Ijesztő jövő
Az ATV nemrég megismételte a Magánbeszélgetés tavaly áprilisi adását: Juszt László vendége Mihályi Péter volt. A neves közgazdász egyebek mellett kijelentette: Magyarországon 120 év után megszűnt a társadalombiztosítás, már a kifejezés sem szerepel a Fidesz alaptörvényében. A Facebookra is felkerült a műsor videója, és sokan csak most szembesültek azzal: az egészségügyi és nyugdíjellátás nálunk már nem alkotmányos jog. Lehet, hogy a törvénykezési dömpingben egyre kevésbé értjük, mi történik velünk, és már alapjogaink durva csorbítását sem vesszük észre? Ami persze nem csoda, hiszen három év alatt 700 új törvény született. SÁNDOR ZSUZSANNA írása.
A rendszerváltás demokratikus alkotmánya alapvető jogként ismerte el a szociális biztonságot. A szövegbe 1989-ben bejegyezték: „A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz: öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”
A Fidesz-kormány 2011-ben új alkotmányt gyártott, s ebből az előbbi passzust törölte. Az alaptörvénybe ez került: „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának biztonságot nyújtson.”
A különbség nem csupán stilisztikai! Az államnak már nincsenek szociális kötelességei, a „törekvéseket” pedig nem lehet számon kérni a hatalmon. Korábban aki úgy érezte, szociális jogai sérülnek, az Alkotmánybírósághoz fordulhatott. Erre a Nemzeti Együttműködés Rendszerében már nincs lehetősége.
A húsz évig hatályos alkotmány azt is előírta: „A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.” A Fidesz alaptörvényéből a „társadalombiztosítás” kifejezés is eltűnt.
Miért van ennek jelentősége?
Mihályi Péter közgazdász azt mondja, a társadalombiztosítás állami felelősségvállalás azért, hogy a befizetett járulékokért egészségügyi ellátás és nyugdíj jár. A rendszer alapelve az arányosság: aki jobban keres, többet fizet be például a nyugdíjkasszába, s a nyugdíja is több lesz. Ám a szisztéma csak akkor működőképes, ha a befizetett járulékok felhasználásába és elosztásába nem avatkozik bele a politika. Ha a kormány önérdeke alapján dönti el, kinek a megtakarításait vegye el, és kit jutalmazzon a lojalitásáért kedvezményekkel, akkor a társadalombiztosítás lényegében megszűnt.
Lenyúl az állam
Úgy véli Mihályi Péter: a Fidesz tudatosan kihagyta az alaptörvényből a társadalombiztosítást. Így elhárult az alkotmányos akadálya annak, hogy például lenyúlhassák a magánnyugdíjpénztárak háromezer milliárd forintos vagyonát. A társadalombiztosítás alkotmányos felszámolása teszi lehetővé a jelenlegi „Varga-csomag” végrehajtását is, amely szerint a banki kamatok után is egészségügyi adót kell majd fizetnünk. Másfelől a Fidesz tb-csökkentésekkel támogatja a saját klientúráját: „Az új trafiktulajdonosoknak a felvett alkalmazottak után kevesebb tb-járulékot kell fizetniük” – szögezi le a közgazdász.
De az új alaptörvény alapján volt végrehajtható négyszázezer rokkant eddigi járandóságainak a megvonása, valamint az is, hogy visszamenőleges hatállyal megszüntették a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíját.
Az állam öncélúan dönt arról is, mire fordítja a befizetett járulékokat. A munkaadók előzőleg 27 százalékos tb-járulékot fizettek minden alkalmazott után. Ezt a pénzt a központi büdzsében nem lehetett más célokra felhasználni. Két éve a Fidesz ezt a járulékot átalakította szociális adóvá. És nemcsak a név változott! A beszedett adóval ugyanis a kormány szabadon rendelkezhet: nem köteles a munkavállalók ellátására költeni.
Mindez alátámasztja Mihályi Péter ijesztő kijelentését: – A befizetett járulékainkért az alaptörvény értelmében már nem jár semmi.
