Jobbik: mélységes csalódás

Míg az őszi önkormányzati választásokon a szocialisták már érezhetően javítottak tavaszi eredményeiken, addig a két újonnan parlamentbe jutott erő, a Jobbik és az LMP rontott tavaszi teljesítményén. A hatalmas siker után mindkét új pártnak láthatóan igazodnia szükséges a megváltozott helyzetéhez - mondta Tölgyessy Péter a

Jobbik: a közélet margójáról az aranyozott termekbe

A héten a Jobbik újra kihívta a híveit az utcára, és a baloldali ellenzéket követve elhagyta a parlamenti alkotmányozó bizottságot is. A párt döntően továbbra is a befolyását vesztő baloldal világlátásával szemben meghatározza meg magát, ám kijelentései szerint eztán megkísérel a jobboldali kormány ellenzéke is lenni, és megpróbálja újra birtokba venni a köztereket. Az országházba egyetlen rohammal bejutó radikális jobboldal hónapokig boldogan belefeledkezett a parlamenti munkába. A közélet margójáról az aranyozott termekbe belépő Jobbik képviselői egyszerre fontosnak érezhették magukat: a legtöbb törvényjavaslatot, módosító indítványt, felszólalást ők zúdították az Országgyűlésre. Csakhogy a kormánytöbbség napirendre se igazán vette javaslataikat, a lángoló szónoklatok gyakran néhány unatkozó kormánypárti honatya előtt hangzottak el. De a Jobbik kezdetben így is 65 százalékban megszavazta a kormánytöbbség előterjesztéseit. Képviselői elmondták: a többségi kezdeményezés az ő programjukból ment át a Fidesz tervei közé, ők keményebben lépnének, mégis az irányt jónak tartják. A választások óta a Fidesz már nem bombázza célzottan jobboldali radikális riválisát. Ám a valóságos gazdasági szabadságharcot indító Orbán Viktor mellett egyszerűen nem jut tér az eddig radikális rendszertagadásával hódító Jobbiknak. Az elvileg révbe érő párt így hamar elveszítette korábbi lendületét.

Főleg a közepes státusú fiatalok pártja

A Jobbik felemelkedése része a magyar politikai szerkezet teljes átalakulásának. A ’89-es fordulat reményeinek összeomlása, a régi modernizáló baloldal bukása egyszerre hozta a Fidesz kétharmadát, a Jobbik és az LMP áttörését. A Jobbik sokszorosan használja a két világháború közötti radikális jobboldal világmagyarázó szavait és közösségteremtő formáit. De létezése korántsem pusztán a régi radikalizmus folytatása, hanem a rendszerváltás utáni Magyarország bajainak egyenes következménye. A Jobbik ma messze az ország legfiatalabb pártja: a Medián közvélemény-kutató adatai szerint táborában négy és félszer magasabb a 29 évesnél fiatalabbak, mint a hatvanévesnél idősebbek aránya. Minden kereszténységre való hivatkozása ellenére hívei közt a rendszeresen templomba járók hányada lényegesebb alacsonyabb, mint a sokkal idősebb MSZP-szavazók körében. Nem az elesett csoportok, hanem inkább az iskolázottabb, közepes státusú fiatalok pártja, amelyben a válságövezetek középrétegei mellett ott vannak a legjobb magyar egyetemek lázadói is. A rendszerváltás utáni Magyarország olyan bántóan nem tudott hitet, azonosulási pontokat adni az elmúlt húsz évben felnövekvő korosztályoknak, hogy azok közel negyede a nekik érzelmi közösséget kínáló Jobbikhoz menekült. Ez az egyik legkeményebb kritikája a létező hazai demokrácia és kapitalizmus világának. A Jobbik egyetlen vészkiáltással lépett át a baloldal évtizedes tabuin. A sikertelensége miatt bántóan frusztrált országban harsányan mondott ki a cigánykérdésről, a külföldi tőke hazai szerepéről olyan állításokat, amelyet sokan gondolnak valónak, amellyel igencsak veszélyes, de roppant hatásos magyarázatot adott megannyi ember bajára.

Egy segéderőre nincs miért szavazni

A Jobbik megváltást ígért választóinak, ám megváltásba a kétharmados Fidesz-többség kezdett bele. A jobboldali sajtó, az egyházak segítségével Orbán Viktor már a választások előtt módszeresen szétvágta a Fidesz és a radikális jobboldal közötti közvetlen átjárás lehetőségeit. Hatalomra kerülve a miniszterelnök minden megszólalásában felmutatta a világkapitalizmus elleni lázadás gesztusait, és nem csak beszél, hanem cselekszik is: új keleties rendszert ígér az országnak. A Jobbik tavasszal a vezető ellenzéki erő szerepéért versenyben álló, az ország csaknem valamennyi településén jelenlevő, közepes méretű párttá emelkedett. Ám minden hiába, ha a MIÉP módjára csak csekély súlyú asszisztense lehet az újabb rendszerváltásba kezdő Fidesznek.

Egy segéderőre nincs miért szavazni. A Jobbik stratégiai dilemmájára egyszerűen nincsen jó megoldás. Egyedül a baloldal gyalázásából mind kevésbé lehet megélni. Ellenben, ha a Jobbik a Fidesszel kezd keménykedni, akkor hamarjában eltávolodhat közvéleményünk rendpárti reflexeitől. A magyarok szeretik az odamondogatást, de biztonságos változást óhajtanak, és a külfölddel sem akarnak durván szakítani. Mindezt most hihetően Orbán Viktor ígéri nekik. A miniszterelnök túlzásba vitt, akár utcai támadása aligha hozhat új támogatókat a Jobbiknak. Ám megmozgatja a cselekvésre váró aktivistákat, csökkentheti a szükségképpen hivatásos politikussá váló vezetők és a radikális bázis közötti feszültséget. Ami máris megvan a magyar gárda és a parlamenti frakció közötti ellentétben. Bármennyire is igyekszik, Vona Gábor vezetése nem ad megbonthatatlan egységet a pártnak. A Jobbik bajaira egyedül a Fidesz látványos kudarca hozhatna megoldást. A csalódott szavazókért való versenyfutás újra lendületet adhatna a pártnak, ám ezt még meg kell élnie a Jobbiknak - mondta az elemző a Kossuth Rádióban.