Jutkamama kampányol

Megreked a forróság a sztálinbarokk épületek között. A mozi előtt kőbékák fújják a vizet, a buszmegálló üvege ragad a lekapart plakátoktól. Néhány tépett papiroson még látszanak a 2012-es év rekvizitumai: Horthy-szobor-avatás, buli, eladó lakások, választás.

Dunaújvárosban nemrégiben meghalt két fideszes önkormányzati képviselő. Az időközi voksoláson májusban fölényesen győzött a kormánypárti jelölt, júliusban erősített az MSZP, de hiába: tizenkét szavazattal lemaradt az Orbán-párti induló mögött a szocialista képviselő-aspiráns. A balos városban 2010 óta a Fidesz az úr. Most 9:6 a kormánypártiak és az ellenzékiek aránya.

De miért vallottak ismét kudarcot a szocialisták?

Pintér Attila építőipari cégének irodájában ülünk. Az MSZP dunaújvárosi elnöke két éve vezeti a helyi szegfűsöket. Keserű:

– Amíg olyan emberek vannak közöttünk, akik saját érdekeiket a közösségé elé helyezik, nem jutunk előbbre. A jelölt jó volt, kutya keményen dolgoztunk a kampányban, de voltak olyan szocialisták, akik ellenünk, a DK, illetve a Fidesz mellett kampányoltak. Az országos elnökség is foglalkozik az üggyel!

Pintér Attila szerint néhányan nem hajlandók tudomásul venni, hogy fiatalítottak a pártban:

– Nem tisztult még meg az MSZP!

A szoci jelölt 32 éves, a kereskedelmi és vendéglátó-ipari középiskola igazgatója. Magyar András tősgyökeres dunaújvárosi. Édesapja a Vasműben dolgozott, édesanyja a Kádár-korban vb-titkár volt, majd a rendszerváltozás után jegyző lett egy faluban.

Magyar a Technikum városrészben nőtt fel. Ott, ahol most kiírták a választást.

– Nem volt olyan házmester arrafelé, aki nem kergetett meg, olyan fa, amelyre nem másztam fel – nevet.
A Református Egyetemen végzett, a jobbikos vezetők közül többen csoporttársai voltak. Kilógott a sorból, kérdezték is tőle: „Ilyen tehetséges református létedre hogyan lehetsz ennyire balos?” „Az anyatejjel szívtam magamba” – válaszolta.

Az egyetemen Pozsgay Imre tanársegédjeként dolgozott, majd 2001-ben belépett az MSZP-be.

A Technikumban a Vasmű egykori alsó és középvezetői élnek. Többnyire nyugdíjasok. Munkáskörzet.

– Hol voltak a hős olvasztárok a legutóbbi választáson? – jegyzi meg ironikusan.

Végigtalpalta a körzetet. Ahogy a többiek, ő is szembesült a szegénységgel, munkát, kenyeret követelt, kampányolt a köztéri bútorok felújításával, a járdák kijavításával, de lemaradt a nyugdíjas Jutkamama mögött. (A fideszes Nagy Zoltánné kortesplakátjain ott állt a jelölt e-mail címe: jutkamama@... Azóta mindenki így becézi.)

Függetlenek

Csendes volt a kampány, a jelöltek nem sarazták egymást. A fiatal iskolaigazgató és nyugdíjas ellenfele gyakran találkoztak: köszöntek, és mindenki ment a dolgára.

Ha az MSZP összefog a DK-val, a fideszes Jutkamama veszít. Mégsem szövetkeztek. A pletykák szerint Gyurcsányéktól jött az ukáz: jelöltjüknek egyedül kell indulnia. Ennek ellentmondani látszik, hogy Molnár Csaba diadalittas közleményében – amelyben jelzi, jelöltjük Dunaújvárosban bebizonyította, hogy a Demokratikus Koalíció ott áll a parlamenti küszöbön – azt állította, ők mindig is az összefogás pártján álltak.

