Képtelen lennék befogni a számat – Az ellenzék helye Veszprémben

– Manapság unalmasak a veszprémi közgyűlések, pedig régen parázs viták folytak.

– Nekünk még szerencsénk van, hogy hárman, Csermák Zoltánnal és Hartmann Ferenccel Demokraták Veszprémért néven egy közös ellenzéki frakciót alkotunk, így több jogosítványunk van a közgyűlésben, de vitákat még így sem nagyon tudunk provokálni. Hiába olvassuk a kormánypártiak fejére mindazt, amivel kárt okoznak Veszprémnek, nem válaszolnak érdemben semmire, hanem gyorsan megszavazzák az előterjesztéseket.

– A bizottsági üléseken sincs éles vita?

– Húsz perc alatt lezavarják a bizottsági üléseket, formálissá vált az egész rendszer. Tíz éve még három-négy órát ültünk egy-egy oktatási bizottsági ülésen, ahol érdemi vita zajlott az előterjesztésekről. Ma a fideszesek szavazógépesdit játszanak.

– Mostanában nem látni önt a helyi sajtóban.

– Teljesen kiszorultunk a hagyományos médiumokból. A megyei és a városi lap, az internetes portálok vagy nem jönnek el a sajtótájékoztatómra, vagy a legkevésbé lényeges elemeket emelik ki a mondandómból, a legütősebb állításaimat kihagyják a tudósításból.

– Akkor hogyan menedzselnek egy-egy ügyet?

– A közösségi médiában. A frakciónknak van egy Facebook-oldala, amit hivatalosan 663-an követnek, valójában egy-egy posztot néha négy-ötezren is elolvasnak. Más kérdés, hogy sokan nem merik lájkolni a bejegyzéseket, mert tudják, hogy a helyi fideszes trollok figyelik az oldalt. Egy önkormányzati intézményben dolgozó ismerősömre például rászólt a főnöke, hogy túl sok Katanicsot olvas a neten.

– Ez nem paranoia?

– Aligha. A helyi jobboldali sajtó és a Pesti Srácok két-három havonta rám támad. Legutóbb egy Facebook-bejegyzésem miatt. Élesen fogalmazok, az igaz, de a trágárságot és a sértegetést kerülöm.

– Mintha egyre több ütést kapna a politikai ellenfeleitől.

– Sokkal többet, mint 10-15 évvel ezelőtt, de már nem zavar. A feleségem is megszokta, hogy állandóan támadások kereszttüzében élek, a két nagylányom pedig már kirepült otthonról, ők nem érzékelik, minek vagyok kitéve.

– Évtizedek óta a Lovassy gimnáziumban tanít. Nem félti az állását?

– Informálisan már jelezték nekem, figyelik a munkámat. Nagyon vigyázok, hogy egyetlen hibát se kövessek el. Nem adhatok támadási felületet, mert akkor azonnal lecsapnának rám.

– Meg bírja állni, hogy az órán ne politizáljon?

– Persze. Matematika–fizika szakos tanárként könnyebb dolgom van, mintha történelmet tanítanék, nem nehéz távol tartanom a politikát a tanteremtől. Sem a szülők, sem a diákok nem szokták szóvá tenni, hogy az iskolán kívül aktívan politizálok.

– Nem sok sikerben van része mostanában. Megfordult a fejében, hogy kiszáll a közéletből?

– Soha. Képtelen lennék befogni a számat, mindig el fogom mondani a véleményemet. Egyre kevesebben vagyunk ilyenek Veszprémben, úgyhogy már csak ezért sem szállhatok ki. Muszáj folytatnom.