Kálmán Olga: Szerintem az a legrosszabb, ami most van

– A kérlelhetetlen műsorvezetőt mostantól azok próbálják zavarba hozni, akik eddig az asztal túloldalán izzadtak. Azzal a témával, hogy van-e önnek programja, vagy nincs, mintha sikerült is volna fogást találniuk.

– Vegyük már észre, hogy a főpolgármester legfontosabb feladata az, hogy végre hitet adjon egy csaknem kétmilliós közösségnek. Mint ahogyan fontosnak tartjuk, hogy a magyaroknak legyen magyarságtudatuk, ugyanúgy a fővárosiak esetében én mindennél fontosabbnak tartom, hogy legyen Budapest-tudatunk. Itt élünk, ez a szűkebb hazánk, ebben a városban szeretnénk jól, biztonságosan megélni a hétköznapjainkat, nevelni a gyerekeinket. Persze hogy van programom, de a pontokba szedett, „hány év alatt hány kátyút tüntetünk el” című fejezetnél sokkal fontosabbnak tartom, hogy a közös elveinkben, céljainkban megegyezzünk. Magának a programírásnak pedig van egy természetes menetrendje: először az ember lefekteti az alapvetéseket, aztán fejezetekbe, pontokba tördelve kidolgozza, szakemberek segítségével kiszámolja a költségeket. Az elmúlt napok azzal teltek, hogy szakértőkkel tárgyaltam, elmondták a véleményüket, hiszen én nem vagyok egyszerre parképítő, közlekedésmérnök vagy vízügyi szakember. Mindenről van elképzelésem, de sokakat meghallgatok, akiknek a tanácsára adok. Főpolgármesterként is ezt tenném, hiszen ez a munka nem arról szól, hogy mindent a város vezetője tud a legjobban.

Fotó: Bazánth Ivola

– Azért mondana konkrétumokat?

– Amiket egészen biztosan meg akarok valósítani, azok az élhetőbb város koncepció köré csoportosítható tervek. Gondolhatunk egész nagy dolgokra és hétköznapi, kis ügyekre is, amelyeket nem a milliárdos költségek, hanem a szándék hiánya miatt nem valósítottak meg eddig. Kardinális kérdés például az, hogy miként lehet végigsétálni a Duna-parton. Mert nem lehet. Eleve ott a zajos forgalom. Aztán nincs nyilvános illemhely. Felnőttként ez még megoldható azzal, hogy bemegyünk az első kávézóba. De mi van a kisgyerekesekkel? Hol talál ivókutat? Ezek azok az apró, hétköznapi bosszúságaink, amelyektől a várost nem érezzük a magunkénak, nem érezzük élhetőnek. Ilyenből mindannyian tudunk sorolni még négyezret. A nagy problémák közül említhetem a négyes metrót. Miért is nem fejezték be, ha egyébként meg lett tervezve?

– Azzal számol-e, hogy a kormánynak teljhatalma van, minden független intézmény autonómiáját elveszi, az önkormányzatiságot pedig már korábban kiüresítette? Nem tart attól, hogy egy ellenzéki főpolgármester legfeljebb azon gondolkodhat, kinek ad díszpolgári címet, mert a többi jogkörét elvonja a parlament?

– Fordítsuk meg: egy kormánypárti főpolgármester milyen keretek között tud mozogni? Hallottuk Tarlós István kiállását az Akadémia megcsonkítása ellen?

– Lehet, hogy egyetért a döntéssel.

– De ő a főpolgármester! Értem én, hogy a Fideszhez tartozik, de pont ebből van elegük az embereknek. A kormány irányába igazodási kényszerrel bíró főpolgármesternek nincs más hatásköre, csak bólogatni.

– Csakhogy a keretek, amelyeket felsoroltam, adottak.

– Értem, de szerintem az a legrosszabb, ami most van. Amikor a kormánypárti főpolgármester akkor sem hagyja hátra a megfelelési kényszereit, amikor a budapestiek érdeke ezt diktálná. A főpolgármesternek el kell különülnie az adott kormányzattól, mert nincs köztük alá-fölé rendeltségi viszony. A főpolgármesternek nem főnöke a kormányfő.

– Nem, de amikor ön szabad oktatást ígér a fővárosnak, akkor olyan szabályozásról beszél, amelyről a parlament és a kormány dönt, ott viszont Orbán a főnök.

