Kell-e civil bank?

- Tényleg el akarja hitetni, hogy csak úgy besétált Matolcsyhoz a bankötletével? És ő azonnal igent mondott rá?

– Kicsit messzebbről indul a történet, de lényegében ez az igazság. Azért hoztam létre a Hiteltársulás nevű szervezetet, mert azt láttam, hogy a devizahitelesek ügyét senki nem akarja vagy nem tudja megoldani. A bankok hímeznek-hámoznak, a döntéshozók tehetetlenül tárják szét a karjukat, közben pedig a nyolcszázezer érintettnek kaotikus rémálom az egész. Ha körbenézek, sem normális forinthitelt, sem a mi érdekeinket képviselő lakossági és kisvállalkozói bankot nem látok. Először én is a bankoknál kezdtem kilincselni, hátha jobb belátásra lehet őket bírni. Mondanom sem kell, nem lehetett. Rendben, mondtam a barátaimnak, akkor ezt a részt zárjuk le. Csináljunk mi egy bankot! Egy olyat, amelyben a többségi tulajdon minden áron a civileké.

- Á, még feltételeket is tudnak szabni. Ez így működik? Kétmilliárd kell az alapításhoz, és ez még nem a végső költség. Ennyivel a zsebében szaladgál?

– Én nem, de az állam és a kellő belátással bíró magánbefektetők igen. 49-51 százalék arányban. Ebből nem engedünk, hisz az egésznek a „civilség” a lelke. Persze az itt és most apropója a végtörlesztés, ami nagy lökést ad, enélkül nem tudnánk megcsinálni. Amit pedig mi adunk hozzá, az a felismerés, hogy egy bankot az ügyfelek számára sokkal olcsóbban is lehet működtetni. Ezért találtuk ki, hogy webbankot hozunk létre. Jelenlegi becsléseink szerint a költségeink mellett már 8-9 százalékra is helyezhetünk ki hitelt. Nem hangzik rosszul a 14 százalékhoz képest, ugye? Az embereket nem igazán érdekli, milyen csatározás folyik a kormány és a bankok között. Ők azt látják, hogy a bankszektornak komoly felelőssége van a válságban, a bankárok életszínvonala mégsem csökkent jelentősen, és továbbra is az erő pozíciójából tárgyalnak. Mindeközben az egyszerű ügyfél unja, hogy a számlakivonata ilyen meg olyan plusztételekkel van tele, fizet a bankkártyájáért is, és még az ügyfeles hölgy sem mosolyog rá, amikor bemegy a bankba. Lássuk be: ennek nem nehéz konkurenciát teremteni.

- Vagyis merik vállalni, hogy bemennek az oroszlánbarlangba. Elhiszik, hogy a „nagyok” tétlenül nézik, amint jó nagy szeletet kihasítanak a tortájukból?

– Reálisan gondolkodunk, a Webbank.hu eleinte maximum a morzsákat fogja csipegetni. A vezetőséget hét főből állítottuk össze. A maga területén mindenki elismert szaktekintély, és külön-külön mindnyájan elfogadhatók vagyunk egy-egy rétegnek. Pénzügyi forrásunk egyelőre a zsebem, eddig mintegy másfél millióval tartozom neki. Szeretünk dolgozni, és vannak ötleteink. Például nálunk nemcsak ingyenes lesz a számlavezetés, de ha – mondjuk – a taxisnál lehúzzák a kártyájukat, a számla abban a pillanatban megjelenik a felhasználónál. Vagy ha az ügyfelünket nem akarja kifizetni az adósa, tizenöt nap után automatikusan kimegy a közjegyző által hitelesített fizetési meghagyás. Az emberek szívesen fognak hozzánk jönni, mert megkapják a legfontosabbat: a törődést. Ha pedig tényleg jól fogunk működni, mi nyitottak leszünk: a versenytársainknak bármikor adunk át ismereteket a rendszerből.

