védelmet várnak a külvilággal és a kormány lépéseivel szemben.

– Pártja vezetői nem kértek öntől tanácsot?

– De igen, volt ilyen. Tóbiás Józseffel is leültünk beszélgetni. A mostani választás után is. És a korábbi vezetők, akár Mesterházy Attila, Gyurcsány Ferenc is eljöttek hozzám, annak idején Horn Gyula is sokat járt nálunk.

– És ön tulajdonképpen kiben vagy kikben bízik, hogy vezethetnék ma a baloldalt?

– Én már 2010-ben is javasoltam az előválasztási rendszert. Ma meg egyenesen kikerülhetetlen, hogy 2016-ban vagy 2017 elején előválasztás legyen a baloldalon. Az európai kultúrában már elfogadott ez a szisztéma: a pártok meg a civilszervezetek jelöltjei közül lehet választani. Mozgósító ereje is van ennek. Abban mindannyian egyetértünk, hogy Orbán Viktor rendszere nem jó, le kell váltani, és a demokráciát, a jogállamot helyre kell állítani. Minden más csak ez után jön. Úgy gondolom, erre lehet felfűzni a következő időszakot. Akik meg akarnak szabadulni ettől a rendszertől, azoknak feltétel nélkül be kell sorolniuk a mögé, aki a baloldali előválasztást megnyeri. Csakhogy a pártok most és még 2015-ben is a sebeiket fogják nyalogatni, meg saját politikai pozíciójukat keresni.

– Gondolja, később megváltoznak? Azok a baloldali, liberális politikusok, akik az előző években képtelenek voltak eldönteni, miben hisznek, a következő két esztendő alatt majd megokosodnak? Mert idáig mintha nem értették volna, mit várnak tőlük az emberek.

– Igaza van. Másfelől kétségtelen: mindehhez azért kell a személyes ambíció is.

– Meg a képesség.

– Persze. Meg a csapatgondolkodás is. Az biztos nem fog menni, hogy majd valaki kitalálja, „te jó lennél miniszterelnök-jelöltnek”, és az illető húzódozva, kényszerből vállalja.

– Kiben látja azt a képességet, ambíciót, hitelességet ma, hogy vezetőjévé váljon egy rendszerellenes politikának?

– Személyneveket ne várjon tőlem...

– De Szeged polgármesterén kívül van más is?

– Kíváncsi vagyok, hogyan fog működni polgármester-kollégaként a XIV. kerületben Karácsony Gergely.

– Tóbiás József, az MSZP elnöke a választás éjszakáján legjobban annak örült, hogy az MSZP alaposan rávert a DK-ra.

– Mindhárom baloldali párt egyetlen szavazóbázisból merített. Nem valósult meg az, amit Bajnai Gordon mondott két évvel ezelőtt az október 23-i beszédében: ők majd azokat szólítják meg sikerrel, akik egyelőre nem tudnak pártot választani. Bebizonyosodott, a volt vezetőkkel ez nem megy. Gyurcsány Ferenc is közéjük tartozik. Amikor lemondott 2009-ben, azzal vonult háttérbe: jó könyveket fog írni a baloldalról meg az ország jövőjéről, s nincsenek további miniszterelnöki ambíciói. Ha ezt képes lenne megvalósítani, hasznára válna a baloldalnak. A baloldali értékrend nem veszett ki a magyar társadalomból: nem a baloldaliság, hanem a mai baloldal szenvedett vereséget az idei három választáson.

– S ebből mi következik?

– Nehéz a baloldal helyzete. Lehet az egyik útja a lengyel modell: kis párttá, középpárttá marginalizálódhat a magyar baloldal is. De megeshet az is: a mai hatalom teremti meg a maga ellenzékét. És még az sem kizárt: létrejön egy új, korszerű baloldali alakulat – szándékosan nem pártot mondok –, amely, ha úgy tetszik, radikálisan baloldalibb lesz, mint a jelenlegi baloldali-liberális pártok, csoportok.

– A mai baloldal menthetetlen?

– Nem. A mostani baloldali pártok számára kedvező kimenet ott kezdődik: próbálják már megérteni a társadalmat!

– Mit kell ehhez tenniük?

– Aszfalton járni. Meg a földeken járni, meg az emberek között járni, meg a patikában, a kocsmában, a közértben. Meg kell hallani az embereket. És nem látványprogramokat csinálni. Április 6. előtt, a választási kampányban a baloldali vezetők becsapták saját embereiket, mert odatereltek egy-egy kampányrendezvényre öt-hatszáz embert, és elhitették, milyen nagy a befolyásuk. Abban biztos vagyok: el kellene felejteni, hogy a múlt figuráit újra és újra elővegyük. Kicsit nevetséges, hogy a megújulást azok fújják, akik sosem tudtak megújulni – akár a pártban, akár az országos politikában.