– Ezért mondtam azt, hogy az egészen hétköznapi kis dolgoktól kell elindulni, és haladni a nagy ellátórendszerek és a nagy beruházások irányába. A főpolgármesternek kell hogy legyen a város élhetőségét segítő koncepciója.

– A Tarlós-féle szerepnek nem az lenne az igazi alternatívája, ha az ellenzéki főpolgármester a NER-t elutasító polgárok hangja és arca akarna lenni? Azaz nem kutyapiszokról, buszmenetrendről és városüzemeltetésről beszélne, hanem nekimenne a NER játékszabályainak. Számomra ez ugyanaz a dilemma, mint az ellenzéki képviselők esetében, akik beülnek a parlamentbe a NER- előadás díszleteként…

– …amiről én is beszéltem tavaly áprilisban. De ha Budapest polgárai megválasztanak egy ellenzéki főpolgármestert, akkor nem teheti meg a kormány, hogy ezt figyelmen kívül hagyja. Egy ekkora politikai legitimációt egyszerűen nem hagyhat figyelmen kívül egyetlen kormányfő sem. Nincs rendben, hogy egy ekkora város nem rendelkezhet az oktatási intézményeiről. Igenis, a főváros visszakéri a középiskoláit! Az általános iskolák kerületi fennhatóság alá tartoztak, de a több mint 200 középiskola feletti irányítási jogunkat visszakérjük!

– Ön szerint a nyertes főpolgármester legitimációja úgy hatna a kormányra, hogy visszaadná a középiskolákat a fővárosnak?

– Igen, ezt nagyon komolyan gondolom. Ez nem lózung. Ha ennek a városnak a polgárai rám szavaznak októberben, az egyben ítélet lesz Tarlós Istvánról. Egyszerűen fogalmazva ez a kérdés: Tarlós István jól képviselte-e a budapestieket, elégedettek vagyunk-e a teljesítményével, élhető-e ez a város? Könnyen tudunk ezekre válaszolni. Én a belvárosban neveltem a kisebbik gyerekemet. Tudom, milyen babakocsival eljutni az első zöldfelületig. Én annyit az életben nem mostam, mint akkoriban. Mert amikor esős időben, a kátyús úttesten az autók belementek a pocsolyákba, a saját testemmel próbáltam a gyerek elől felfogni a sarat és az olajat. Mutasson olyan pontra a városban, ahol működnek a dolgok! Bizonyára sokan jártak már más európai városokban. Nem önmagában a Nyugattól ájulunk el, hanem attól, hogy máshol a városban élők igényei az elsők, nem a kormány presztízsberuházásai.

– Az Európai Bizottság kimutatása szerint az EU-ban a legvalószínűbben Magyarországon halnak meg a legtöbben légszennyezettség okozta megbetegedésekben. Ön a helyzet javítása érdekében bevezetné a dugódíjat?

– A dugódíj kizárólag akkor vezethető be, ha bezáródik a körgyűrű Budapest körül. Akkor lehet a dugódíjat bevezetni, ha a város elkerülhető, méghozzá ingyenesen, mert olyan a világon sehol sincs, hogy ingyenesen se megkerülni ne lehessen a várost, se áthaladni rajta. Nem lehet olyat csinálni, hogy fizetős a körgyűrű, és még dugódíj is van. Kellenek a parkolók a város szélén, és a kötött pályás közlekedés is. Az elmúlt években nem törekedtek erre. Pedig erre még uniós források is vannak.

Fotó: Bazánth Ivola

– Ez megint a NER-es csapdahelyzet, hiszen az uniós pénzek csak a kormány egyetértésével jöhetnek.

– De Budapest is pályázhat! Miért nem pályázott? Mert nem volt prioritás. Néha úgy érzem, hogy ez az ország egy térburkoló világhatalom. Nézzen ki az ablakon! Ezt a szakaszt nemrég burkolták le. De most fel van szedve az összes kő, mert valamit javítanak az út alatt. Ennek ki a felelőse? A solymári vasútállomásnál is van egy uniós pénzből épült elkerülőút. Azt is pár éve adták át, azóta legalább ötször felbontották. Sokszor nem pénz, hanem odafigyelés kérdése egy beruházás. A gondos gazda kérdése.

