Jó pénz, mérsékelt munkaterhelés

Többeket döbbentett meg a hír, hogy a miniszterelnök tizenegy főtanácsadót vagy más néven megbízottat alkalmaz, busás jövedelemért. Fellegi Tamás korábbi fejlesztési miniszter például „Az USA-ban létesítendő alapítványi státusszal bíró gazdasági társaság jogi, pénzügyi és szervezeti előkészítéséhez kapcsolódó feladatokért” tesz el havonta több mint kétmillió forintot.

Kerényi Imre a „tudatos nemzeti gondolkodás megalapozásáért” kap havi hatszázezret. Szőcs Géza korábbi kulturális államtitkár majdnem egymilliót kaszál pontosan nem tudni miért.

De az egyik legkülönösebb feladata mégiscsak Tellér Gyula korábbi Fideszes parlamenti képviselőnek van. Neki hivatalból „a kormánypolitika társadalomelméleti hátterét” kell tanulmányoznia, és „folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a politikai folyamatokat”. Ezt pedig úgy éri el, hogy Párizsban, Bécsben és a világ számos más pontján beszerzett „jelentős mennyiségű” könyvet elolvas. Igen, elolvas. Mindezt havi hatszázezerért. Plusz ingyen külföldi utakért.

Ezeknek a területeknek – kultúrának, diplomáciának, külügynek, gazdaságnak – amúgy külön minisztériumi szakapparátusa dolgozik miniszterekkel, államtitkárokkal, háttérszemélyzettel, kommunikációs osztállyal és nem utolsó sorban tanácsadókkal. Így nehéz eldönteni, milyen speciális, mások által el nem végezhető feladatai lehetnek a közvetlenül Orbán Viktornak beszámoló főtanácsadóknak.

– A főtanácsadói rendszer a politika logikájából és bizalmi jellegéből ered. A szakapparátus közpolitikai szinten figyeli a maga területeit, míg a politikai tanácsadó a politika konfliktusos része felől közelít és készít döntési javaslatokat – mondja Kiszelly Zoltán politológus. – A követségek erre nem mind képesek, ritka és pozitív kivételt jelentenek a bécsi, berlini, londoni és washingtoni új kinevezésű nagykövetek. A többi képviselet inkább szakpolitikai szempontból követi és nem alakítja az eseményeket, nem hárítják az országot ért kritikát. A főtanácsadók, így Tellér Gyula is, általában a maguk szakterületén általános emberi, társadalmi, politikai folyamatokban átfogó tapasztalattal és kifinomult problémaérzékelő képességgel bíró személyek, akik tanácsában a döntéshozók megbíznak – véli a szakember.

Kiszelly megjegyzi azt is: Magyarországon általános probléma, hogy a rendszerváltás után nem “rendezték” a fizetéseket, a korábban “ingyenes”, állam által szubvencionált tételeket (egészségügyi ellátást, lakhatási támogatást, nyaralást, oktatást, tömegközlekedést) egyik kormány sem forintosította. Azóta a vezetői járandóságok nagyjából megfelelnek a hazai szintnek, de az alkalmazotti fizetések ezzel szemben elégtelenek.

– A főtanácsadói fizetéseket ezért reálisnak tartom. Az alacsony átlagbérekhez képest nyilván “horribilis”, ám itt a felelősséget is be kell árazni – jegyzi meg Kiszelly.