A szocik sem noszogatták nagyon a DK-t: úgy vélték, korai még egymásba karolni.

Az LMP-vel szintúgy tartózkodó a viszony.

– Mindig azzal froclizom őket: csak ne váljatok SZDSZ-szé! Még egyszer egy ilyen párttal való szövetséget nem tudunk elfogadtatni a párttársainkkal – magyarázza Magyar András.

A referendumon két független jelölt is indult. Az egyik, Kozma Erzsébet (ő lett a harmadik helyezett) Magyar András édesanyjának az utcájában lakik.

– Abban a körzetben indult, ahol én a legismertebb vagyok. Gyanúsan jó minőségű plakátjai voltak, holott állítólag senki sem állt mögötte. Ügyes húzás volt ez a Fidesztől. Ahogy az is, hogy az idősödő körzetben nyugdíjast indítottak velem szemben – mosolyog.
(Igyekeztünk utolérni Kozma Erzsébetet, de nem jártunk sikerrel.)

Mégis alacsony volt a részvétel: mintegy húszszázalékos.

– A nagy meleg lehetett az oka, sokan inkább a strandon hűsöltek – elemez Magyar András.
Végül a független Kozmára 110-en szavaztak, Czuczor Zsoltra, a DK jelöltjére 41-en, Magyar Andrásra 283-an. Ha a megosztott voksok összeadódtak volna, akkor több mint 400 ellenzéki iksz állna az alig 300 fideszes szavazattal szemben.

Az LMP-s jelöltre mindössze 14-en voksoltak. Gergely Ákos főiskolás, mérnöknek tanul. Nem találkozom vele, szeretne kicsit hátrébb lépni a nyilvánosságtól.

Szabó Zsolttal, a párt önkormányzati képviselőjével törzshelyén, egy belvárosi kávézóban futok össze. 24 éves, közgazdász.

– Az LMP mindig rosszabbul teljesít, ha több független indul a választáson – magyarázza sikertelenségüket.
Siet hozzátenni: a mostani 2 százalékhoz képest aspiránsuk májusban 17 százalékot ért el. Támogatottságuk valahol a kettő között lehet.

Tavaly feloszlatta a Fejér megyei szervezetet az LMP kongresszusa. Szabó Zsolt azt mondja, javában zajlik a párt megyei újjáépítése. Szerinte pártjának szavazói inkább akkor voksolnak, ha úgy érzik, igazi tétje van a választásnak. Ez a referendum semmiképpen nem változtatta volna meg az erőviszonyokat: ha veszít a Fidesz, akkor is többségben maradtak volna a kormánypártiak a közgyűlésben.
Hogy miért nem fogtak össze a szocikkal?

– Érvényes az LMP kongresszusi határozata, amely szerint egyedül indulunk a választásokon, de nyitottak vagyunk a párbeszédre a Szolidaritással és a 4K-val. Másrészt az MSZP a Fidesszel együtt felelős azért, hogy mára az emberek elfordultak a politikától – magyarázza.

– Ha lett volna egy civil jelölt, biztos elmegyek, és rá szavazok – mondja egy 69 éves férfi a Technikum városrészben.

Az imént veszett össze a fűtőcsövet fektető munkásokkal: miért hagyták, hogy a lakók kidobjanak egy tévékészüléket az út mellé?

A munkások vállukat vonogatják. A férfinak vörös az arca. A rendszerváltozás után lakatosként Ausztriában dolgozott. Azt mondja, onnan figyelte, mit tesz Antall meg Orbán az országgal. De a kommunistákat se szereti, mert szerinte azok is loptak.

– Volt civil jelölt – felelem halkan.
Bár ne tettem volna. Rám mordul:
– Maga hülyének néz engem?!

