Itt mindenki ismeri a hagyományokat – Gajda Péter: Ne egymást mocskoljuk a plakátokon
– Tizenhárom éve polgármester, és nem gyakorlatlan kezdőként vágott bele, hiszen előtte alpolgármester volt. Szakmáját tekintve gyógypedagógus, ami nem jelent ugyan előnyt a hivatal vezetéséhez, de talán nem is hátrány.
– 1990-ben lettem először képviselő, minden alkalommal egyéni körzetben választottak meg, apránként lépegettem egyre följebb. Képviselő voltam, bizottsági elnök, tanácsnok, alpolgármester, majd végül polgármester. Úgy éreztem, talán jól ismertem már a kerület és az önkormányzat működését ahhoz, hogy elvállalhattam ezt a pozíciót.
– Mit tudott a kerületről, amikor beszállt? Mi köze volt Kispesthez?
– Itt nőttem föl, ha most felhúznám a redőnyt, meg tudnám mutatni azt a panelházat, amelyben a szüleimmel éltünk. Zuglóból költöztünk ide, tizenhárom éves korom óta minden ideköt. A sport is ide húzott, mert előtte a BVSC-ben fociztam, és 17 éves koromig a Honvéd igazolt labdarúgója lehettem.
– Milyen poszton játszott?
– Balszélsőt…
– …stílusos…
– …nem voltam különösebben technikás játékos, nekem általában azt mondták, hogy „Fuss, és add be!” Itt jártam általános iskolába, a középiskolában a történelem is nagyon érdekelt, de a 88-tól 90-ig tartó időszak iskolának sem volt utolsó. A Fideszben kezdtem politizálni, alapító tag voltam a kerületben. Aztán a Fidesz nevet változtatott, liberális pártból konzervatív lett, én pedig csendben otthagytam a társaságot. ’98-ban MSZP-sként folytattam a politizálást.
– Amikor átvette a hivatalt, a kerület külvárosi, iparosodott jellege kezdett elkopni, át kellett állni egy másfajta irányra.
– Kispest 1950 óta a főváros része, a hetvenes-nyolcvanas években erőteljes lakásépítési program kezdődött. A kerület három-négy jellegzetes részre bontható, a hagyományos Kispest őrzi régi arculatát, a kertváros megintcsak jellegzetes övezet, a lakótelepi részen él a lakosság jelentős része, és akkor ott van még az unikális, egyedi építészeti megoldásokat felsorokoztató Wekerle-telep.
– Az ember gyakran a Wekerlével azonosítja a kerületet.
– Hát igen, erről és Puskás Ferencről híres Kispest. Az ezredfordulón ki kellett találnunk, hogyan lehet folytatni azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel az elődeim is próbálkoztak. Kétféle irányt határoztunk meg. A kispesti zöldprogram keretében a kerület fontosabb centrumainak, alközpontjainak, parkjainak megújítását céloztuk, szépíteni, építeni akartunk. A másik nagy elhatározás a közbiztonságot szolgálta, ebből lett a kispesti térfigyelőprogram.
– Annyi könnyebbség volt a dologban, hogy ipari beruházókat ide külön nem kellett csábítani, mert aki itt él, át tud járni a szomszédos kerületekbe dolgozni. Nincs olyan kényszer, amilyen egy Zalaegerszeg, Nagykanizsa vagy Székesfehérvár típusú várost jellemez.
– Kispestet szokás alvóvárosnak is tekinteni. Korábban valóban az ipari jelleg dominált a traktorgyárral, a Rábával; ma már nem a helyi munkalehetőség megteremtése a legfontosabb. De volt azért olyan időszak, amikor a munkanélküliség nagy gondot jelentett, ezért is támogattunk olyan munkahelyteremtő beruházásokat, mint a bevásárlóközpontok létrehozása, amelyekben sok kerületi lakos el tudott helyezkedni, de ilyenek a kisebb gazdasági létesítmények is. Nem volt mindegy, hogy a kőbánya-kispesti városközpont vagy a Határ út menti városrész milyen arcát mutatja. Ezzel azért még ma is vannak gondjaink.