A szakember megemlíti Szetey Gábor, a Gyurcsány-kormány humánerőforrás felelősének 2007-es nyilatkozatát is, aki annak idején arról beszélt, hogy „A vezető beosztásoknál a magán- és az állami szféra között hihetetlen rés alakult ki: egy multinál dolgozó igazgató 2,2-2,5 millió forintot keres havonta, míg az ugyanezen a szinten lévő szakállamtitkárok nyolc-kilencszázezer forintot vihetnek haza. Ha marad a fizetések közötti háromszoros különbség, akkor – mint ahogy eddig is ez történt – a helyzet kontraszelekcióhoz vezet. Korábban megjelent a sajtóban, hogy keveslem az államtitkárok fizetését. Nem keveslem az államtitkárok fizetését – akik politikusok –, én a szakállamtitkárok, főosztályvezetők fizetését keveslem, akik viszont szakmai vezetők... Közel százhúsz emberrel kellett beszélni, hogy legyen öt, aki tehetséges és elfogadja az anyagi feltételeket is. Elismerem, hogy a bruttó kilencszázezer forintos fizetésük az átlagbérhez képest magas. A közigazgatás egészéhez képest is magas, de ahonnan ők jöttek – kifejezetten alacsony”.

A teljes jelenlegi képhez hozzátartozik az is, hogy kiderült: Kárpáti György olimpiai bajnok vízilabdázó havi 670 ezer forintért ad vízi sportokkal kapcsolatos tanácsokat Orbán Viktor miniszterelnöknek és Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkárnak. Egy vele készült interjúban maga mondta el, hogy ezért a pénzért tanulmányt nem kell írnia, a tanácsadás havonta egyszer 10-15 perces telefonbeszélgetést jelent.

– Ez erős leegyszerűsítés, nagyon lélegeztető gép és gyermekszegénység szagú. Saját példából tudom, hogy a tanácsadó munkája több részből áll: állandóan nyomon kell követnie az eseményeket, napra kész tudással kell rendelkeznie és mindig készenlétben kell állnia, hiszen gyakran hirtelen bekövetkező eseményekre is tőle várnak tanácsot. A munkának csak egy része a megrendelővel való egyeztetés, e mellett még készíthet írásos anyagokat is – jegyzi meg Kiszelly. – Emlékezzünk Görgey Gábor szóbeli tanácsadására.

A politológus Görgey Gábor egykori kultuszminiszter 2004. december végéig tartó kulturális főtanácsadói megbízására utal, aki annak idején a Miniszterelnöki Hivataltól hétmillió forintot kapott „diszkrét segítségéért”. A kormány számára készített anyagait később titkossá nyilvánították. A Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány kulturális főtanácsadójának megbízásáról Kiss Péter egykori kancelláriaminiszter annak idején azt nyilatkozta: Görgey „színvonalas tanácsokkal segítette a kormányzati munkát kulturális kérdésekben”. Többek közt „figyelemmel kísérte és véleményezte az épülő Hagyományok Háza helyzetét”, „intézkedett Marton László Kossuth-díjas szobrászművész ügyében, aki szobrot ajánlott fel a belga királyi párnak”, illetve „véleményt készített a Millenáris Park további méltó működtetésének feltételeiről”.

– Mindig vannak olyan, az adott kormány számára különböző szempontokból fontos személyek, akiknek ebben a puha formában tudnak rendszeres jövedelmet biztosítani – véli Kiszelly.

Hasonló főtanácsadói rendszer amúgy külföldön is működik.

– Az egyik legnagyobb „kádertemető” az Európai Unió. Az Európai Parlamentben Nyugatról jellemzően saját országukban már nem aktív politikusokat küldenek (mint például Guy Verhofstadt vagy Jerzy Busek) jó pénzért és mérsékelt munkaterhelés mellett – magyarázza a szakember. – De a tagországok kérésére és költségére az Európai Bizottság is számos “sportállást” teremt. Edmund Stoiber volt bajor tartományi miniszterelnök „a bürokrácia csökkentéséért” felelős megbízott.

Amerikában az ilyen fontos embereket rendszerint egyetemekhez kapcsolódó alapítványok kérik fel beszédek tartására, alkalmanként több tízezer dolláros honoráriumért. A pénzt multi cégektől, tagállami kormányzati ügynökségek programjaiból és más politika közeli forrásokból szedik össze.

– A brit kormányzati rendszerben a befolyásos politikusokat is kormányzati pozíciókba emelik, ahol jó fizetésért „dolgoznak”- teszi hozzá Kiszelly.