– Ha Simicska Lajos nem adja át a Hír TV-t, és önnek folytatódott volna a műsora, akkor is beszáll a politikába?

– Nehéz belegondolni, hogy mi lett volna, „ha”, de az eszemmel azt mondanám, nem. Én szerettem újságíró lenni.

– Mennyire szól a DK-nak a felkérés elfogadása? Ha a Momentum kéri fel előbb, akkor is elvállalja?

– Nem azért vállaltam el a DK felkérését, mert ők hívtak először. Nem tárgyaltam a Momentummal, amely számomra kedves formáció, jó lendülettel bíró fiatalok által alkotott párt. Semmi fenntartásom nincs velük szemben. Egyszerűen nem tárgyaltunk, a DK-val viszont igen. Nem most kerestek meg először, ahogy azt Gyurcsány Ferenc el is mondta.

– Ezt azért kérdezem, mert a DK világnézetileg viszonylag jól meghatározható párt, balliberális programmal, tagságát és politikusait tekintve zömmel ex-MSZP-s káderállománnyal. Közel érzi magához tartalmilag ezt a pártot?

– Talál valami olyat a DK vállalásaiban, amely ellentmond a normális, élhető ország, főváros megteremtésének? Én nem találtam. Nem lettem DK-s, de még így sem minősíteném a párt tagságát és más pártokét sem, sosem tettem.

– Ettől még az ő színeikben indulna a választáson egy nagy legitimációval bíró politikai pozíció elnyeréséért. Ami azt jelenti, olyan kérdésekre is válaszolnia kell, amelyekhez közvetlenül nincs köze, de az önt jelölő pártnak igen.

– Nem fogom az ilyen kérdéseket lepattintani magamról.

– Akkor mondok egy példát. Az egyik elemzésünk alá azt kommentelte a DK-frakció szóvivője, Gréczy Zsolt, hogy „a 168 Óra hazudik”. Mi ugyan nyugodtan alszunk attól, hogy egy politikus ezt írja rólunk, de annak azért van jelentősége, hogy a NER kilencedik évében a NER arroganciáját szavakban legalábbis elutasító párt egyik vezetője a NER stílusában reagál a független sajtó neki nem tetsző cikkére. Miért viszonyulna ez a párt kormányon másképp a sajtóhoz, mint most a Fidesz? Ön két hete a frontvonalnak még ezen az oldalán állt, tudja, milyen az, amikor egy ellenzéki politikus a független sajtót bírálja.

– Nem lenne jó, ha a DK bármely politikusának vagy egy másik ellenzéki párt politikusának ehhez hasonló cselekedeteit minősíteném, mert annak az lenne az üzenete, hogy „Kálmán Olga nem ért egyet az őt jelölő párt egyik országgyűlési képviselőjével”, vagy mondjuk „Kálmán Olga nem ért egyet az MSZP politikusával”.

Fotó: Bazánth Ivola

– De a párt és a politikusainak tettei visszahullhatnak önre.

– Az, hogy miket ír egy képviselő? Nem hullik vissza. Ha arra vállalkoztam volna, hogy országgyűlési képviselőjelöltje leszek, és nem függetlenként, hanem a DK tagjaként a pártnak, akkor valóban lenne közöm az ilyen ügyekhez, de így nincs. Az más kérdés, hogy megvan a véleményem arról, ki és milyen intenzitással éli az életét a Facebookon.

– Mérlegelte, hogy a szakmai karrierjét ez a szerep hogyan befolyásolja? Egy ilyen elköteleződés nem csak a jövőt érinti, a múltra is kihathat: lesznek, akik visszamenőleg kérdőjelezik meg a tárgyilagosságát.

– Már olvastam olyasmit, hogy nem volt véletlen, kit interjúvoltam meg, és ezzel biztosan a főpolgármesteri kampányomat készítettem elő.

– Ezért kérdezem: nem túl nagy kockázatvállalás átülni az asztal túloldalára? A Kálmán Olga brand erős, sok munkával lett felépítve. A közvélemény viszont nem igazságos, még a korábbi szakmai teljesítményt is átértékelheti. Ha esetleg nem nyer, van visszaút az újságíráshoz?

