Járvány és diktatúra - Magyarország ausztrál perspektívából
Forgács József szociálpszichológus professzor szerint a karanténban eltöltött hosszú időnek komoly pszichológiai következményei lehetnek. Az emberi fajra ugyanis evolúciósan jellemző a példátlanul erős társas igény.
– Epidemiológiai tanulmányok sora is jelezte, hogy a magány nagyon káros a mentális és a fizikai egészségre is. A magány kimutathatóan megnöveli a halandóságot, egyes kutatások szerint a tartós egyedüllét egészségkárosító hatása körülbelül akkora, mintha napi tizenöt cigarettát szívnánk el. Bár a kényszerű izolációt mindenki rosszul viseli, a különböző személyiségtípusok különféle módon reagálnak a bezártságra.
Az extrovertált embereknek nagyobb a ingerigénye, nehezebben viselik az izolációt, mint az introvertáltak. Szélsőséges esetben a teljes izoláció hallucinációkhoz, pszichotikus tünetekhez is vezethet.
A virtuális társas élet lehetőségei (tévé, internet, mobiltelefon) a szociális hiányt csökkenthetik, de így is nagy érzelmi kihívást jelent a személyes és társadalmi kapcsolatok kiesése.
Szociálpszichológiai kutatások azt is kimutatták, hogy a mindennapi életünk nagy részét ismétlődő, rutinosan, automatikusan végrehajtott viselkedési sémák határozzák meg. Ezeknek köszönhetően a mindennapi életünk stabilnak és előreláthatónak tűnik. Ezt a rutinokon alapuló biztonságérzést most egy csapásra megszüntették a járvány miatti korlátozó intézkedések, és ezt sokan sokkszerűen élik meg. A professzor szerint erre az lehet jó megoldás, ha minél előbb tudatosan megtervezünk egy új mindennapi viselkedési rutint, és ezt próbáljuk napi rendszerességgel követni.
Forgács hangsúlyozza, ezt az időszakot arra is ki lehet használni, hogy lassúbb, elmélyültebb, önreflexívebb életstílust alakítsunk ki. Ugyanakkor
sajnos azzal is számolni kell, hogy a jelenlegi helyzet súlyos mentálhigiénés problémákat fog okozni, és a magyar egészségügy nincs erre megfelelően felkészülve.
– A vírusjárvány fokozott veszélyérzetet, halálfélelmet is kiválthat, ami erős tudat alatti hatással lehet a gondolkodásunkra. Sok kísérlet bizonyítja, hogy a halál gondolata fontosabbá teszi a csoportidentitást, a konformitást, az összetartozás igényét, de növeli az intoleranciát is. Egy amúgy is mélyen megosztott társadalomban ez tovább erősítheti a félelmet és az ellenségeskedést azokkal szemben, akiket idegennek vagy másképp gondolkodónak tekintünk.
– Ezért is tartom veszélyesnek – folytatja a szociálpszichológus –, hogy az Orbán-kormány a belpolitikai teljhatalom megerősítésére és az ellenzék démonizálására használja fel még ezt a tragikus járványt is. A krízis okozta veszélyhelyzetben az emberek még inkább motiváltak arra, hogy a vezetőiket kompetensnek gondolják, hiszen az életük is függhet tőlük. Ez a hatás azonban a vészhelyzet után könnyen eltűnik, és eljöhet a felelősségre vonás ideje.
Az ausztrál kormány kríziskezelése is tanulságos, bár itt is még kezdeti stádiumban van a járvány:
– Nyilvános helyen legfeljebb két ember találkozhat, lezárták a strandokat és nagyon széles körben tesztelik az embereket. Az egyetemi tanítás átállt a távoktatásra, erre már megvolt az infrastruktúra. A beutazókat állami költségen az egyébként üres szállodákban helyezik el a kéthetes karantén idejére. Kijárási tilalom még nincs, az üzletek egy része és a plázák is működnek, noha sokkal kevesebb embert látni. A legújabb hírek szerint úgy tűnik, sikerült a vírus terjedését megállítani, napok óta egyre kevesebb új esetet jelentenek. Nincs pánikhangulat, bár a pszichológiai hatások itt is nagyon súlyosak, erre a mentálhigiénés szolgáltatásokat is felkészítették.
Forgács úgy látja, hogy az ausztrál kormány gazdasági intézkedései is nagyon sokban különböznek az Orbán-kormány eddigi reakcióitól. A világon az egyik legszélesebb körű tesztprogramot vezették be.
Ausztráliában minden cég, munkáltató dolgozónként havonta 3000 ausztrál dollár segélyt kap a kormánytól, hogy tovább fizethesse az alkalmazottait, és így a krízis után rögtön újraindulhasson a gazdaság. Azok pedig, akik mégis elveszítették a munkájukat, fél éven át havi 2200 dolláros támogatást kapnak. A bölcsődék és az óvodák is ingyenesek lesznek. Az ausztrál kormány szerint a legfontosabb feladat, hogy a megélhetéshez szükséges anyagi segítséget mindenki megkapja, és ezzel megelőzzék a szociális és gazdasági katasztrófát. Ebből a szempontból is különösen aggasztónak látja a professzor a magyarországi fejleményeket.
