Kérdezgetek

Az utóbbi napok slágertémája a különböző állami cégeknél kifizetett bérek, végkielégítések, titoktartási díjak körüli hajcihő.
Igazat adok a Fidesz ügyeletes médiasztárjainak, hogy gátat kell (véleményem szerint már réges-régen gátat kellett volna) szabni az ilyen mérhetetlenül pazarló kifizetéseknek, de...

Érdekes, hogy ezek és a hasonló anomáliák mindig a választások előtti időszakra tempírozódnak. Mindig ilyenkor jut eszébe néhány „felelősen” gondolkodó honfitársunknak, hogy most aztán már lépni kell! Két-három hét hajcihő, aztán minden marad, ahogy volt.

Vajon ezek a vezető beosztású emberek a napokban kapták először kézhez ezeket a horribilis (vagy annak vélt) összegeket, vagy már kinevezésük óta? Hihető-e, hogy a felügyelőbizottságok – a szintén nem kis tiszteletdíjukért – valóban nem tájékozódtak? Egyáltalán! Mire való a felügyelőbizottság? Tán csak nem pusztán fizetéskiegészítési kifizetőhely?

A másik téma a titoktartási megváltás. Nagyon rég volt, amikor aláírtam az én munkaszerződésemet. Abban ott volt a beépített klauzula, az ellentételezéssel együtt, miszerint: a tudomásomra jutott állami és szolgálati titkokat büntetőjogi felelősségem tudatában megőrzöm. Nem külön pénz, hanem bírósági eljárás volt kilátásba helyezve.

És a végkielégítés sem hálátlan téma. Határozott idejű munkaszerződés (l. parlamenti képviselők) esetén is igen tisztességes taksa üti a markát a leköszönő potentátnak. Összegét általában nem az alapbérből vezetik le, hanem a pótlékokkal hizlalt összpénzből. Pedig hát ők minden bizonnyal könnyebben tudtak volna akkumulálni egy kis tartalékot az „ínséges” időkre, mint – mondjuk – egy létszámfelettivé vált vasutas vagy egy nővér.

Nem lehet, hogy megint a tényleges feladatokról próbálják meg elterelni a figyelmet valakik?

Pácser Bálint
E-mail