Júlia örök!
Akkor vettek le végleg a lábamról, amikor a második felvonás nagyjelenetében, midőn a díva éppen leszámol fiatal szerelmi ellenlábasával, megszólalt a riasztó. A színház (nevezzük ezt inkább játszóhelynek, ha kérhetem) alatti sífelszerelésbolt riasztója, hogy egészen pontos legyek. Az ügyelő-mindenes már szaladt is intézkedni, a színpadra pedig berohant az öltöztetőnőt (egyébként is remekül) játszó Papadimitriu Athina, s úgy tett, mintha a színházi vészcsengő szólalt volna meg. Remek rögtönzés volt, a közönség tapssal honorálta. (Korábban, egy ledőlt ruhafogas apcsán már megmutatták a színészek, hogy a legnehezebb helyzetekből is kivágják magukat.)
Egyébként is az volt a benyomásom, hogy a legkomolyabb feladatot a szűkös játszóhely még szűkösebb lehetőségeinek legyőzése jelentette. Végtére is egy két oldalról nyitott galérián folyik a játék, ahonnan csak hátrafelé lehet kijutni, s a jelenetek közötti mozgások csak teljes sötétségben oldhatók meg. És még nem beszéltünk a közönség közelségéről: a nézők két oldalról belelógnak szinte a színpadba.
A Spirit Színház társulata ezen az estén könnyűszerrel legyőzte mindeme nehézségeket. Igaz, annyi segítséget kapott, hogy Maugham társalgási regényét, a Színházat (illetve az abból készült filmet, illetve az abból egyszerűsített színpadi játékot) kellett előadnia, mely főleg remek párbeszédekből áll (fordította Szerb Antal, színpadra alkalmazta Verebes István, rendezte Jantyik Csaba), és persze közhelyközeli, de nagyon játszható karakterekből. A színészek lubickolnak is a játékban, a főszereplő, a Julia Lambertet alakító Nagyváradi Erzsébet a civil életben is folyton színészkedő dívát formáz, akinek lételeme a szereplés – ebbe a drámától a harsány ripacskodásig sok minden belefér. (Láttuk őt minap sokkal visszafogottabban is, a Szabó Magda-művekből összeállított Agyigóban, a melodráma és a monodráma között egyensúlyozva.)
Egy szó mint száz, levesszük a kalapunkat. Ezt tette a lelkes (spirit, szójáték, csak mondom) közönség is, vastapssal jutalmazva a galériás komédiásokat.
Balogh Károly