– Azt hogyan oldották meg, hogy a Wekerle kuriózumait úgy óvják meg, hogy a kerület más részein élő polgárok ne érezzék magukat mellőzöttnek?
– A fejemhez szokták vágni, hogy mi csak a Wekerlével foglalkozunk. A költségvetésben fegyelmezetten ki szoktuk mutatni, hogy számtalan olyan fejlesztésünk volt az elmúlt években, amely nem a Wekerléhez köthető. Ez a sztereotípia talán azért ragadt meg az emberekben, mert a Wekerle fennállásának századik évfordulója alkalmával sokat beszéltünk a városrészről, sok régi kép került elő a korábbi időszakokból, ezenkívül 2008 és 2010 között tudtunk elkezdeni olyan projekteket, amelyek az Európai Unió forrásait használták fel. Így újult meg a Wekerle központja, a Kós Károly tér, a Munkás Szent József-templom meg a Wekerlei Kultúrház, megtörtént a kispiac rekonstrukciója. Látványos ügyek voltak, sokan felfigyeltek rá. Emellett azért megépült a Kispesti Forrásház, átépítettük a Kossuth és a Városház teret, átalakult a kőbánya-kispesti metróvégállomás is. Óvodákat, iskolákat, bölcsődéket újítottunk fel, és nem mindegyik található a Wekerlén. Azt is tudni kell, hogy a Wekerlén nagyon erős civil közösség működik, gyakran hallatják a hangjukat, igen jó a kapcsolatunk, támogatjuk őket. Szerencsére ezek a lokálpatrióta közösségek már a kertvárosban, a lakótelepen és a hagyományos Kispesten is megjelentek. Kispestnek nem egy központja van, hanem egyszerre több. Ezek közé tartoznak azok az intermodális központok, ahonnan metróval, busszal, villamossal tovább lehet közlekedni, ezekre is oda kell figyelni. Van egy régi adósságunk, a kispesti piac környékének rehabilitációja, ez lesz a következő olyan projekt, amelybe belevágunk, és ott szintén egy új városközpont kialakítását tervezzük. A kőbánya-kispesti metróvégállomástól a Kossuth térig, az Üllői útig bezárólag vannak még elképzeléseink.
Kispest
Budapest XIX. kerülete 1950 óta
Területe: 9,38 négyzetkilométer
Népessége: 59 893 fő
Híres szülöttek: Bárdy György színész, Bozsik József labdarúgó, Nyers Rezső politikus, Puskás Ferenc labdarúgó, Sinkovits Imre színész, Tátrai Vilmos hegedűművész, Tichy Lajos labdarúgó
– Mi volt a legnagyobb gondja, amivel politikai pályája során találkozott?
– Emlékszem egy viszonylag nehezebb időszakunkra; azért beszélek többes számban, mert ez csapatmunka, a hivatal, a munkatársak, a képviselők nélkül nem lehet boldogulni. Második polgármesteri ciklusomban a képviselő-testületben nem volt mögöttem többség, nehéz volt az első két évben megértetni politikai ellenfeleinkkel, hogy a pártérdeknél fontosabb a kerület érdeke. A ciklus végére aztán sikerült a Fidesszel ennek az érdeknek a mentén összecsiszolódni, de azért az energiáim nagy részét az egyeztetések, a megbeszélések és az olyan kompromisszumok vitték el, amelyekre ma már nem biztos, hogy szükségem lenne. De ma stabil baloldali többséggel dolgozunk, és nem kell kényszerű kompromisszumot kötnöm azért, hogy fejleszteni tudjuk a kerületet. A kompromisszumok megkötésére az adottságok miatt kényszerülünk. Évi 12 milliárdos főösszeggel dolgozunk, egy nagy beruházó, nem mondom a nevét, hogy ne legyen reklám, építmény-telekadóban 130 millió forintot fizet be. Ugyanez a szomszéd kerületben (a reptér miatt) eléri a kétmilliárd forintot. Nem ugyanaz a lépték. De hát nem lehet mindenkinek repülőtere, gyógyszergyára, sörgyára. Senkit nem kérek arra, hogy vegye számításba ezeket az objektív tényeket, csak akkor szoktam megemlíteni, amikor megkérdik, hogy milyen adottságaink és lehetőségeink vannak. Nem mindig a város vezetőin múlik, hogy tudnak-e forrásokat szerezni, az alaphelyzeten nem lehet változtatni.