- Ami a médiaszereplést illeti: elment az ATV-be és az Echo TV-be is. Nyilatkozott már Bolgár Györgynek, és vezércikket írtak önökről a Magyar Nemzetben. Lehet ezt ennyire politikamentesen végigvinni?

– Az önök lapja sem nevezhető kormánypártinak, mégsem szaladtam el. Tény, hogy kezdetben, az ötlet felvetésekor mindenki szeretett. Aztán amikor elnyertük a kormány bizalmát, az erő egy része hirtelen eltűnt mögülünk. Egy dolgot kell megérteni: civilek vagyunk, azok is maradunk, ezért ragaszkodunk az 51 százalékhoz. Viszont egy ekkora üzletet nem lehet fillérekből összerakni. Fordultunk volna a tűzoltókhoz? Vagy a Zabhegyezők Pártjához? Ha egyesek azért bojkottálnak egy civil szerveződést, mert mögötte áll a kormány, az az ő dolguk. Csak arra kérjük őket, egy dolgot ne tegyenek: ne tukmálják ránk a „mi, hogyan nem lehet megcsinálni” mantráját, mert ez a „tudás” már minden utcasarkon megtalálható. Az önmotivált, önmenedzselő, önállóan tanuló emberek a partnereink. Felejtsük el a pártállást: egy összehasonlítással megvilágítom, mit értek ezen. Egy héten belül két pénzügyminiszterrel találkoztam. Először Matolcsy Györggyel a Nemzetgazdasági Minisztériumban, aztán egy műsor előtt Oszkó Péterrel beszélgettem az ATV várójában. Oszkó pontosan azt mondta, amit sok hazánkfia hallani akar: tudomásul kell vennünk, hogy a pénzvilág diktál, nincs helye egyéni megoldások keresésének, el kell fogadnunk, amit a nálunk okosabbak előírnak. Matolcsy viszont barátságosan, nyitottan, egyenrangú partnerként kezel. Érdekli a véleményem, sőt mindenki véleménye érdekli. Aztán persze igaz, hogy amikor a gyakorlati megvalósulásra térünk, alig-alig mozdul a lomha államgépezet. Ezért is kértük, hogy csak zöld utat kapjunk, minden mást intézünk mi magunk.

- Könnyen beszél, hisz egy családi könyvkiadó tulajdonosaként biztos anyagi háttér van ön mögött. De az önmenedzselés nem egyszerű és megszokott út az átlagpolgárnak.

- Nem a háttér a lényeg, hanem a felismerés: akkora trutyiban vagyunk, mint korábban soha, és betemet minket, ha sürgősen nem teszünk valamit. Egy bróker nagy büszkén azzal illegette magát a BBC-n, hogy ő egész életében erre a válságra várt, mert ebből nagyon meg fog gazdagodni. Egyik barátom azt mondta erre: „Gratulálok, te vetted el a legnagyobb szelet steaket az utolsó vacsorán a Titanicon.” Nem tudom, hogy mi, magyarok fogjuk-e megtalálni a megoldást – én azt is üdvözlöm, hogy a döntéshozók Indiára, Kínára, Afrikára is odafigyelnek, hátha ott pattan ki az isteni szikra. Egy másik barátom, akinek Somogyban tizenöt hektáron szinte teljes szabadságban élnek lovai, kutyái, marhái, mangalicái, azt mondja: „Tartsd a jószágot természete szerint.” Oda kell építeni az istállót, ahol a ló szeret lenni, aki bújni szeret, annak vackot kaparni. Az utóbbi évek, hónapok eseményei azt mutatják, hogy a mai nyugati világban sokan nem ott és nem úgy élnek, ahogy a természetük megkívánja. És ha így folytatódik, rövidesen ránk dől az egész, mint a saját jólétét elviselni nem tudó Római Birodalomra. Én ezt nem várom meg. Ez ellen tegyen mindenki, nekem most épp egy civil bank jutott eszembe...