Készen állunk a kormányzásra

- Nagy a teher.

– Eddig is nagy volt.

- De most már más a helyzet: ön lett a közös ellenzéki lista vezetője.

– Eddig is ugyanakkora volt a felelősségünk, mert a nemzet érdekében le kell váltani a kormányt, és másfajta politikát folytatni. Ehhez pedig győzni kell a választásokon.

- Szövetségesei a háttérben már most célozgatnak arra, hogy az ön teljesítményén áll vagy bukik minden a kampányban.

– Meg a többiekén. A közös lista nem azt jelenti, hogy csak a listavezető dolgozik a győzelem érdekében. Öt szervezet tagja a szövetségnek. Mindegyiknek van vezetője, nekik is megvan a maguk felelőssége. Egyébként attól nagyobb a teher, hogy van esély a győzelemre. Nemcsak azon kell gondolkodni, hogyan jutunk el a választásokig, hanem azon is, utána miként kormányzunk.

- Ám vereség esetén az ön személyes politikai jövője válhat kérdésessé.

– Engem annyiszor temettek már! Én nem magamért, az országért aggódom.

- 2010-ben miniszterelnök-jelöltként a biztos vesztes szerepét vállalta. Elemzők szerint megint ott tartanak: az is győzelem lenne, ha megakadályoznák a következő fideszes kétharmadot.

– A cél az, hogy nekünk legyen kétharmadunk. Szakemberek az önök lapjában is többször rámutattak, hogy a demokratikus válságot előidéző szabályok többsége csak kétharmaddal változtatható meg, ezért mi választást akarunk nyerni. Több szavazó van, aki le akarja váltani a kormányt, mint aki hatalomban tartaná. Kérdés, mennyire mobilizálhatók, felállnak-e a karosszékből a voksolás napján.

- Ha az egyeztetési folyamatra gondol, a Gyurcsánnyal való feszült viszonyára, Bajnai Gordon keserűségére, biztos abban, hogy ezt a hullámzó időszakot már maguk mögött hagyták?

– Ilyen a demokrácia: különböző gondolkodású emberek a közös cél érdekében megállapodtak. Ez az új, az együttműködésen alapuló politika és nem a centrális erőtér kultúrája. Megállapodásunkkal a miniszterelnök-jelölt azt is vállalja, hogy koalíciós kormányt alakít, amelyben öt párt vesz részt. Így minden parlamenti döntés során egyeztetni kell, és ismét lesznek együttműködő pártok a parlamentben.

- Vagyis személyes érzelmeit mindenki helyezze a háttérbe, igyon egy Unicumot, ahogy Jávorék tették, és tegye a dolgát?

– Nem láttam, hogy a megegyezés érdekében megfeszítettünk volna embereket, vagy pisztolyt szorítottunk volna bárkinek a fejéhez. Mindenki maga döntötte el, mit lép. Az MSZP Országos Választási Bizottsága többször tárgyalta a megállapodást. Nekünk nem kellett tudatmódosító szer ahhoz, hogy elfogadjuk.

- Az október 23-i skandálásra visszagondolva sem volt nehéz rábólintania?

– Nem. Politikában luxus a sértődés.

- Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója lapunknak azt mondta, ha a 800 ezer aktív, elkötelezetlen szavazó elmegy voksolni, és mindannyian egy irányba ikszelnek, az ellenzék még akkor sem tudna fordítani.

– Ha összeadom a szövetségen belüli pártok támogatottságát, akkor az Ipsos szerint 36-38 százalékon állunk 57 százalékos részvétel esetén. A Fidesz belátható távolságra került az ellenzéki összefogástól. Ebben sokkal inkább ott van a győzelem lehetősége, mint korábban. Most egy körzetben egy demokratikus jelölt indul, akire szavazva leváltható az Orbán-kormány. A 2002-es választások idején majdnem tíz százalékot tévedett valamennyi közvélemény-kutató. Nem becsülném le azt a tényt, hogy félnek az emberek. Az Ipsos felmérése szerint a bizonytalanok 11 százaléka tudja, hogy kire voksol, de nem mondja meg. Ők nem fideszes szavazók, ebben egészen biztos vagyok.

- A Medián szerint viszont a bizonytalanok körében nincs a baloldalnak akkora tartaléka, mint azt reméli.

– De ezek az emberek valamiért mégis bizonytalanok. Vagyis nem a kormányt támogatják.

(A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)