– Nem tudom. Honnan tudhatnám, mi lesz az előválasztás eredménye, mi lesz utána, mi lesz az önkormányzati választásokon, hogyan alakul a belpolitika, mit kezdenek az ellenzéki pártok egymással és magukkal, mi az, ami rám fog égni? És sikerül-e megcsinálni, amit nagyon szeretnék, egy olyan kampányt, amely azokat is megszólítja, akiknek nincs pártjuk. Mert a főpolgármesteri poszt erről kell hogy szóljon. Nem pártokat, de pártokat is képviselek, és azokat is, akiknek nincs pártjuk. És hogy van-e visszaút innen? Fogalmam sincs.

– Kicsit olyan, mintha sodródna.

– Nem, dehogy!

– Hosszú időn keresztül tudatosan építette a karrierjét. Interjúi alatt is azt lehetett érezni, hogy tudja, mit fog kettővel később kérdezni. Most viszont egyáltalán nem érződik, hogy előre megtervezett döntése lenne a politikai pálya.

– De a sodródás kifejezés akkor sem jó. Nem belesodródtam az eseményekbe, hanem hosszú töprengés után volt egy olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy nem bocsátanám meg magamnak, ha most nem cselekednék. Érzek magamban erőt, sokan biztatnak. Május 26-án Budapest megmutatta, hogy a választók is érzik, lehetne változást elérni. Egész egyszerűen a helyzet úgy alakult, hogy örök életemben lelkiismeret-furdalásom lenne, ha ebbe most nem álltam volna bele. Mert most van az a helyzet, hogy lehet valamit tenni.

– Amitől az sem tántorította el, hogy éppen annak a pártnak lesz a jelöltje, amelyik a legmegosztóbb az ellenzéki palettán?

– Ebben az országban mindenki megosztó, aki erős karakter. De pont ez a baj az egész belpolitikával, azért tartunk itt ellenzékestül, kormánypártostul, mert beskatulyázunk politikai szerepekbe valakiket. Szó sincs arról, hogy Gyurcsány Ferenc ne dolgozott volna meg azért, hogy ebbe a skatulyába bekerüljön, de az nem vezet sehová, ha mindig és minden helyzetben ezzel foglalkozunk. Engem nem azért kerestek meg, hogy egy párt szóvivője legyek, hanem arra kértek fel, hogy legyek egy város főpolgármester-jelöltje. Aki pártoktól független, de pártok támogatásával indul. És ha főpolgármester lesz, akkor onnantól kezdve minden budapestit képvisel, függetlenül attól, hogy baloldali, jobboldali vagy liberális. Értsük már meg, nincs bal- vagy jobboldali légszennyezettség, nincs bal- vagy jobboldali élhető város. Csak légszennyezettség van és élhető város van.

– Miben érzi jobbnak magát ellenzéki riválisainál? Mely tulajdonságai alapján érzi, hogy legyőzi Tarlós Istvánt?

– Befalom a világot! Világéletemben ilyen voltam.

– Harcos lesz?

– Fordítsuk így. Nem programok, hanem személyek fognak versenyezni. De nekem a programom is erősen kötődik a személyiségemhez. Nem elszegényített, érzéketlen fővárost akarok. Nem akarom, hogy a pénzünket ellopják. És nem akarom, hogy úgy költsék el, hogy abba nekünk ne legyen beleszólásunk.

– Ön megosztó műsorvezető volt: a nézők vagy imádták, vagy nem kedvelték, de még azok is, akik nem szerették, megnézték, mert fontosnak tartották. Nem tart attól, hogy így nehéz összeterelni egy nagyon heterogén választói csoportot, amely a kiábrándult Fidesz-szavazóktól a zöldeken át a liberálisokig tart?

– Remélem, a választók nem abból indulnak ki, hogy Kálmán Olga hogyan kérdezte annak idején Kovács Zoltánt. A választók azért bízzanak bennem, mert csinálni, tenni akarok végre valamit ezzel a várossal, hogy élhetőbb és jobb legyen. Ezért azok a Fidesz-árvák is szavazhatnak rám, akik nem szerették a műsorvezetői stílusomat, és azok is, akik azt mondták: „jó, hát keményen kérdez, de otthonra nem kéne egy ilyen asszonyka”. Nem kell engem okvetlenül szeretni, sem műsorvezetőként, sem politikusként. Bízni kell abban, hogy amit csinálni akarok, az jó. És bízni kell abban, hogy ha valakinek, akkor nekem ehhez lesz lendületem és erőm.