Iskola négy gyerekre – a szegregáció színtiszta megjelenése

Utolsó napok a tanévből. A tantermekben nem könnyű elviselni a hőséget, a Besztereci Móricz Zsigmond Általános Iskola tanulói ezért a kerti fák alatt hűsölnek. Más előnye azonban nincs ennek az iskolának. Úgy 160-170 gyerek jár ide, a legtöbbjük besztereci, de sokan érkeznek a folyamatosan néptelenedő környékbeli falvakból is. Glonczi Lászlót, a Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesületének elnökét kísérjük, aki az intézmény megbízott igazgatójával találkozik. A roma gyerekek oktatási esélyéért küzdő aktivista nemrégiben tudta meg, hogy az intézménynek Tiszarádon van egy tagiskolája, ahová mindössze négy, különböző évfolyamokon tanuló alsó tagozatos roma gyerek jár. E telephely sok ponton sérti a hatályos jogszabályokat, az egyenlő bánásmódról szóló törvényt például, valamint a köznevelési törvényt, mert ennyire alacsony létszámmal iskolát nem lehet működtetni.

Glonczi László megkereste a besztereci intézmény állami fenntartóját, a Kisvárdai Tankerületi Központ vezetőjét is. Pásztor Gyula Csabánénak levélben jelezte, hogy azért csökkent négyre az ott tanulók létszáma, mert a gyerekvédelmi hatóság egyszerre emelt ki egy nagycsaládból kilenc gyereket. A testvérek mind ide jártak. A tankerületi vezető válaszában megerősítette: a tiszarádi telephelyen egyetlen összevont osztály működik, amelyben a 2017/18-as tanév kezdetén 13 tanuló kezdte meg a tanulmányait. A tanulók közül mindenki hátrányos helyzetű, kilencen halmozottan hátrányos helyzetűek, de ahogy az lenni szokott, a gyerekek „kisebbségi vagy nemzetiségi származásáról a fenntartónak nincs információja”.

Soha senkinek nincs ilyen információja, de valahogy mégis mindig úgy alakul, hogy Magyarországon a roma gyerekek sokasága a többségi társaitól elkülönítve tanul. A tiszarádi iskolában két tanítónő és egy pedagógiai asszisztens dolgozik. A tankerület vezetője azt állítja, hogy Glonczi László, aki szerint a roma gyerekek elkülönítése törvénytelen, megalapozatlanul vádaskodik, és ezzel „egy magyarországi, alacsony lélekszámú, öregedő település jövőjét kérdőjelezi meg”.

Ottjártunkkor a besztereci megbízott igazgató kevésbé sértődött hangnemben beszélt Glonczi Lászlóval, bár azt érezni lehetett, hogy mélységesen fel van háborodva a jogvédő látogatása miatt. Pedig nem kérdés, ahogy azt Glonczi megállapította, hogy az iskola működése törvénytelen, mert szegregál, továbbá mindössze három gyerek iratkozott be ide a következő tanévre.

Fotó: Bazánth Ivola

– Az Oktatási Hivatalnak és a kisvárdai tankerületnek a 2017/2018-as utolsó tanítási nap adatait kellene figyelembe vennie, amikor az iskola sorsáról dönt. Egy ilyen kislétszámú, csak cigány tanulókból álló intézményt nem szabadna tovább fenntartani – mondja Glonczi László. Hivatalosan is megkereste a Kisvárdai Tankerületi Központot és az Oktatási Hivatalt azzal a kéréssel, hogy az állam szüntesse meg ezt az állapotot. Az OH gyorsan lepasszolta az ügyet a tankerületnek, most Pásztor Gyula Csabánénál a labda.

– Ez az eljárás jól mutatja, hogyan dobálják az állami szervek egymásnak a forró krumplit – mondja minderre Daróczi Gábor oktatási szakértő. – Senki nem meri vállalni a felelősséget, sem a tankerület vezetője, sem az Oktatási Hivatal. Még arra sem képesek, hogy beleképzeljék magukat a négy érintett gyerek helyébe, és elképzeljék, mi lesz velük hat-nyolc év múlva. Négy gyerekről beszélünk.

Szóba hozzuk azt a dilemmát, hogy ha bezárna ez az alsó tagozat, az magában hordozná annak a kockázatát, hogy a távolabbi iskolába a gyerekek nem járnának be rendszeresen.

– Ezen gondolkodni rossz irány, mert azt jelzi, hogy mi is abból indulunk ki, az állam nem teljesíti a kötelezettségeit. A tiszarádi esetben teljesen egyértelműen a roma gyerekek szegregációjáról van szó. Ezt ők megsínylik. Az államot semmi nem akadályozza meg abban, hogy iskolabuszt indítson az érintett gyerekek megsegítésére, ahogy abban sem, hogy a telephelyi iskola pedagógusait a nagy iskolában továbbfoglalkoztassa – összegzi Daróczi Gábor, hozzátéve: négy gyerekkel eleve nem lehet színvonalas pedagógiai munkát végezni, továbbá a rendszer fenntartása is finanszírozhatatlan.