Kerítés helyett

2015. november 16., 14:12

A párizsi terrorvérengzések fényében tovább erősödnek a migrációt megállítani szándékozó hangok. A távlatosnak vélt megoldások – tegyünk rendet Szíriában vagy Afganisztánban, segítsük a nyomorban élőket Bangladesben vagy Fekete-Afrikában – igazán bölcs gondolatok. Magukban hordják azt a képzetet, hogy mi tudjuk, mi a jó nekik, és meg is tudjuk valósítani (demokráciát, piacgazdaságot). Ezt korábban úgy nevezték: a forradalom exportja. Nincs bizonyíték arra, hogy sikeres lehet.

Lakner Zoltán egy beszólás kapcsán vitázik (A kerítésen túl) a kerítéspártiakkal, akik úgy vélik, mint a kormány (és egyre többen): Magyarországra (és ha lehet, Európába se) ne jöjjenek se bevándorlók, se menekültek. Többféle ellenszert is ajánl az áradat kitiltása helyett. Ilyenek a humánus menekülttáborok, a lakosság ijesztgetése helyett tájékoztatás, civilekkel együttműködő állami segítés, a válságenyhítő nemzetközi törekvések támogatása.

A menekültcunamit azok hiszik megállíthatónak, akik tudnak passzátszelet fújni. Eddig csak elterelni, gátolni sikerült, de a nagyja még hátravan. Jönnek és jönnek, újszülöttől százévesekig. Se tenger, se tilalom, se kerítés nem állítja meg őket, legfeljebb terelgeti, mint a magyar kormány is tette némi szerencsétlenkedés után: gyorsan robogjanak át Magyarországon, hiszen úgysem akarnak itt maradni (mert minek is). Mit is lehet tenni?

Folytatom Lakner gondolatait. Az illegális (mondhatni ezt a földrengésre?) bevándorlást legalizálni lehet. Vízumot az útlevélbe, hontalanútlevelet annak, akinek nincsenek papírjai. Ezek is lejárnak (fél év vagy mondjuk három év alatt). Ezalatt terrorelhárítási szűrésre és átmeneti – mint a kerítés – ellátásra kerülhet sor. Lakható menekülttáborokat kell építeni. Aki nem akar ott maradni vagy nem jut számára hely, az maga kereshet. Annyi ellátást kap, mint a választott ország saját hajléktalanjai. A menekültkvóta nem kötelező áttelepítést, hanem felajánlott lehetőséget jelentsen a befogadásra. (Gondolom, Magyarországra kevesen vágyakoznak.) Nincs értelme az EU egyik országából a másikba kiutasítgatni. A migránsok szabad célországválasztása (ennek a lehetősége) érvényesüljön, mint bármely magyar kivándorlóé. Aki talál munkát, lakhelyet, az választhassa, és fizessen adót, mint a hazaiak.

Lehet rengeteg gond mindezzel. Sokba kerül, nagyon sokba. Erős a sokféle kockázat, akár terroristák is lehetnek köztük. (Megjegyzem, Európa kitermelte a maga terroristáit is, akik mostanában keleti táborokba igyekeznek.) Beilleszkedési zavarok várhatók. Nehezen fognak – ha egyáltalán – asszimilálódni, akklimatizálódni, integrálódni. Kufár vállalkozók és hatóságok ki fogják használni őket (mint az embercsempészek). Mindezek mellett is célravezetőbb az ellátás, mint a reménytelen kitiltás. Sokan megfogalmazták már, hogy milyen haszna is lehet a bevándorlásnak, ezekről sem kell megfeledkezni. Nem csak klasszis betelepülő sportolók erősíthetik Magyarországot. A befogadó Európa néhány millióval népesebb lesz. A világ üldözöttei, jobbra vágyói számára vonzó Európa. A magyar kormány és még sokan, dacára István király intelmeinek, ennek nem örül. Fél. Mint egy család a más származású, más vallásútól, aki a leány kedvese. A végén be kell fogadni.

Angyal Ádám, e-mail