Húszéves szomszédháború

– Felháborító! Higgye el, uram, az egész mögött politika van. Amikor még szoci kormány volt, akkor Pétfürdőnek adott igazat a bíróság, aztán jött a Fidesz-kormány, és megfordult az ítélet. Csak a vak nem látja, hogy mi folyik itt – emeli föl az ujját az az ötven év körüli asszony, akit a pétfürdői polgármesteri hivatal előtt szólítunk meg. Hiába jelezzük, hogy mi bizony nem látjuk az összefüggést, nem fejti ki részletesen, miként is befolyásolhatta volna a politika a jogerős döntést.

– Nem politika ez. Szerintem azért vesztettünk, mert valaki hibázott a hivatalban. Senki nem szeret fizetni, az nyilvánvaló, de ha egyszer muszáj, akkor át kellett utalnunk nekik a pénzt.

Ezt már a 79 éves Szigeti Béla mondja kutyasétáltatás közben. A nyugdíjas férfi 43 éve él Pétfürdőn, korábban a helyi Nitrogénművekben dolgozott villamosmérnökként. Jól emlékszik még 1997-re, amikor a Veszprém megyei Pétfürdő egy népszavazással úgy döntött: elválik a szomszédos Várpalotától.

– Én is megszavaztam a váltást, mert Várpalota mostohagyerekként kezelt minket. A legnagyobb adófizető már akkor is a Nitrogénművek volt, de a várpalotai önkormányzat alig adott vissza pénzt abból, amit a gyár iparűzési adóként befizetett.

Akárkit kérdezünk is Pétfürdőn, mindenki azt állítja, a húsz évvel ezelőtti szakítás tökéletes döntés volt – anyagilag ugyanis a kiszakadó falu jól járt. Az elválás következményeként a környék egyik legnagyobb üzeme, a több száz embert foglalkoztató Nitrogénművek Zrt. ettől kezdve már az önállóvá vált Pétfürdőnek fizeti az iparűzési adót. Az összeg évente változik, olykor eléri a 900 millió forintot. Összehasonlításképpen: a 22 ezres lélekszámú Várpalota az idén 500 millió forintos iparűzésiadó-bevétellel számolhat.

A szétválás azonban nem ment zökkenőmentesen. Odáig eljutottak a felek, hogy lakosságarányosan osztozkodnak, azaz Pétfürdő kapja a teljes vagyon 19,2 százalékát, és számos kérdésben megegyezés is született, de jó pár részletben nem sikerült dűlőre jutni. A vitás ügyeket Pétfürdő vitte bíróságra, több száz millió forintot követelve a várpalotai önkormányzattól. Bonyolult számítások alapján több tétel megfizetését kérték: ezek jórészt az iparűzési adóra, a külterületen beszedett helyi adóra, az állami támogatásokra, valamint egyes ingatlanokra és az önkormányzati cégek vagyonelemeire vonatkoztak.

Az első, nem jogerős ítélet 2009-ben született a Veszprém Megyei Bíróságon, akkor 418 millió forint megfizetésére kötelezték Várpalotát. A város megpróbált peren kívül megegyezni a szomszéddal, a százmillió forintos ajánlatot azonban a nagyközség nem fogadta el. Utólag már bánhatják a pétiek, mert az ügy 2010-ben fordulatot vett. A másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a Pétfürdőnek kedvező verdiktet, és új eljárás lefolytatását rendelte el. Az ítélőtábla szerint ugyanis első fokon megalapozatlan döntés született, amelynek a legfőbb oka az volt, hogy nem készült olyan hivatalos vagyonleltár, amely rögzítette volna az 1997-es állapotokat. Ezt a második eljárásban egy igazságügyi könyvszakértő készítette el, és meglepő eredményre jutott: számításai szerint nem az alperes Várpalotának kell fizetnie, hanem neki jár jelentős összeg a vagyonmegosztásból.

