„Íme, a XX. század magyar történelme az Orbán-kifestőkönyv szerint"

Már biztosra vehető, hogy a Jászai Mari térre, a korábbi Marx és Engels szobor helyére kerül a Vértanúk teréről az éj leple alatt eltávolított Nagy Imre emlékmű. Ezzel újabb kérdések sora nyílna meg az Orbán-kormány emlékezetpolitikai kultúrharca nyomán fellángoló vitában – csakhogy érdemi vitáról beszélni képtelenség. Miközben ugyanis a közterületi emlékek, Budapest történeti látképének átrendezése 2019-ben számos olyan, vitára méltó eseményt produkál majd, amelyek nyomán Orbán Viktor legújabb értékrendjéről, avagy a kurzus értékválasztásáról kaphatunk lenyomatot, a hatalmon lévők megbeszélésre, elemzésre, érvelésre aligha, csakis kinyilatkoztatásokra hajlandóak. Mindennek nemcsak szimbolikus következményei is lehetnek, miközben

a hiteles, világos múltfeldolgozástól egyre távolabb kerül a magyar társadalom.

Mécs Imre '56-os halálraítélt, volt parlamenti képviselő Nagy Imre szobránál a Nagy Imre Alapítvány megemlékezésén a Vértanúk terén az 56-os vértanúk emléknapján 2018-ban

Fotó: MTI/Illyés Tibor

Például Karl Marx és Friedrich Engels szobrát, amelyet 1992-ben távolítottak el a Jászai Mari térről, évtizedeken át övezte vita. A tudományos szocializmus alapítóinak 4 méteres, kubista stílusú szobrát 1971-ben avatták fel az MSZMP központi székháza (a „Fehérház”) előtt. Segesdi György emlékműve szürke gránitból készült, Közép-Európa legnagyobb és legjelentősebb kubista térplasztikája volt. Segesdi eredetileg krómacélból képzelte el a művet, de a megrendelő kívánságára módosítani kellett a tervet, mert a '70-es években egy hegesztett köztéri szobor ilyen témában még túl radikálisnak tűnt. Magyarán egy kifejezetten pártállami megrendelésről volt szó, amit művészeti értékei sem tettek a budapestiek számára szerethetővé.

A rendszerváltást követően, 1991-ben a fővárosi közgyűlés vitatta meg a szobor további sorsát. Hosszas vita után – amiről elvileg a parlamentarizmus és a demokrácia szól – végül kompromisszumos megoldás született: a szobrot a Jászai Mari térről el kellett távolítani, de maradhatott volna közterületen, amennyiben valamelyik fővárosi kerület befogadja. Mivel nem volt ilyen kerület, az alkotás végül a Szoborparkba került. Helyén jelenleg egy szökőkút működik.

Wachsler Tamás azonban most közölte: a Vértanúk teréről 2018 utolsó napjaiban elvitetett Nagy Imre-emlékmű még június 16., a mártír miniszterelnök kivégzésének évfordulója előtt a Jászai Mari tér V. kerületi felének geometriai középpontjába kerül. Márpedig ez valóban ugyanaz a helyszín, ahol a Marx-Engels szobor állt.

A világ egyetlen kubista stílusú Marx és Engels szobra

Fotó: szoborlap.hu

És innentől kérdés, mi az Orbán-kormány valódi célja ezekkel a szoborügyekkel. 2003-ban az Index írt arról, hogy a Munkáspárt a Marx-Engels szobor visszaállítását követelte, ám azt sem a Segesdi-család, sem a kubista térplasztikát őrző Szoborpark, sem pedig az akkori Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium, így az akkortájt kinevezett Hiller István miniszter sem tartotta támogathatónak. Éppen a múlt konszenzust nem élvező, sőt, vitát generáló volta miatt.   

Most azonban minden érdemi magyarázat, megbeszélés vagy akár csak előzetes bejelentés nélkül léptek ismét olyat, amely 2011 óta indulatokat, értetlenkedést váltott már ki. A Vértanúk teréről hirtelen, alig két héttel ennek teljes lebegtetése, s egy, véglegesnek nem tűnő „előzetes jóváhagyás" után elszállíttatták a Nagy Imre-emlékművet, Budapest leginkább fotózott köztéri szobrát.

Mintha csak szándékosan kavarták volna fel ezzel az indulatokat december 28-ra virradóan.

Már csak azért is, mert a sietséget semmi sem indokolta. Jelenleg ugyanis a Nagy Imre helyét elbitroló, „korabeli" emlékmű nem áll készen. Jelenleg még csak versenyeztetik, hogy ki fogja régi fényképek, dokumentumok alapján rekonstruálni a Nemzeti Vértanúk Emlékművét, amely idén valamikor elkészül. Mindez világosan kiderült az InfoRádióban elhangzott beszélgetésből, amelyben a Steindl Imre Program vezetője, Wachsler Tamás egyebek mellett elmondta: az emlékmű feliratai kapcsán is van némi bizonytalanság, ugyanis olyan fényképet nem sikerült találni, ami mind a négy oldalt megfelelően bemutatja. Azért a '19-es vörös terror áldozataira emlékező, 1934-ben felállított szobor olyan lesz, mint eredetileg volt – nyugtatott meg mindenkit Wachsler. 

