Keserű szájíz

- Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos a napokban újra és újra felszólította a legfőbb ügyészt, hogy nyilatkozzon: kéri-e Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának felfüggesztését. Mi ez? Nyomásgyakorlás, vagy – mint Budai hangoztatja – jogos érdeklődés?

– A legfőbb ügyészhez intézett ilyen felszólítások értelmetlenek, jogosnak pedig semmiképp sem nevezhetők. Tény, hogy a legfőbb ügyész dolga kezdeményezni a parlamentnél a mentelmi jog felfüggesztését, ha azt megalapozottnak tartja. Ám az ilyen döntéseket nem illik sürgetni. Aki sürget, azt sugallja, hogy a legfőbb ügyész nem tudja, mi a kötelessége, vagy ha tudja, nem teljesíti. Ő pedig, amíg nem döntött, csak ennyit mondhat: gondolkozom.

- A kormánybiztos állítólag tudja, hogy a Gyurcsányról szóló akta mióta és hol van: hetek óta a legfőbb ügyész asztalán. Törvényesen tudhatja-e mindezt?

– Hivatalosan természetesen nem. Annyit tudhat, hogy egy ilyen kezdeményezést benyújtottak, és annak iktatószáma van.

- Budainak és mindazoknak, akik mögötte állnak, a jelek szerint valamiért fontos, hogy még a nyugdíjba készülődő Kovács Tamás intézkedjen, és ne kilenc évre jelölt utóda. Vajon miért?

– A politikusok észjárásába én nem tudok beleilleszkedni: mindig adtam arra, hogy azt ne kelljen elsajátítanom. Feltételezem, hogy számukra sokkal jobban festene, ha Kovács Tamás tenne előterjesztést, mint egy olyan legfőbb ügyész, akit már a kétharmados parlament választ meg. Őt alighanem óvni szeretnék attól, hogy egy ilyen döntést az elkövetkező kormányzati ciklusokban újra és újra a fejére lehessen olvasni.

- Beszélt arról, hogy elvben mit nem tudhat a közvélemény. Ám korábban számos dokumentum szivárgott ki legfőbb ügyészségről. Törvényes ez?

– A kiszivárogtatás nem része annak az eszköztárnak, amely arra szolgál, hogy az ügyészség a közönséget tájékoztassa. Ez természetesen nem lehet a legális tájékoztatás eszköze.

- Tehát törvénysértő?

– Biztos, hogy szabálytalan.

- Jogsértést követ-e el a kiszivárogtató?

– Erre azért nehéz válaszolni, mert nincs rá törvény.

- És annak vajon mi az üzenete, hogy a Magyar Nemzet feltűnően jól értesült? Hogy az ügyészségi információk konzekvensen jobboldali médiumokhoz kerülnek? Alapot adhat-e ez olyan következtetésre: így nyilvánul meg az ügyészségen dolgozók politikai elfogultsága.

– Ez nyilván azt jelenti, hogy az említett médiumok munkatársai ápolnak baráti kapcsolatot olyan személyekkel, akik az ügyészségi dolgokba belelátnak.

- Hogyan lehet, hogy sohasem értesülünk szankciókról?

– Ezek az emberek élnek azzal a lehetőséggel, hogy a pletykálkodás a hivatali kötelesség megszegésével kapcsolatos „gumirendelkezés” hatálya alá tartozik. Valójában csak íratlan szabály, hogy mindenki őrizze a hivatali titkokat.

- Azért az nem csak pletykálkodás, amikor egy volt minisztériumi vezető kihallgatásának anyaga fél óra múlva már kint van az ügyészségről, majd a Kurucinfo portálon landol. Vagy az: a Magyar Nemzet előbb értesül arról, hogy Szilvásy Györgyöt kihallgatják, mint maga a volt titokminiszter.

– A kihallgatási jegyzőkönyvekről persze mondhatják: isten tudja, hogyan kerültek el ezek az anyagok a sajtóhoz, hiszen a jegyzőkönyveket ki kell adni a védőnek is. Azzal kapcsolatban viszont, ami csak az ügyészségről szivároghatott ki, esetleg vizsgálatot indítanak, majd széttárják a kezüket: ismeretlen személy fegyelmi úton felelősségre vonható lenne, de...

- Annyira nagyon ismeretlen, hogy esetleg nem is akarjuk megismerni?

– Nem tudjuk, ki volt. Mert egy dokumentum sok kézen megfordul az ügykezelés során.

