Kádár volt az első magyar vezető, aki koszorút helyezett el Birkenauban
A Szónoklatgyárosok című sorozatuk első része nagyon érdekes.
Általános észrevétel: beszédírókat leginkább az amerikai elnökök alkalmaznak. Szállóigéket viszont nem beszédírók fogalmaznak. Példaként: Napóleon a „nekivágunk, aztán majd meglátjuk, mi lesz” kijelentéséhez aligha kért tanácsot bárkitől. Egészen bizonyos, hogy De Gaulle híres kijelentése – „megértettelek titeket!” – a tábornok politikai zsenijének köszönhető. De Gaulle Algírban beszélt, százezernyi algériai francia előtt, akik azért tüntettek, hogy Algéria francia maradjon. De Gaulle nem hazudott, valóban megértette a tüntetőket. Aztán beleegyezett Algéria függetlenné válásába.
Ami viszont Kádár János „rafinált” beszédét illeti, arról személyes tapasztalatom van.
A Kádár János vezette magyar küldöttség 1964. október 18-án, vasárnap reggel érkezett haza Varsóból. A látogatásról én tudósítottam a Magyar Rádiót. Október 16-án a magyar küldöttség az auschwitzi koncentrációs tábort látogatta meg. Megjegyzendő, hogy Kádár János személyes kérésére utazta körbe a konvoj a birkenaui tábort, a magyar zsidóság temetőjét, s ő volt az első magyar vezető, aki koszorút helyezett el a birkenaui rámpánál, ahol 1944-ben megállt a mozdony. A küldöttség ezután a tábormúzeum vetítőjébe ment, ahol levetítették a szovjet hadsereg híradósai által készített filmet Auschwitz felszabadításáról. A híres jelenetnél tartottak (a gyerekek mutatják tetovált karjukat), amikor valaki bejött a terembe, és Kádárhoz lépett. A villanyt felkapcsolták, Kádár sietve írt valamit a múzeum emlékkönyvébe, majd a küldöttség viharos gyorsasággal hajtott Krakkóba, onnan éjszaka, vonattal Varsóba. Az újságírók a vonaton tudták meg, hogy Hruscsovot leváltották. Kádárt feltehetőleg ott, a vetítés közben érte a hír.
A 168 Óra cikkírója jogosan jegyzi meg, hogy Kádár az érkezéskor, vasárnap reggel a Nyugati pályaudvaron spontán beszédet mondott, bár nem nevezném érzelemkitörésnek. Rafináltnak sem nevezném, de természetesen Kádár sohasem volt naiv. Egyáltalán nem „fumigálta” Brezsnyevet.
A következőket mondta: „Az elmúlt héten sok és különböző esemény történt. Voltak olyan hírek, amelyeknek nagyon örültünk, és volt olyan hír, amely meglepett bennünket – s aminek nem tudtunk örülni.” Kádár méltatta Hruscsov érdemeit. Figyelmet érdemel még az első mondat: „Küldöttségünk valamennyi tagja egészséges és munkaképes állapotban hazaérkezett.”
Ha nem is rafinált beszéd (szerintem), de fontos üzenetet tartalmaz: maradunk. (Amiben akkor egyáltalán nem lehetett biztos. Kádár kockáztatott.)
A Magyar Rádió egyenesben közvetítette az érkezést és a beszédet, megváltoztatva a külpolitikai műsorokat. Sőt, még délben is az eredeti beszédet adta. Ez sem volt kockázatmentes. (A történet nem a másnapi Népszabadsággal kezdődik.)
A 168 Óra cikkét olvasva az ember rádöbben, milyen sokat élt át, és mi mindenre emlékszik. Érdeklődve várom a folytatást.
Szécsi Éva