– A 2010-ben kezdődő államosítások nyomán kikerültek az iskolák a kerület fennhatósága alól, de a lakosok meg a gyerekek szülei itt maradtak, és ha valamivel elégedetlenek, nem a kormányt, hanem a kerületet szidják.
– Ez az okmányirodák átvétele után is megtörtént, sokáig minket szidtak, ha valami probléma volt az átállás miatt. Nem engedtük el az iskoláink kezét, létrehoztuk az iskolatámogatási alapot, a pénzt szabad felhasználású forrásként adjuk oda, a helyi közösség dönti el, hogy mire költi. Az intézményfelújítási programjainkból sem maradtak ki az iskolák, folytattuk a felújításokat, vagy új beruházásokba kezdtünk. Az iskolák mellett az óvodák és a bölcsődék nálunk maradtak, itt folytatni tudtuk a felújítási terveinket. Sokan azt gondolják, hogy a feladat elment, a pénz itt maradt, de hát ez nem így van. A kis falvakkal szemben annyi előnyünk van, hogy vannak saját forrásaink. Jelenleg csak azok járnak jól, akik rendelkeznek az iparűzési adó fölött. Nehéz megértetni az emberekkel, miért nem jut mindenre, illetve hogy miért jut bizonyos területre kevesebb, máshová meg több. Takarékos és átgondolt gazdálkodással a pénzt jól be lehetett osztani Kispesten. Annak ellenére, hogy a központi források elapadtak az elmúlt években.
– Az emberek java része, bárhol él is, szeret biztonságban és tiszta, rendezett környezetben kilépni az utcára.
– Ezért vezettük be a térfigyelőprogramot.
– Nem idegesíti a kispestieket, hogy állandóan leskelődnek utánuk?
– Ilyen panaszt még nem kaptunk. Most hetven kamera működik a kerületben, megy a versengés azért, hogy „még a mi utcánkba is kérnénk” további kettőt, vagy egy-egy házat külön figyeltessünk. Az efféle kéréseket nem mindig tudjuk teljesíteni. A rendezett környezet alapvető. Ha valaki azt tapasztalja, hogy piszkos és elhanyagolt utcákon kell végigbotorkálnia, romlik a komfortérzete. Így kimondva persze nagyon egyszerűen hangzik, a valóság jóval bonyolultabb. Illegális hulladék összegyűjtésére és elszállítására például évente több mint ötvenmillió forintot költünk. Nagy a kelet–nyugati átjárás, több esetben bizonyítani tudtuk, hogy nem kispestiek rakták le a szemetet, az is előfordult, hogy teherautókkal hordták a kiserdőbe. Amit aztán egy kicsit furán akadályoztunk meg, mert építettünk egy kerítést, hogy a teherautó ne tudjon bemenni.
– A kispesti képviselőnek, függetlenül attól, hogy MSZP-s vagy fideszes, olyan jóléti program mögé kell beállnia, amelynek révén négyévenként újra tudja magát választatni. Járdát és utat kell építeni, az óvodának rendben kell lennie, és az sem baj, ha a helyi választó gyereke el tud járni valahová sportolni. Most épül a KAC-pálya, amely rendkívül fontos objektum a kerület életében.
– Valóban legendás pálya, ott még a brazil válogatott is játszott egyszer edzőmeccset a nyolcvanas években, emlékszem rá, mert van rólam egy kép a lelátóról, ami három széksor volt akkoriban a pálya körül. A Kispesti Atlétikai Club a Honvéd jogelődje, itt kezdte a pályafutását Puskás Ferenc, Bozsik József is.