- Mondja, töretlen-e a bizalma az ügyészi testület iránt?

– Hát... Meglepően sok olyat láttam azóta, amit keserű szájízzel kellett tudomásul vennem: lám, Magyarországon ilyesmi is megeshet az ügyészségen. A videóra vett Kulcsár-kihallgatás például egyszerűen döbbenetes volt. Két olyan ügyészt láthattunk, akik nem tudták kezelni a helyzetet. Kulcsár védőjének – aki korábban szintén közvádló volt – több ügyészi tapasztalata volt, mint a két ügyésznek együtt. Kétségtelen, hogy a kriminalisztikának van olyan tantétele, hogy a kihallgatás kezdetén oldott légkört kell teremteni. Ám az oldott légkör – és ez is tantétel – nem bratyizás, nem jelenti azt a zsibvásárt, amelybe a videó bepillantást engedett. A leglesújtóbb pedig az a színvonaltalan magyarázkodás volt, ami a felvétel bemutatását követte.

- Önt az utóbbi időben jogi szakíróként ismerjük. Egyik cikkében azt fejtegette, hogy sok esetben nincs az igazságszolgáltatásban értelme a gyanúsítottak előzetes letartóztatásának, majd mutogatásuknak bilincsben, pórázon. Persze lehet más értelme is: egyszerűen a cirkusz.

– Nos, amit írtam, az a magánvéleményem. Ha visszatekintünk a magyar jogtörténetre, a bilincselés rendészeti intézkedés volt. Hosszú pályám alatt nőt bilincsben nem is nagyon láttam. Őket nem volt szokás megbilincselni, legfeljebb ha valamelyikük támadóan lépett fel. Lábbilincsben egyszer láttam elítéltet. Akit jogerősen halálra ítélték, és akkor tettek rá lábbilincset, amikor azért vezették elő, hogy közöljék vele: a kegyelmi kérvényét elutasították, másnap kivégzik. A változás azt mutatja, hogy nálunk markánsan háttérbe szorult az emberi méltóság tisztelete. Ennek a bánásmódnak az az üzenete: mi, nézők rendes, tisztességes emberek vagyunk, ti pedig, akik bekerültetek az igazságszolgáltatás fogaskerekei közé, csak disznók vagytok.

- Nem lehet, hogy emögött más is van? Talán nem véletlen, hogy a BKV-s Szalainét – bár rég az otthonában védekezik – vagy Hunvaldot naponta mutatják a tévékben pórázon. Ebben a megfélemlítés szándéka is benne lehet.

– Igen, de talán inkább azok részéről, akik mutogatják őket. Mert más, hogy ki mindenkit vezetnek pórázon, mint az: ki mindenkit mutat a tévé naponta. Engem inkább az háborít fel, hogy egy országban, ahol az alkotmányban is benne van az ártatlanság vélelme, ezt mennyire semmibe veszik.

- Arról is írt, hogy az a privát szféra is a közélet része, ahol a magántulajdon a hatalom forrása. De mi történik akkor, ha az állam egyszer csak kiejti a magántulajdonhoz fűződő jogot azok közül az alapjogok közül, amelyeket az Alkotmánybíróság megvédelmezhet?

– Az Alkotmánybíróság világosan kimondta: ez alkotmánysértés.

- A parlamenti döntés után Magyarország megszűnt volna jogállam lenni?

– Biztos, hogy ennek az intézkedésnek az alkotmányossága megkérdőjelezhető. Hiszen az alkotmány szabályaival szemben álló jogszabály alkotmányellenes.

- De lehet-e alkotmányellenes egy alkotmánymódosítás?

– Számomra meggyőző Szilágyi Péter professzor fejtegetése, aki szerint alkotmányozásra nem alkalmas a hatalommegosztáson alapuló állam olyan parlamentje, ahol a kormányozhatóság érdekében a mandátumelosztás nem tükrözi a szavazati arányokat. Ahol premizálják azt, aki többet kapott, hogy szilárdabban tudjon kormányozni. A jogbölcselet elveinek nem felel meg, ha egy ilyen parlament alkotmányozásba kezd. Ilyen helyzetben külön alkotmányozó nemzetgyűlésnek kell alaptörvényt létrehoznia, vagy az alkotmányt népszavazásra kell bocsátani. Mindebből pedig egyértelműen következik: jogállami keretek között igenis lehetséges alkotmányt sértő alkotmánymódosítás.