Alkotmányos biztosítékok híján a hatalom kénye-kedvén múlik, nyújt-e valamilyen egészségügyi, szociális szolgáltatást a pénzünkért. Vagy egyetlen tollvonással eltöröl járandóságokat, támogatásokat – mindenféle szakmai, társadalmi egyeztetések nélkül.
Nem véletlen, hogy a Fidesz megszorító intézkedései leginkább a szegényeket és a betegeket sújtják. Például egy áprilisi egészségügyi rendelet „felülvizsgálja” a krónikusan beteg gyerekek helyzetét. Ami azt jelenti: súlyosan beteg gyerek szüleitől megvonhatják a megemelt családi pótlékot. Többek közt asztmás, szívbeteg, epilepsziás gyerekeket érint a „családbarát” kormány intézkedése.
Semmi garancia
A szociális biztonság teljes felszámolását jelzi az is: elvették az ápolási díjat azoktól, akik a nap huszonnégy órájában otthon gondozzák tartósan beteg, idős szüleiket. A segélyek juttatása önkormányzati hatáskör volt, ám ennek forráskeretét megvonta tőlük a kormány. A Széll Kálmán terv 2.0 verziójában hangsúlyozták is: „A rászorulók ellátásában jelentős az állami szerepvállalás, és háttérbe szorul a hozzátartozók felelőssége. Vagyis az állam ott is helytáll, ahol egyébként ez a rászoruló gyermekeitől is elvárható lenne. Ennek megszüntetése, a hozzátartozói felelősség növelése a kormány kifejezett célja.”
Ehhez is alkotmányos jogalapot teremtett a Fidesz alaptörvénye, amelyben – egyebek mellett – ez olvasható: „A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.”
De akkor mi a kötelessége az államnak?
Kétségtelen: az állam továbbra is működteti – ahogyan a rendőrséget és a tűzoltóságot – az egészségügyi és a nyugdíjrendszert. Csakhogy ezeknek a fenntartását nem tekinti kötelességének, csupán „elősegíteni” igyekszik azt: „Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő.”
Magyarán: a nyugdíjak értékére és kifizetésére is megszűnt az alkotmányos garancia.
S miközben az állam senkiért nem vállal felelősséget, az állampolgárok számára kötelezően előírja: „Mindenki felelős önmagáért, lehetősége és képessége szerint köteles az állami közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.”
Nem lenne ezzel gond, ha olyan társadalombiztosítási rendszer működne nálunk, mint például a németeknél. Mihályi Péter említi: ott az állam kevés járulékot szed be, és alacsony nyugdíjat fizet. Általában az össznyugdíj értékének 30 százalékát. A többit az emberek a magánmegtakarításaikból gyűjtik össze.
Esély nélkül
Tegyük hozzá: nálunk nemcsak az a baj, hogy a társadalombiztosításra befolyt pénzekkel az állam önkényesen hazardírozik. Az unortodox gazdaságpolitika az öngondoskodás esélyétől is megfoszt milliókat.
Nemcsak a magánnyugdíjpénztárak vagy most éppen a takarékszövetkezetek államosítása példa erre. A sorozatos banki adóemelések terheit a pénzintézetek áthárítják az ügyfelekre. Így állhat elő az az abszurd helyzet, hogy a bankfióknál lekötött pénzünk csökken: a teherköltségek levonása után kevesebbet kapunk vissza, mint amennyit befizettünk.
Jó tudni: az Orbán-kormány ezekkel az intézkedésekkel teremti meg a rezsicsökkentéshez és a többi kampányosztogatáshoz szükséges forrásokat. Mindent alárendelnek a választási győzelemnek, a hatalom megtartásának.
Ha az állam nem garantálja a szociális biztonságot, ugyanakkor öngondoskodásra képtelenné teszi az embereket, annak beláthatatlanok a következményei. Gazdasági és morális csődhöz vezet, ha generációk azt tanulják meg: az államra nem szabad pénzt bízni, mert abból nem lesz sem egészségügyi ellátás, sem nyugdíj.
Ketyeg tehát a szociális bomba.