– Csak aztán a végén ki ne felejtsük az interjúból, hogy Puskást elhappolták Kispest elől a felcsúti legények…
– Mi ezt kompenzáltuk, nálunk volt először Puskás-szobor, utcát is mi neveztünk el leghamarabb róla, egy általános iskola is viseli a nevét. Lehet persze, hogy egyszer majd felcsúti futballistaként fognak rá emlékezni. Minket ez azért nem zavar, mert itt mindenki ismeri a történelmi hagyományokat. Azt szoktam mondani, büszkék vagyunk arra, ha mások is büszkék Puskásra. No de a KAC-pálya. A mindenki számára nyitott, tömegesen használható létesítményben most építjük át a futókört, korszerű rekortán lesz a salak helyén, az MLSZ segítségével megújult a centerpálya, a főépület, az öltözők, a vizesblokkok sem maradtak a régiek, évek óta működtetjük a skate-parkot, gördeszkázhatnak a fiatalok, kézilabdázni is lehet. Sokféle szabadidős tevékenységet odaszervezünk, a gulyásfőző-fesztiválunkat is ott tartjuk, ezért annyira fontos ez a helyszín. De fontos volt az is, hogy Kispest más részein is kialakítsunk ingyenes, sportolásra és mozgásra használható területeket. Központi játszótér épült, a lakótelepi részen felújítottunk két teniszpályát, a focipályákat már korábban műfüveztük vagy műanyaggal borítottuk. Szépen megteltek élettel.
– Az emberek nemcsak biztonságban és tiszta környezetben szeretnek élni vagy sportolni, de azt sem szeretik túlságosan, ha túl sokat kell várniuk a rendelőintézetben a vizsgálatokra.
– Ez lesz a legnagyobb probléma az országban, tudunk az orvoshiányról, rendszeresen tanácskozunk a szakrendelő vezetőivel. Az olyan szakterületek, mint a reumatológia vagy a szemészet, különösen veszélyeztetettek, keresni kell az orvosokat, és sokszor már úgy sem találnak, hogy dupla bért fizetnek a munkáért. Ugyanez a helyzet a gyermekháziorvosok esetében is. Járt nálam nemrég egy orvos, ötvenéves, azt mondta, hogy ezzel ő még fiatal háziorvosnak számít. Az alapszolgáltatásokra a járóbeteg-ellátásban különös gondot fordítunk, a kispesti egészségközpont műszerparkját évente fejlesztjük, áldoztunk a csontsűrűségmérőre, az új röntgengépekre, a fogászati berendezésekre és az épületek felújítására. Az idén is lesz egy csaknem 200 milliós felújítás az egészségügyi intézetben, a teljes fogadótér átépítésére készülünk. Tavaly a legnagyobb gyermekorvosi rendelőt újítottuk fel saját forrásból, több száz millió forintos ráfordítással.
– Migránsok. Mi lett a vége a leragasztott kormányplakátok ügyének?
– A Kúria kimondta, hogy az önkormányzat nem hozhat ilyen rendeletet, ezért megsemmisítette a gyűlöletkeltést akadályozó rendeletünket. Keressük annak lehetőségét, hogy a célt el tudjuk érni. Azt szeretnénk, hogy tényleg ne arról szóljon a politikai közbeszéd vagy a közélet, hogy egymást mocskoljuk a plakátokon. Hazugságokat sem kell terjeszteni: szerettük volna minden politikai szereplő figyelmét felhívni arra, hogy ha húsz évvel ezelőtt ilyen plakátok megjelentek volna a városban, mint amilyeneket láttunk a választások idején, óriási botrány lett volna belőle. Ma már az emberek szinte észre sem veszik, hogy mivel hülyítik őket. Szerettük volna a figyelmet felhívni arra, hogy ne a gyűlöletkeltés legyen az elsődleges politikai mondanivaló, még akkor sem, ha az láthatólag sokat hoz bizonyos pártok konyhájára. Ezt a rendeletünket annak idején furcsamód a helyi fideszesek is megszavazták, hogy véletlenül vagy figyelmetlenségből-e, nem tudom. Azóta folyamatosan támadnak, és azt kérdik, hogy hozhattunk ilyen rendeletet. De hát megszavazták. A rendelet célja és mondanivalója mindenki számára elfogadható volt. A gyűlöletkeltés helyett be akartuk mutatni, hogy mit csináltunk és mit szeretnénk tenni. Akár az országban, akár a városban, akár itt, a XIX. kerületben.
Cikkünk szponzorált tartalom, lapunk 2019. május 9-i Kispest-mellékletének a része.
