Ideje meghúzni a vészharangokat
Olvasván a jobboldali napilapokat, hetilapokat, az ember érzése az lehet, Magyarország egy aprócska, napsütötte pont a barna eső áztatta Európa közepén: itthon ugyan fasisztaveszély nincsen, ha meg mégis lenne, az csupán a nem nemzeti oldal belügye.
Ami viszont ennél is sajnálatosabb, hogy a megmaradt baloldali értelmiség többsége sem kiáltja, hogy eddig, s ne tovább! Márpedig akkor, amikor a szélsőjobboldal a törvényhozás kapuján kopogtat, sőt dörömböl, ideje lenne meghúzni azokat a bizonyos vészharangokat, határozottan és egységesen kiállva a radikalizálódó tömegek elé.
Persze nem erővel kell meggyőzni, az nem a mi fegyverünk. Hanem világos és egyértelmű üzenetekkel, amelyekre oly nagyon éhes a rendre vágyó nép.
Világosan és egyértelműen ki kell jelenteni, hogy ami ma Magyarországon nacionalizmus címszó alatt folyik, az nem más, mint színtiszta etnocentrizmus, ahol az emberek nem valamik, valakik mellett, hanem valamik, valakik (zsidók, cigányok, szlovákok stb.) ellen határozzák meg magukat.
Világosan és egyértelműen ki kell jelenteni, hogy a szó nemes értelmében vett nacionalizmus viszont nem káros, sőt kívánatos például a jóléti rendszer fenntartásához. A balliberális oldal legnagyobb hibája az elmúlt hét évben az volt, hogy felvévén a harcot az egyre súlyosbodó etnocentrizmussal, úgyszólván kiöntötte a gyermeket (a nacionalizmust) a fürdővízzel együtt.
Végül világosan és egyértelműen ki kell jelenteni, hogy előbbi végtelenül káros, hiszen állandó konfliktusokhoz vezet, a történelem folyamán rendet még sohasem csinált.
Röviden: a mai magyar baloldal feladata az, hogy szintén egyszerű, de racionális alternatívát nyújtson azon emberek százezreinek, akik nem látják, hogy éppen az vezet a legnagyobb rendetlenséghez, amit ők rendnek hisznek.
Mert cinkos, aki néma.
Bacsák Dániel
Budapest