A várpalotai önkormányzat – amely 2011-ben ügyvédi irodát is váltott – a szakértői véleményen felbátorodva viszontkeresettel élt. A tavaly júniusban megszületett újabb elsőfokú ítélet sokkolta a pétieket: jogalap nélküli gazdagodás és egyéb más jogcímeken 150 millió forint és kamatainak megfizetésére kötelezték a falut. A tavaly decemberi jogerős döntés még fájdalmasabb volt. Eszerint Pétfürdőnek 190 millió forint tőkét és annak kamatait, azaz összesen 484 millió forintot kell átutalnia a várpalotai önkormányzatnak.

A pétfürdői önkormányzat megpróbálta megragadni az utolsó szalmaszálat, felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához – de elkésett. A Kúria érdemi vizsgálat nélkül utasította el a kérelmet, mert Pétfürdő egy hónappal kicsúszott a határidőből.

– Mélységesen csalódtam a magyar igazságszolgáltatásban – így kommentálta megkeresésünkre a maratoni per lezárultát Horváth Éva, Pétfürdő független polgármestere, de bővebben nem kívánt nyilatkozni az ügyben. A képviselők zárt ülésen megtárgyalták az ügyet, ám Horváth Éva nem árulta el, mire jutottak. Mint utóbb kiderült, úgy döntöttek, hogy a megítélt összegből a május 31-i határidőig kifizetnek 300 millió forintot, a fennmaradó 184 millióra pedig egyéves fizetési haladékot kérnek.

Várpalotán viszont már idén számoltak a többletbevétellel. Talabér Márta fideszes polgármestertől megtudtuk: a megítélt összegből a tőkerészt, azaz 190 millió forintot be is építették a 2016-os költségvetésbe, a kamatok felhasználásáról csak később döntenek. A városvezető azt szeretné, hogy a kamatokból egy új ápolóotthont építsenek fel az inotai városrészben.

– A bíróság által megszabott határidőig csak 300 millió forint érkezett meg a számlánkra – mondja Talabér Márta. – Tisztában voltunk azzal, hogy Pétfürdő képes kifizetni a hiányzó 184 milliót is, nem volt rá okunk, hogy egyéves haladékot adjunk. Megírtuk nekik levélben, hogy megindítjuk a végrehajtási eljárást.

Pétfürdő erre kapitulált, a határidő után három nappal átultalták a maradék 184 milliót is. Horváth Éva ugyanakkor kérdésünkre jelezte, nem tekintik lezártnak a történetet. Mivel hazai jogorvoslatra már nincs lehetőség, minden bizonnyal egy esetleges strasbourgi perindításra gondolhatott.

Az általunk megkérdezett várpalotai polgárok – értelemszerűen – örültek a „meglepetéspénznek”. Többen is elmondták, nem tekintik ajándéknak a félmilliárd forintot, mert az elmúlt húsz évben nekik is el kellett viselniük a Nitrogénművek szagát-porát, miközben egyetlen fillér sem jutott a városnak a cég iparűzési adójából.

Aki húsz éve járt utoljára Pétfürdőn, nem fog ráismerni a falura. Megszépült, modernizálódott. A település méretéhez képest jelentősnek számító adóbevételeket fejlesztésekre fordították: leaszfaltozták az összes utcát, a közterületek jelentős részére térkőburkolat került, az Ifjúsági-tó környéki szabadidőparkot pedig a nagyobb városok is megirigyelhetnék. Idén kezdődik a 34 kamerás térfigyelőrendszer kiépítése, de készülnek egy strandberuházásra is. Különösen akkor szembetűnő Pétfürdő fejlettsége, ha átruccanunk a környező falvakba.

– Ha félmilliárd forintunkba került is, érdemes volt elválni Várpalotától – mondja a péti nyugdíjas, Szigeti Béla. – Húsz év alatt többet fejlődtünk, mint előtte ötven év alatt. Lehet, hogy most egy kicsit lassabb tempóra kell váltanunk, de nem fogunk beleroppanni. Az önállóságunk mindennél többet ér.