Iskolai erőszak - a tanárok ellen

Több dolog is van ebben, ami elképesztő. Egyrészt az a kitétel, hogy a „tanárokat fel kell készíteni.” Ebből a józan paraszti észjárás azt a következtetést vonja le, hogy a közeljövőben nem lehet számítani enyhülésre ezen a fronton. Vagyis az fel sem merül alternatívaként, hogy jobb, szerethetőbb, erőszak mentesebb lesz a világ.

Másrészt elképesztő a tanári tekintély hanyatlása. Hajdanán a tanár urak tényleg urak voltak. Kevés volt az iskolázott ember, a tanultakra úgy tekintettek, mint a kisistenekre. Figyeltek rájuk, súlya volt szavaiknak. Az órán egy pisszenés sem hallatszott. Lehet, hogy akkor sem figyelt feszülten az összes diák, de hogy ennek nem adta semmi jelét egyik sem, az biztos. Még pár évtizeddel ezelőtt sem volt visszaszólás, a tanárverés pedig még fogalmi szinten sem létezett.

Hajdanán, ha rosszalkodott a gyerek, akkor a szülő kezét tördelve és szemlesütve állt meg a tanár előtt: „Ne haragudjon tanító úr, beszélek én majd a fiam konok fejével.”

Ma mit csinál egy szülő? Nem kell neki külön behívó, megy az magától is, jobb esetben a tanári elé hangoskodással, rosszabban meg a tanár után, egy husánggal a kezében. Hadd tudja meg a barom tanár, milyen a magyarok istene! Tanuld meg fiam, így kell a dolgokat elintézni! Ha nem teszik a tanár, majd leverjük!

„A diákok által elkövetett erőszak számszerűen nem nőtt, ám az utóbbi időben egyre nagyobb publicitást kap.” Nem tudom, ebben a hírben mi a rémisztőbb. Az az üzenet, hogy csak semmi pánik, hisz eddig is voltak ilyen kis rakoncátlanságok. Vagy az, hogy nem olyan nagy dolog, csak a média szokásos praktikája lobbantotta nagy lánggá.

Tény, hogy korábban is voltak atrocitások. 2004-ben például egy kunmadarasi általános iskolás diák fojtogatta meg egy kicsit a tanárát. Minden oka meg volt rá: a tanár ugyanis rendre utasította. 2005-ben egy 13 éves fiú ütötte meg tanárnőjét,az már a hírek homályába veszett, hogy miért. Gyanítható, hogy megvolt neki is a nyomós indítéka.

2006-ban kilenc- és tizenegy éves gyerekek támadtak pedagógusra, egy Miskolchoz közeli település általános iskolájában. A védtelen tanárnőt össztűz alá vették. A nyomatékosítás kedvéért hárman támadtak rá: miközben az egyik a lábát rugdosta, addig a másik fadarabbal püfölte, a harmadik delikvens meg iskolatáskáját vágta hozzá.

Tessék csak nyugodtan tanárnak lenni! Némi kis problémánk legfeljebb akkor akad a pályaválasztással, ha pechünkre nem vagyunk elég szimpatikusak. Vagy túl sok leckét adunk föl. Esetleg csendet követelünk. Ezek túl irritálóak a diák számára. És ez az óratervbe, merő önvédelemből, szigorúan bekalkulálandó.

A fenti esetek csak a közhírré tett esetek. Hány lehet (lehetett) az elsumákolt, szőnyeg alá söpört, ki nem szivárgott történet?

Az oktatási ombudsman kihirdette: az ilyen jellegű cselekedetek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Büntetni kell az elkövetőket. Ha egy gyerek bántja diáktársát vagy tanárát, akkor vagy fegyelmi büntetést kap, vagy másik iskolába helyezik át. Ha betöltötte a 16. életévét, ki is zárhatják az iskolából.

Na, ezzel aztán jól kihúztuk a dolog méregfogát! Bajlódjon vele egy másik iskola! Inzultáljon ott egy tanárt! Még jobb, ha az utcára lökjük. Ott szélesebb terepeken élheti ki agresszív késztetéseit.

De még egyetlen egy szó sem esett arról, hogy valahogy magát az erőszakot kellene megfékezni. Van egy nemzedék, amelynél talán már késő. De lehetne teremteni egy tisztábbat. Vagy hagyjuk a fenébe, illúzió az egész?

Nyugodjunk bele, hogy az agresszió megmarad, sőt virágkorát éli, és ha jót akarunk magunknak, akkor személyre szabott túlélési stratégiákat dolgozunk ki. Félelmetes méreteket ölt a gyerekkori bűnözés. Odáig jutottunk, hogy már a tizenévesektől is tartani kell. Akikre eddig rá tudtunk mosolyogni, azokra most ránézni sem merünk. Hátha belénk köt. Belénk, a felnőttekbe, ő, a tízéves.

Mert az azért elég nyilvánvaló, hogy az iskolák mikro-társadalmában előforduló erőszakosdi kortünet, a világ leképezése, kicsiben mi vagyunk. Ami a tanórán, diák és tanár között lezajlik, az - mint egy rossz sorozatban - folytatódik a falakon kívül is. A megállókban, az üzletekben, az utcán. Menővé vált a kakaskodás, durvaság, parlagiság. ”Maffiásodik” a világ.

Verőlegények diktálják az ütemet kicsi bűnöző-palántájuk talpa alá. A védtelenek meg kénytelen-kelletlen táncolnak rá.

„Intera”
e-mail