Fiatal pár üldögél a játszótéri padon. A férfi roma, a gumigyárban dolgozik. Hosszú ideig alkalmi munkából élt. Sokszor átverték, nyomorgott. Ma feleségével és kisgyerekükkel édesanyjának lakótelepi lakásában él. Kuporgatnak egy lakásra. Egy önkormányzati bérleti jogára, sajátra nem futná.

Nagy az apátia

– Korábban a Fideszre szavaztunk, bennük még most is bízunk, de itt a városban sok a baj. A fiatalok nem, csak a sokgyerekesek kapnak tanácsi lakást. Nagy a szegénység, a Vasműben még el lehet helyezkedni, de két-három hónap után vége a melónak, könnyen utcára kerül a munkás.
Hogy fideszes a városvezetés is, az nekik nem számít.

– Miért nem szavaztak?
– Nem volt kiplakátolva – szól közbe az asszony.
– Hiszen még most is kinn vannak a plakátok – mondom halkan.
– Nem is láttuk – csodálkoznak mindketten.
Motorra pattan egy középkorú férfi. Pesti, de családja itt lakik. Ők voksoltak.
– Majdnem legyőztek minket a komcsik – sóhajt. – A nagy melegben csak az idősek szavaztak, ezért tudtak megszorongatni minket. Persze, nagy az apátia is.
– Nem lehet, hogy csalódtak a kormányban az emberek? – kérdezem halkan.
– Nem. Inkább türelmetlenek, gyorsan akarnak változást.

Majd a fiúk!

Lihegve húzza maga után két unokáját Jutkamama. Szabadságon van, de a kedvünkért benézett az önkormányzathoz. A portánál várjuk. Elevenek a gyerekek.

– Mutatkozzatok be szépen! – fegyelmez Jutkamama.
Luca és Tomi vigyázzba vágja magát. Ám egy másodperc múlva már egymást tépik.

– Nehéz velük – sóhajt a fideszes képviselő.
Jutkamama 65 éves. Korábban bérelszámoló volt a vízműnél, onnan ment nyugdíjba. Most az önkormányzat és a vízmű alapítványánál, a Védőhálónál dolgozik, a díjhátralékosokat segíti.

– A rendszerváltáskor a férjemmel beléptünk a KDNP-be. De a párt széthullott. 2000-ben kerestek meg először „a fiúk”, nem segítenék-e nekik. Tisztség nélkül dolgoztam. Aztán „a fiúk” hívtak az alapítványhoz is. Tavasszal meg szóltak: nem akarok-e indulni a választáson. Tudja, fiatalember, én már voltam egyszer képviselő. De meghalt a férjem, így 2010-ben nem indultam.
– De kik azok „a fiúk”?

– Hát a Fidesz helyi vezetői – néz rám csodálkozva.
Beszélünk még a választói közönyről, arról, menynyire nem szép tulajdonság. Azt mondja, hogy a független Kozma Erzsit biztos nem „a fiúk” segítették. De neki akadt támogatója, egy vállalkozó, aki – nevét nem árulja el – sóderral felszórta az egyik parkolót. Ha Jutkamama valamit megígér, az teljesül. Aztán szóba kerül, hogy az Erzsi rendes volt, küldött szülinapi köszöntőlevelet, meg az, ha a DK nem indul, akkor a szocik biztos győznek. Az ő megválasztása – mint mondja – nemcsak a Fidesz érdeme: az emberek rá szavaztak, mert ismeri itt mindenki a Jutkamamát.

Közben a türelmetlen gyerekek nagyanyjukat puszilgatják. Tomi szemtelenkedik:
– Eleget beszéltetek!
Elbúcsúzunk. Jutkamama még gyorsan elhadarja, hogy nem áll meg a busz a szabad strand mellett. Így a családosoknak ötszáz métert kell gyalogolniuk. Tenni kéne valamit. Nyakában a két gyerekkel kilép a forró, sztálinbarokk térre.

Itt megold mindent a varázsszó:
– Szólok a fiúknak!