Kérőink ideje

Árfolyamunk emelkedik, és NYUX-indexünk is folyamatosan bullish. Olyan ígéreteket kapunk, hogy azt sem tudjuk, melyik oldalra kapkodjuk a fejünket.

Egyik kérőnk garantálna, a másik oltalmazna. És a többiek is. Mindent. Legalábbis ezt ígérik. De hát mit csináljon egy kérő, aki valamit akar? Hát ígér. No és persze kér. Olyanok vagyunk, mint a sokáig elhanyagolt és figyelemre sem méltatott vénkisasszony, akire hirtelen rászakadt a nagy örökség. Tolonganak a kérők, és mindenik kedveskedik valamivel. De sebaj, ez is jólesik, régóta áhítoztunk ilyen gyengéd figyelemre.

Bár igaz, hogy ilyenben volt már részünk, nem is túl régen, úgy négy éve. De az is igaz, hogy ez a kitüntető figyelem akkor is jólesett. Sőt az is igaz, hogy akkor is mindent hajlandóak voltunk elhinni, éppúgy, mint most. Viszont az is igaz, hogy a heveny kurizálást még mátkaság sem követte, mert lovagjaink, miután megkapták, amit akartak, többé felénk sem néztek. Sőt egyikük még a jegyajándékot is visszavette később.

Mindez újra nem számít, a menyegző napja ki van tűzve. Leghevesebb kérőink naponta újabb és újabb ajánlatokkal ostromolnak.

Az egyik korrigál, a másik premizál, a harmadik óv svéd. Sőt van, aki felülvizsgálna. De mind ugyanazt akarja.

Jaj, mamám, mit tegyek? Továbbra is lány legyek?

Kuthi Csaba
Tállya