Annyi mindenesetre biztos: a budapesti Vértanúk terén a Nemzeti Vértanúk Emlékművének keresztelt kőtömböt 1934. március 18-án Horthy Miklós és József főherceg avatta fel. És a tervek szerint ezt csinálhatja majd a kormányzó után 2019-ben valamikor Orbán Viktor:

A monument az 1919-es vörösterror 600 áldozatának állított emléket, ám a kőtömb már felállításakor is hatalmas  vitákat generált, hiszen a fehérterror háromszor annyi áldozatát figyelmen kívül hagyta a „Nemzet Vértanúinak" emlékműve, ráadásul a névsort folyamatosan változtatgatták. Mindössze 11 évig állt helyén, majd 1945-ben, a háború befejezése után a Kisgazdapárt kezdeményezésére lebontották.

A Kossuth tér sarka, a Vértanúk tere ezután 51 évig szobor nélkül maradt, szökőkúttal díszítették, majd 1996-ban, Nagy Imre miniszterelnök születésének 100. évfordulóján avatták fel a forradalom kormányfőjének emléket állító emlékművet, mely Varga Tamás szobrász alkotása, s amely magánemberek – főképpen Demján Sándor, Sarlós András és Fejér Béla – adakozásából valósult meg.

A szobor helyének kiválasztásakor a demokratikus viták során a döntő érv a Kossuth tér és a Parlament, valamint a Batthyány-örökmécses közelsége, háromszöge volt. Éppen azért, mert Nagy Imrét pontosan a Kossuth téren követelte miniszterelnökének az 1956-os tömeg. Romsics Ignác történész szintén az InfoRádióban beszélt arról: 

– Nagy Imre pályájának a csúcsa a Parlamenthez kötődik, a híd pedig azt szimbolizálta, hogy az egyik partról a másik felé megy át rajta, de középen megáll, ami konszenzusos üzenet. A mostani szobor viszont nem fogja ezt a konszenzust hordozni, nem azzal a céllal állították akkor sem, most sem, ez a terv és az áldozatok neve sem lesz rajta.

Innentől kezdve Orbán Viktor és házi történészei nem tudnak őszinték lenni sem a régi-új emlékmű, sem pedig Nagy Imre eltávolítása ügyében. Többen ironizálnak az elmúlt napokban azzal, hogy az Orbán-kormány szoborlopási ügyek sorába keveredett és keveredik. Nagy Imre Vértanúk terén elhelyezett emlékművének elbontása persze sokak számára túlmutat az eddigi vitákon, hiszen Orbán Viktor éppen a mártír miniszterelnök újratemetésén lett országos hírű politikus.

Csakhogy a 2010 utáni kormányoknak nem ez az első lépése a történelmi emlékezet átírására, a szavak szintjén ma is politikatörténeti felmenőkként tisztelt 1956-os forradalmárok ellen. A Kossuth tér rekonstrukciója, amely minden építészeti, s használatbeli pozitívumával együtt, vagy éppen azok ellenére is a Horthy-korszak felé történt visszanyúlást jelképezte, éppen az '56-os forradalom emlékét ápolóknak fájhatott leginkább. A térről és közeléből ugyanis eddig már eltűnt a Forradalom lángja, Károlyi Mihály – első köztársaság elnöke, a vörös gróf, aki úgy is a Kádár-rendszer egyik kirakatfigurája volt, hogy meg sem élte Kádár János hatalomra kerülését, ahogyan az 1956-os forradalmat sem – szobra, és most, Nagy Imre.

Mindegyik azt üzente: nincs szükség konszenzusra, a történelmet csak a Fidesz írja. Akkor, úgy és olyanra, amilyenre csak akarja.

Mindezt Gábor György filozófus, egyetemi tanár, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa Facebook-oldalán úgy kommentálta:

„Összegezzünk: a nagy tengely egyik végén a Szabadság téri hazug gyalázat, az angyal kezéből kihullani készülő országalmával, amelyre épp a rettenet jelképe, egy förtelmes, gyilkos sas készül lecsapni: a bűntelen, makulátlan és tiszta magyarság küzdelme a náci Németországgal. A tengely közepén a Nagy Imre helyére visszakerülő elviselhetetlen borzalom, a Nemzeti Vértanúk Emlékműve, amelynek tetején egy kőkoporsó, s a pillér egyik oldalán egy erőtől duzzadó férfialak, aki harcában épp triumfál, s megsemmisíti a sárkányszerű szörnyet: a mindig tiszta, hősies, felszabadító, harcra kész magyarság intemporális küzdelme a bolsevizmussal. A tengely másik végén, a Kossuth tér északi oldalán, Tisza István emlékműve, amelynek tetején egy halálra sebzett oroszlán vívja élet-halál harcát egy hatalmas óriáskígyóval: a magyar hősiesség összecsapása az idegen ármánnyal és összeesküvéssel. 

Íme, a XX. század magyar történelme az Orbán-kifestőkönyv szerint" – fogalmazott.