– Nemzetközi összehasonlításban az Orbán-kormány eddigi intézkedései messze elmaradnak más országok gazdasági válságot enyhítő rendelkezéseitől. Például a hiteltörlesztések felfüggesztése nem elég, hiszen a legszegényebbeknek nincs hitelük, így rajtuk ez egyáltalán nem segít.
Egy ilyen krízisben elsősorban őszinteségre, bizalomra és nemzeti együttműködésre lenne szükség. A jogok és szabadságok korlátozása éppen akkor ássa alá a közbizalmat, mikor a legfontosabb lenne az átláthatóság és a megbízható adatszolgáltatás, ehelyett az Orbán-kormány továbbra is a megosztó, gyűlöletkeltő propagandát folytatja. Példátlan nemzetközi felháborodást váltott ki, hogy Európában egyedül Magyarországon vezettek be korlátozatlan ideig tartó diktatórikus rendeleti kormányzást. Az ilyen lépesek semmiképpen sem segítik a társadalmi béke és bizalom fenntartását. Aggasztó a fegyveres erők széles körű felhasználása is. Miért kell egyébként szakképzetlen katonákat a vállalatokhoz és a kórházakhoz kivezényelni? Felmerül a gyanú, hogy ezek az intézkedések inkább az egypárti hatalom megszilárdítását szolgálják, és nem a közérdeket. Egy katonai parancsnok például megakadályozhatja, hogy információhoz jussunk a kórházban lévő valós állapotokról, a fertőzöttek számáról és helyzetéről.
Forgács József úgy véli, a teljhatalomra egyébként sincs szükség, hiszen Orbán már amúgy is egy de facto egyeduralmi rendszert működtet.
Az egészségügy tíz éve tartó szisztematikus elhanyagolása is egyértelműen a kormány felelőssége.
Nagyon aggályos az is, hogy rémhírterjesztés címen bárkit megvádolhatnak majd, aki felfedi az igazságot vagy kritizálni meri a kormányt. Mivel Magyarországon már nem beszélhetünk jogállamról, és az ügyészség gyakorlatilag az uralkodó pártot szolgálja, ezek a drákói törvények nagyon veszélyesek.
Forgács hozzáteszi, kutatások is alátámasztják, hogy Magyarországon valóban súlyos problémák vannak a bizalommal, a társadalmi kohézióval és a kompetenciával, amelyet nem lehet már sokáig cinikus manipulációval elfedni. Tragikus, hogy a kormány még ezt a krízist is megpróbálja demagóg propagandára és gyűlöletkeltésre felhasználni. Az ilyen megosztó és rövidlátó politika hosszú távon társadalmi katasztrófához is vezethet.
– Érdekes, hogy egyes országok, köztük például Szingapúr is sokkal jobban kezelték a járványt. Ott majdnem hatmillió ember él egy nagyon szűk területen, mégis nagyon kevés halálos áldozat volt, és jelenleg is csak néhány száz fertőzöttet tartanak nyilván. A magyar kormánnyal ellentétben a szingapúri vezetés előrelátóan felkészítette az egészségügyi rendszert, csak szakértőket – nem pedig politikusokat vagy egyenruhás embereket – használtak a kommunikációra. Azonnal nagyon széles körű tesztelést vezettek be ők is, a fertőzötteket és hozzátartozóikat szigorúan elszigetelték, és ennek köszönhetően a mindennapi életük alig változott.
Sokan úgy vélik, hogy a vírusjárvány okozta társadalmi, gazdasági válság az autokrata rezsimeket erősítheti meg. Forgács József azonban nem gondolja, hogy a diktatúráknak lenne előnyük ebből.
– Az egész tragédiát éppen a kínai diktatórikus rendszer és a kommunista párt titkolózó, inkompetens és embertelen viselkedése váltotta ki azzal, hogy nem ismerték el időben a problémát, hazudoztak és csak későn hozták meg a megfelelő óvintézkedéseket. Hasonlóképpen történt ez annak idején Csernobil esetében is. Ha a lakosságot megbízhatóan informálják, szakértőkre bízzák a kommunikációt, és nem politikai manipulációra használják fel, mint Magyarországon, akkor a polgárok megértően kooperálnak a liberális demokráciákban is. Ausztráliában fel sem merült, hogy a krízist belpolitikai csatározásokra használják, hanem az ellenzék teljes bevonásával és egyetértésével cselekedtek.
A professzor úgy látja,
a jelenlegi krízis szükségszerűen meg fogja változtatni sok ember gondolkodását és világszemléletét.
Az optimista kimenetel az lehet, hogy a krízis elmúltával ráébrednek az emberek arra, hogy mennyire sikeres, stabil, jól működő, gazdag és toleráns társadalmat biztosított nekik a liberális demokrácia és a piacgazdaság. Ez a liberalizmus alapértékeinek és önbizalmának a megerősödéséhez is vezethet a populizmussal szemben. A másik verzió, hogy ahol amúgy is ingatag a társadalmi kohézió és bizalom, ott a helyzet tovább romolhat. Fennáll a veszélye, hogy megerősödik a gyűlölködő törzsi, nacionalista zárt gondolkozás. Magyarország számára is ez jelentheti a legsúlyosabb hosszú távú veszélyt. / Sándor Zsuzsanna